Páholy aranyozott maszkkal – A Théâtre Libre színlapja, 1893

Toulouse-Lautrecből szokatlanul jól teljesít Magyarország. A litográfiai életmű nagy része ugyanis a Szépművészeti Múzeumban található: 363 litográfiából, plakátból több mint 240. A meglepően gyors és jó szemű beszerzések nagyjából az 1910-es évekből származnak. Aki eddig még nem látta a kiállítást, augusztus 24-ig még megnézheti. Utána, ha hihetünk az eddigi sémának, újabb 50 évre eltűnnek a művek a raktárak mélyén. Érdemes ötösbe rakni a sebváltót, és tövig nyomni a gázt, ahogy Henri tette.


Minden tiszteletünk Toulouse-Lautrecé. 36 évet élt, 152 centiméter volt, és egy kimondhatatlan nevű betegségben szenvedett, püknodüszosztózisban, vagyis tömött csontúságban. Pályafutása kevesebb mint 20 éve alatt 737 olajfestményt, 275 vízfestményt, 363 litográfiát és posztert, továbbá 5084 grafikát és még számtalan más művet alkotott, életműve teljes katalógusa még lezáratlan.

Hercegi idill, 1897

Abszint, prostituáltak, szerencsejáték, művészet

Mindeközben vad éjszakai életet élt, minimum négy végén égette a gyertyát, miszerint nők, alkohol, szerencsejáték és művészet. Élete végén elvonókúrára kellett mennie alkoholmérgezése, hallucinációi miatt. Kedvence, mint oly sokaknak akkortájt, az abszint volt, e nemes italról elég annyit, hogy alkoholtartalma 45-75% között mozog, és nem kell sokat találgatni, hogy Lautrec vajon milyen erősen szerette. Lautrec egy ideig tiszta volt, de aztán újra inni kezdett, és az ital rövid úton, csúnyán végzett vele. Részlegesen lebénult, majd 1901 szeptemberében anyja birtokán elhunyt.

Divan Japonais, 1893


A tisztelet persze nem csupán a hihetetlen munkabírásnak és műmennyiségnek szól, hanem főként a minőségnek, az egyenletesen magas színvonalnak, amely Lautrec egész életművét, így annak litográfiai szeletét is jellemzi. A festő 150. születési évfordulója ürügyén megrendezett budapesti tárlaton a Szépművészeti Múzeum teljes Lautrec-gyűjteményét láthatjuk, ami azért is különleges, mert erre eddig egyetlenegyszer, 1964-ben került sor. Az alkotó utolsó tíz évéből származó litográfiák és plakátok mellett csupán egyetlen, ám annál nevezetesebb festmény kapott helyet, az Ezek a hölgyek az ebédlőben (1893–1895).


A Pénz színlapja, 1895

Elegánsan virtuóz

A meglehetősen nagy mennyiség azonban egy pillanatra sem fárasztó, nem ül le, nincsenek benne üresjáratok. A tárlaton tematikus osztásokban tálalták az anyagot. Egymás mellett találjuk a színházhoz, a mulatók világához, a bordélyházakhoz, az éjszakai élethez, a barátokhoz, lóversenyekhez kötődő litográfiákat, valamint a kottacímlapokat és egyéb témájú munkákat.

Lautrec litográfiáira sok jelzőt ráaggathatunk, de a minimum az, hogy virtuózak. A festő nem hibátlan, de hihetetlen rajzkészsége minden munkájában megnyilvánul, és nem csak a készség, hanem a sebesség is lenyűgöző. Szinte érezzük a tempót, ahogy papírra, pontosabban kőre veti vázlatait. A rajz minden esetben nagyvonalú, elegáns, dekoratív, ahogy a nagy színfelületek is, amit persze, mint oly sokan, a japán fametszetektől tanult. Talán azok a legszebb munkák, ahol egy-két vonal elég egy alak, egy profil, egy ruha, pontosabban kosztüm életre keltéséhez, vagy épp egy kiscica, kutya vagy ló életre galvanizálásához.

A zsoké, 1899

Kíméletlen és empatikus

A rajz azonban, amellett, hogy dekoratív, soha nem üres dísz Lautrecnél. Mindig pontos, éles, legtöbbször kegyetlenül józan, szépítés- és idealizálásmentes ábrázolás. Lautrec úgy mutat fel egy világot, a színház, az éjszakák, a mulatók, a prostituáltak világát, hogy nem idealizál, de nem is fordul át merő szarkazmusba vagy karikatúrába. Van valami pontos, kíméletlen, de mégis érző, együtt érző figyelem abban, ahogy Lautrec megformálja azt, ami körülveszi. Műveinek sikere talán a finom egyensúly megtalálásában rejlik szeretet, együttérzés és pontosság, vagy akár karikatúra és kritika között.

Melankolikus prostituáltak

Talán legcsodálatosabb litográfiasorozata A lányok (Elles), amely 1896-ban mindössze 100 példányban jelent meg és 10 litográfiát tartalmaz. A sorozat a bordélyházak lakóit (Lautrec maga is lakott több-kevesebb ideig különböző bordélyházakban), a prostituáltakat örökíti meg fésülködés, mosdás, öltözködés vagy egyszerűen ágyban fekvés közben. A sorozat érzékeny, pontos és végtelenül melankolikus.

A lányok c. sorozatból

Lautrec mintha a kukkoló pozíciójába helyezne minket. A lányok arcát alig látjuk, miközben belesünk a kulisszák mögé, a prostituáltak csöppet sem szórakoztató vagy vidám világába, ahol a kiszolgáltatottság és a magány az úr. Toulouse-Lautrecnek kivételes szeme volt. Józan, rezzenéstelen és mégis szeretetteljes figyelemmel vizsgálta, és utánozhatatlan eleganciával ábrázolta a világot, amelyben élt.