KUNSZT

Birgit Jürgenssen: El innen!, 1976 (Fotó: Pályi Zsófia, galériáért kattints a képre)

Az arc az ember legizgalmasabb testrésze. Ránézünk, kinézünk belőle, elrejtjük és büszkén vállaljuk, az emberi képmás - ezt bizonyítja a művészet néhány ezer éves története - megunhatatlan, sokszor beszédesebb mint a nyelv, összetettebb mint egy tájkép, kifejezőbb mint egy sóhaj. Az Ernst Múzeumban január 24-én nyílt Tükör által homályosan - Arcok tegnap és ma című kiállítás a portré hívószó apropóján ránt össze arcokat az utóbbi negyven év magyar és nemzetközi művészetéből.

Fotók: Hirling Bálint [origo]

A múzeumoktól még mindig félnek az emberek, mert azt hiszik, úgy kell odamenniük, hogy tudással rendelkeznek, és az adott tárlat csak illusztráció ehhez. A gyerekek esetében bár egyre inkább köztudott, hogy múzeumpedagógusok dolgoznak azon, hogy a kiállítások felkeltsék a fiatalabb korosztályok érdeklődését, sokak számára továbbra is a tárlatvezetés jelenti a múzeumi szolgáltatást, és nem tudják, mit fed egy-egy diák- vagy családi program, hogy mitől más ez. Gyerekmúzeumi körképünkből kiderül, hogy nincs lemaradásunk a nyugattal szemben, illetve hogy nem lehet elég korán kezdeni a múzeumba járást, mert a középiskolásokat sokkal nehezebb visszacsábítani.

Günther Uecker: Ebédidő, részlet, 1963 (Fotó: Koppányi Péter)

Akár a címben szereplő schwittersi mondattal is bemutatkozhatott volna Günther Uecker, a neves düsseldorfi művész legújabb, Szépművészetiben nyílt kiállításának megnyitóján. Ám a hosszas méltatások után ő csak ennyit mondott: "Vége a szavaknak. Jöjjön a művészet!"

Chuck Close: Nat (Fotó: Mudra László, további képekért kattints!)

"A Ludwig Múzeum új állandó tárlata - a legismertebb művek kiállításán túl - ezúttal a gyűjtemény egyik alapvető sajátosságára, az egykori "kelet" és "nyugat" párbeszédére hívja fel a figyelmet, különös tekintettel a rendszerváltás előtti időszakra, a hatvanas-nyolcvanas évekre" - áll a Szipőcs Krisztina által újragondolt - decemberben megnyílt - Az égbolt másik fele című gyűjteményi kiállítás ismertetőjében. A kurátor vezetésével ellenőriztük a koncepciót és persze a műveket is megnéztük.

Vincent van Gogh napraforgója (1888-1889) a Philadelphiai Művészeti Múzeumban
(Fotó: Lori M. Nichols)

Megállapították, hogy a múzeumokban és galériákban használt világítás hatására megváltoznak Van Gogh híres napraforgóinak színei. Egyes festményei zöldes, illetve barnás árnyalatra váltottak az eredeti krómsárga helyett. Nem csak Van Gogh, de Cézanne sárgái is így jártak. De van megoldás.

Erró: Nagy intenzitás, 1991 (Fotó: Pályi Zsófia, galéria kattintásra nyílik)

November végén hivatalosan is megnyílt a Szépművészeti Múzeum új, 20. századi és kortárs állandó kiállítása a múzeum alagsorában, a Majovszky-teremben. A 60 művet bemutató kiállítás részben a múzeum modern gyűjteményének mintegy 800 tételéből, részben letétekből állt össze. Renoir 1892 körül készült lányportréjától a Red Hot Chili Peppers is megihlető osztrák szobrász, Erwin Wurm 1991-ben készült alkotásáig számos nemzetközileg jegyzett alkotó - köztük emigráns magyar művészek - munkái láthatók a hat hófehér teremben, ahol Fehér Dávid, a kiállítás társkurátora vezetett végig minket.

Faváz, az elefánt összeállításának első állomása, 1934. június (Fotó: Thane L. Bierwert)

Minden kiállítást fel kell építeni. A munka akár évekig is eltarthat, ha természettudományi múzeumról van szó, hiszen az élővilág élethű modelljeinek és a diorámáknak az elkészítése hosszú és aprólékos - tudományos és művészi - munka. A New York-i Amerikai Természettörténeti Múzeum könyvtárának honlapján remek galéria található az állandó kiállítás építéséről, illetve az állatmodellek készítésének fázisairól. Művészet és tudomány találkozása az állandó kiállításon, avagy taxidermia amerikai módra a II. világháború előtt.

Nyitottság a kultúrára. Orbán Viktor miniszterelnök a kiállításon. Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Csütörtökön megnyílt a Szépművészeti Múzeum új, blockbuster-gyanús tárlata, a Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő. A kiállítás az első hazai Cézanne-tárlat, amely a művész mintegy 100 eredeti festményével, grafikájával és akvarelljével igyekszik átfogó keresztmetszetet adni az életműről. A múzeum egyetlen saját Cézanne képe a Tálaló komoly társaságot kapott.

A Mona Lisa hazatérése, 1945. március 29.

Minden múzeumnak van evakuálási terve vészhelyzetekre. 1939-ben a közelgő háborúra készülve evakuálták a Louvre-t. A múzeum kincseinek nagy részét Loire-völgyi kastélyokban helyezték el, mint például a Château de Chambord, vagy a Château de Valençay, ahol a Szamothrakéi Nikét is őrizték. A Louvre anyagának legfontosabb darabjait becsomagolták és elszállították, a nehezebb darabokat homokzsákokkal rakták körbe, vagy az alagsori termekben helyezték el. Az egyetemes művészettörténet ikonikus festményeit kiszedték kereteikből, a falakra krétával írták fel, hogy mit nem láthat a nagyérdemű, vagyis melyik képnek láthatja a hűlt helyét.

A riacei bronzok a Reggio Calabria-i kormányhivatal folyosóján pihennek (Stefano De Grandis)

2009 óta a Reggio Calabriai kormányzati hivatal folyosóján fekszenek az 1972-ben a Földközi-tengerből előkerült világhírű riacei bronzszobrok, a görög bronzszobrászat egyedülálló példányai, Calabria jelképei. Az ok: a Reggio Calabriai Régészeti Múzeum 2008 óta tartó felújítása, ami eddig a tervezett összeg háromszorosába, több mint 30 millió euróba került. Elhúzódó építkezés, szakmai viták és korrupció Olaszországban, miközben újabb bronzok is előkerültek a tengerből idén augusztusban.