Kicsiny Balázs munkáit talán legpontosabban úgy lehetne leírni, vagy inkább körülírni, mint a radikális zavarba hozás művészete. Festményei, filmjei és térberendezései egyszerre térítik el, oltják ki és szabadítják fel, szórják szét, sokszorozzák meg a jelentéseket. Kicsiny, erős vizuális hatású, szinte a retinába égő, egyszerre enigmatikus és költői paradoxonokat hoz létre, amelyeket az értelmezésben folyton és egyre csak közelíteni lehet, tökéletesen megérteni, megfejteni nem. Legújabb munkája, az Anthem egy újabb gazdag vizuális oximoron és katasztrófanarráció.

A munka szerzői leírása szerint három részes térberendezés. A tér az Inda Galéria két terme, de inkább szobája, egy volt polgári otthon, magánlakás. Az egyik szobában egy a csillárról, fehér kötélen/szalagon, fejjel lefelé lógó ejtőernyőst látunk, az ejtőernyősnek nincs arca, arca helyét zöld posztó takarja, fejjel lefelé lógva az óráját nézi. A szalag, amin lóg, átvezet a másik szobába, ahol egy különös, lovat helyettesítő fém állványszerűségen egy lovaglóruhába öltözött alak lovagol, arca helyén neki is zöld posztó. Egyik kezével a kantárt fogja, másikkal hófehér hajába, varkocsába markol, és mintha felfelé húzná azt és saját magát, a varkocshoz vezet a szomszéd szobából a fehér szalag. Ugyanebben a szobában, falhoz támasztva látunk egy különös biliárdasztalt, aminek a formája koporsóra emlékeztet és mindössze három golyó, két fehér és egy piros van a zöld posztón, majdnem teljesen függőleges helyzetben, az asztallaphoz rögzítve. A munkához szorosan hozzátartozik az alkotó leírása, magyarázata. A kiállítás címe Anthem, magyarul himnusz.

Az ejtőernyős és a lovas

A művet tehát három, egymástól részben elkülönült, kevéssé összefüggő tárgy alkotja. A két figura és a két terem között a fehér kötél, szalag teremt kapcsolatot, a falhoz támasztott asztal mintegy elkülönül ettől a kettőstől. A két figura között azonban másmilyen kapcsolat, összefüggés is van. Az ejtőernyős hófehér öltözékének ellentéte a fekete ruhás lovas, akinek azonban fehér haja, fehér kesztyűje és fehér pulóvere van. A fekete-fehér Kicsiny munkáinak jó ideje visszatérő, vándorló eleme, motívuma. A két figura természetesen mozdulatlan, ám a lovas felfelé törekszik, hajánál fogva igyekszik felrántani magát, az ejtőernyős fejjel lefelé lóg. Ha sikerülne a lovas mutatványa, azzal felrántaná a csillárhoz az ejtőernyőst is, akinek azonban lefelé kellene törekednie, mivel fentről, az égből esett le és akadt fenn a csilláron. A két figura elválaszthatatlanul össze van kapcsolódva és ellentétes mozgás, erő mentén gravitálnak, meredtek mozdulatlanságba.

A falhoz támasztott asztal egy speciális biliárdjáték, a karambol biliárd asztala és kellékei, a három golyó. Az asztal zöld posztója és a piros és két fehér golyó a magyar nemzeti színekre utalnak, a zöld posztó emellett kapcsolódik, rímel a két figura arcát helyettesítő posztóra. Az asztal azonban falhoz van támasztva, azaz ki van mozdítva a megszokott pozíciójából, így lehetetlenné válik a játék, funkcióját veszti az asztal. A funkcióját sajátos formája is dekonstruálja, mivel formája és széleinek kiképzése koporsóra emlékeztetnek. A játék lehetetlenségét jelzi továbbá, hogy a leglényegesebb eszköz is hiányzik, a dákó. Továbbá nincsenek játékosok sem, a két alak, aki szóba jöhetne, mással van elfoglalva. Az asztal és a játék három golyója azonban a gravitációt meghazudtolva állnak egy bizonyos pozícióban az asztalon, holott le kellene hullaniuk. Az asztal értelmezhető a biliárd játék vagy a gravitáció vagy a nemzet koporsójának is, illetve az ezekkel való ironikus játéknak. Öntükröző elem a játék neve, a karambol, és a három golyó, hiszen a kiállítás három tárgyból, elemből áll, három elem kapcsolatából és összeütközéséből.

Koporsó és tükör

Mélyebb értelemben a munka alakzatok, szimbólumok, és lehetséges jelentések olyan halmaza, amelyben az elemek kis részben függenek csak össze, kis részben erősítik egymást, mert inkább összeütköznek, karamboloznak, kioltják, kisiklatják, megbontják a létre sem jövő koherenciát, az egyetlen jelentést, azaz az egy igazságot kereső értelmet, értelmezést. A három golyó állása és pozíciója is belső rím, két golyó relatíve szorosan egymás mellett áll, összefügg (akár a két alak), míg a harmadik távolabb. Az asztal koporsó és tükör is egyben. Falhoz támasztott pozíciója a tükör-jelleget erősíti, de a tér sajátossága miatt csak az egyik figurát, a lovast és annak heroikus erőfeszítését tudja tükrözni, látni, de hátulról. Ezzel azonban mintegy kijelöli, megmutatja, ráirányítja a figyelmet a munka lehetséges fő elemére, alakzatára. Az asztal játéka a gravitációval visszaköszön a két figura gravitációval való birkózásával.

A két figura két különböző szakmát, foglalkozást testesít meg, amely két ellentétes mozgásformát jelent. Az ejtőernyős felülről lefelé mozog, az égből a föld felé, vertikálisan, a lovas mozgása horizontális, egyik pontból a másikba halad, vágtat. A szobában mindegyik baleset, karambol áldozata lesz. A szerzői szövegből tudható, hogy a lovas Münchhausen báró reinkarnációja és a figura és pozíciója mögött egy narratíva van, a báró leghíresebb és természetesen hazug, abszurd, lehetetlen története, amikor is a lovas egy mocsarat akarván átugorni, beleesik, de varkocsánál fogva saját magát rántja ki a sárból.

Kicsiny két figurája bonyolult szövedékben kapcsolódik össze. A lovas szinte heroikus lendülettel ugratna előre és egyszerre emelné, húzná fel magát. A lovas mozgásainak iránya önmagában is paradox. A paradoxont fokozza, hogy a mutatvány azért is lehetetlen, mert hozzá van láncolva a balesetet szenvedő és segítségre váró ejtőernyőshöz. Önmagában is sikertelen mozgását, erőfeszítését az ejtőernyős is meghiúsítja. A tér és az alakzat elrendezése ráadásul egyfajta kitörési, menekülési útvonalat és akaratot is mutat, mivel a figura-kompozíció iránya egy több ablakos beugró felé, így az utca felé irányul. Mintha a lovas, magával rántva az ejtőernyőst, menekülni akarna és kitörni a szobából, lakásból. A menekülés motívuma a szerzői szövegben is erőteljesen jelen van.

Minden karambol

Minden mozgás és a menekülés is balesetet szenved, megbénul. A biliárdasztal tükre a karambol, a bénultság tükre, a mozgás és a gravitáció koporsója. És az időtlenségé, mert az ejtőernyős folyamatosan az óráját nézi, egyetlen, végtelen pillanatban. Míg a lovas kitörni, menekülni akar és meghazudtolni, szembeszállni a gravitációval, az ejtőernyős engedelmeskedni szeretne a gravitációnak, mert fennakadt, lefelé, a földre vágyik, a megmenekülésre. De aki megmenthetné, a másik karambol biliárdjátékos, az csak ronthatna az állapotán, felfelé rántva őt, aki fejjel lefelé lóg. Az ejtőernyős tehát az óráját nézi, a végtelen perceket, napokat, és a végre vár. De az idő megállt, megmerevedett, karambolt szenvedett.

Kicsiny Balázs szerzői szövege parabolaként értelmezi művét. A parabola, vagyis példabeszéd valamely vallási, filozófiai, morális igazságra világít rá közvetett formában, valamely eseményre, cselekvésre hivatkozva. A parabola tehát nem egyenes beszéd, amit mondani akar, nem mondja, hanem mutatja. Kicsiny Balázs munkája olyan, több elemből, cselekvésből, motívumból álló parabola, amely még közvetett formában sem világít rá egyértelműen semmire. Megmutat, de nem világít meg, így nem tudjuk, mit is mutat meg. Olyan parabola, amely nem transzparens, nem valami önmagán túlit mutat meg, fel, hanem visszavezet önmagához, önmagába.

Himnusz, de nem tudjuk, minek, kinek a himnusza. Olyan elbeszélés, amely nem halad sehová, amely balesetet szenvedett, megállt, visszafordult, összezavarodott. Olyan elbeszélés, amelynek elemei egymást dekonstruálják, és bontják meg, le, bár látszólag egymásra rímelnek, egymásra utalnak, egymással összefüggenek. Mint, ahogy Kicsiny szerzői szövege sem világítja meg a munkát, inkább csak a homályt fokozza, bár látszólag sok támpontot, és egymással ellentmondó értelmezési lehetőséget is felvillant. A műnek a szerzői szöveg is szerves része, annak stratégiái a munkában tükröződnek, bukkannak fel. Szöveg és térberendezés ugyanannak a labirintusnak a része, amelyben eltévedni igen, kitalálni belőle lehetetlen. Pontosabban: számtalan kiút, menekülési útvonal lehetséges, csak eldönthetetlen, melyik az igazi. Kicsiny Balázs komplex munkái olyan erős, szuggesztív képek, gondolati-és vizuális alakzatok, amelyek értelmezése soha nem juthat nyugvópontra.

Semmilyen összefüggés nincs közöttük, de számomra e munkásság kiváló metaforája Edward Elgar zeneszerző Enigma-variációk című művének. Kicsiny Balázs olyan gazdag, bonyolult kódrendszert, kódrendszereket, enigmát, nyugtalanító képeket alkot, amelyekhez nincs, nem létezhet kódfejtő berendezés, de amelyek épp ezért mindig foglalkoztatják a szemet, az elmét.

Kicsiny Balázs: ANTHEM
Inda Galéria, 2013. május 16. – 2013. július 12.

Anthem, 2013, három részes térberendezés.Gipsz, vas, damil, cérna, fa, használt ruha, csillár, biliárd posztó, biliárdgolyó, ejtőernyő, heveder, karóra.