KUNSZT

Kicsiny Balázs munkáit talán legpontosabban úgy lehetne leírni, vagy inkább körülírni, mint a radikális zavarba hozás művészete. Festményei, filmjei és térberendezései egyszerre térítik el, oltják ki és szabadítják fel, szórják szét, sokszorozzák meg a jelentéseket. Kicsiny, erős vizuális hatású, szinte a retinába égő, egyszerre enigmatikus és költői paradoxonokat hoz létre, amelyeket az értelmezésben folyton és egyre csak közelíteni lehet, tökéletesen megérteni, megfejteni nem. Legújabb munkája, az Anthem egy újabb gazdag vizuális oximoron és katasztrófanarráció.

Magyar tejföl, akril, vászon, 2012

Hecker Péter "különösen vidám" festészetének (Dékei Krisztina nagyszerű szókapcsolata) újabb kiváló, sőt felvillanyozó példája a Magyar tejföl/Sauere Sahne című kiállítás a 2B Galériában. A tárlatot tíz festmény alkotja, a Heckertől megszokott képregény- és kifestőkönyvszerű, elnagyolt, hol eltorzított, hol szinte hiperrealista, leíró és vicces figurativitással. A képek, a koncepció azonban a korábbi munkákhoz, sorozatokhoz képest változott, most a hétköznapi életre, a mindennapok tárgyainak, helyzeteinek, hangulatának átpolitizáltságára reflektál oly módon, ahogy Hasek Svejkje működik a híres regényben. A kiállítás ma még megnézhető.

Fotó: Tuba Zoltán (Origo), további képekért kattints a fotóra!

Nagy Kriszta kiállítása összművészeti, kollektív alkotássá és történetté változott, levált az alkotóról, még mielőtt valójában létrejött, mielőtt befogadható lett volna. Hiszen nem pusztán műalkotásokból áll, amelyek egy adott térben megtekinthetők, hanem a kiállítástól immár le- és különválaszthatatlan a cenzúra, a különböző levelek, interjúk, magyarázatok, hazugságok, tiltakozások, mint hozzáadott értékek. A történet egy részét bizonyos értelemben nem lehet komolyan venni ("ilyen nincs!?"), és nagyon komolyan kell venni, mert ez van. A hely, ahol most vagyunk (Esterházy Péter). Kínos/röhejes flashback. Fordított Vissza a jövőbe. Vagy épp, kicsit pontosabban: tetszszabadság.

Egon Schiele: Önarckép Lampionvirággal (fotó: Tuba Zoltán, Origo)
Kattintásra galéria nyílik!

Amikor Egon Schiele először állított ki Budapesten, a bécsiek közönye után meglepő volt a siker. Száz évvel később a rajongóknak szemérmesnek hathat a Szépművészetiben, a tárlatból azonban kiderül, mi teszi a 28 éves korában elhunyt és képeslapokon gyakran reprodukált Schielét többé jól ismert göcsörtös vonalainál. A Szépművészeti Múzeum Klimt és Hundertwasser után egy harmadik osztrák világsztárral vág neki az idei nyárnak.

Fotó: Michel Comte

Az X6 Fotógaléria a LUMAS nemzetközi galérialánc hazai képviselőjeként nyílt meg egy éve, és újfajta gyűjtői szemléletet képvisel elsőként az országban. A nemzetközi portfólióban olyan nevek sorakoznak, mint a magyar származású Martin Munkácsi, Nan Goldin vagy Man Ray, de a galéria igyekszik egy hazai portfóliót is kiépíteni. Trembeczki Péter galériavezetővel arról beszélgettünk, vajon megértő szemekre találnak-e itthon a fényképeik, melyek a legkapósabbak és meg lehet-e élni itthon fotóművészet értékesítéséből?

Úgy tűnik, a művészeti kánon után a köztudatban, továbbá a médiában is egyre nagyobb súlyt és határozottabb körvonalat kap a nőművészet, de nemcsak a kortárs jelenségek, hanem története, előzményei. Ennek egyik jele a most zajló PHotoEspaña 2013, az egyik legrangosabb nemzetközi fotóművészeti és vizuális művészeti fesztivál kiállításainak összetétele, a fesztivál témája és kitapintható erővonalai, hangsúlyai.

Drogfogás a reptéren, traktorozás a Városligetben, műtárgysimogatás, Rákosi Mátyás, 3D Van Gogh, gyerekek. Mi bennük a közös? Szombaton ismét megrendezik a Múzeumok Éjszakáját, amelynek keretében a legtöbb fővárosi és vidéki múzeum tárlatai egész éjjel látogathatók. Budapestre szűkítettük a kört, és áttekintjük, mit lehet érdemes megnézni.

Fotó: Hajdú D. András (Origo)

David Cerny korunk nagy népművésze. Munkái valamilyen módon majd mindenkit megszólítanak, mozgósítanak. Véleménynyilvánításra késztetik azt, aki kapcsolatba kerül velük, aki látja, hallja, esetleg tapintja őket. Projektjei, köztéri szobrai akkor is működnek, ha mindenféle művészeti affinitás, képzettség, előtanulmány, értés nélkül közeledünk hozzájuk. Vagy, rossz nyelvek szerint, csak így lehet és érdemes hozzájuk közeledni, mert nincs több rétegük, szofisztikált szerkezetük, jelentésük. Egyszerűek, mint a pofon és jó erőset is csattannak. Most a Műcsarnokban nézhető meg Cerny két régebbi installációja.

Fotó: Puklus Péter

A tavaly december óta működő Trapéz Galériát Földvári Zoltán és a korábban Virág Judittal dolgozó Sárvári Zita vezeti. Jó helyet választottak: a kiállítótér a Károlyi kertnél, a jogi és a bölcsészkar között fekszik. Októberben a Viennafairen is bemutatkoznak. Hogyan tud ma itthon sikeresen működni egy kortárs kereskedelmi galéria, és mi köze van az utca emberének a műalkotásokhoz? Sárvári Zita szerint nem kell a kortárs művészetet túlmisztifikálni.

Június 18-tól gőzerővel árverez a Christie's és a Sotheby's. Érdemes követni, mert számos remekmű, ritkaság dönthet rekordot az elkövetkező napokban.