Fotók: Hirling Bálint [origo]

A múzeumoktól még mindig félnek az emberek, mert azt hiszik, úgy kell odamenniük, hogy tudással rendelkeznek, és az adott tárlat csak illusztráció ehhez. A gyerekek esetében bár egyre inkább köztudott, hogy múzeumpedagógusok dolgoznak azon, hogy a kiállítások felkeltsék a fiatalabb korosztályok érdeklődését, sokak számára továbbra is a tárlatvezetés jelenti a múzeumi szolgáltatást, és nem tudják, mit fed egy-egy diák- vagy családi program, hogy mitől más ez. Gyerekmúzeumi körképünkből kiderül, hogy nincs lemaradásunk a nyugattal szemben, illetve hogy nem lehet elég korán kezdeni a múzeumba járást, mert a középiskolásokat sokkal nehezebb visszacsábítani.

Mi a csendélet? („Amiben csend van!”) És a tájkép, a vázlat, a puttó, a műterem? A Színezz zenét Cézanne-nal! programon 4-10 éves gyerekek tucatjai tanulhatták meg a festészet néhány alapfogalmát, próbálhatták ki, milyen modellt állni egy lassan dolgozó művésznek (amilyen Cézanne is volt), a francia festő híres képeibe képzelhették magukat különböző szerep- és szituációs játékok segítségével.

A Szépművészetiben rendszeresen tartanak óvodás- és osztályfoglalkozásokat, szakköröket: havonta-kéthavonta hirdetnek nagyobb lélegzetű programokat. A Színezz zenét Cézanne-nal! sárgaruhás hősnője, Tettamanti Zsófia múzeumpedagógus úgy látja, már a fiatal szülők sem gondolnak úgy a múzeumra, mint egy poros, unalmas helyre. Az elmúlt tíz évben a múzeumpedagógia megerősödött Magyarországon, ez meglátszik a közönség alakulásán is: akik kisiskolás, kiskamasz korban rendszeresen részt vettek ilyen foglalkozásokon, kamaszként, fiatal felnőttként is visszajárnak. A múzeumi közeg egyre természetesebbé válik.

Mi az a múzeumpedagógia?

A Szépművészeti programja apropóján megkérdeztünk más múzeumokat is, milyen lehetőségeket kínálnak a gyerekeknek Magyarországon, illetve mi is egyáltalán a múzeumpedagógia.

A múzeumpedagógia távlati célja, hogy aki most jól érzi magát a múzeumban, az később se tekintse idegen, merev, elzárt, nehezen kezelhető, arisztokratikus helynek, hanem az élményszerű információszerzés természetes helyszíneként gondoljon rá. „A múzeum olyan tudástár, aminek alapeszközei speciális módon közvetítik a tudást: a tárgyak bűvöletét ki kell használni, hiszen Indiana Jones is ezek miatt vállal életveszélyes kalandokat. Ahhoz azonban, hogy a múzeumi gyűjtemények ne legyenek unalmasak, készséggé kell gyakoroltatni a múzeumlátogatást” – mondja a Nemzeti Múzeum vezető múzeumpedagógusa, Kesik Gabriella.

A készséggé való gyakoroltatást nem lehet elég korán kezdeni. Bár szinte minden múzeum minden tárlata feldolgozható bármilyen korosztállyal, egyes kiállítások, múzeumok mégis alkalmasabbak lehetnek.

Kötelező hozzányúlni

A Természettudományi Múzeumban vagy a Csodák Palotájában például jóval előbb lehet kezdeni, mint a Nemzetiben: előbbi kettőt már 2-3 éves kortól, utóbbit 6-tól javasolják. De az egyes múzeumok különböző tárlatai is másként működnek a különböző korosztályoknál: a Nemzetiben például a lovagkor (és vele a legendák, hősök világa) nagyon alkalmas már a 6 évesekkel való foglalkozásokhoz is, de a barokk, vagy a Habsburg abszolutizmus kiépítése már nehezebben tehető érdekessé egy óvodásnak vagy kisiskolásnak.

(Kép: Természettudományi Múzeum)

A Természettudományi Múzeumba évente 65 ezer gyerek jut el. A múzeum célja, hogy a gyerekek minél hamarabb ismerjék meg a természet értékeit, így könnyebben alakuljon ki bennük a környezettudatos szemléletmód és a természet szeretete.

A másik klasszikus kirándulóhelyszín, a Csodák Palotája (Csopa) nem egy tipikus múzeum: az évente 180 ezer felnőtt és gyerek látogatót vonzó intézményben kötelező hozzányúlni a kiállítási eszközökhöz, nincsenek teremőrök, csak fiatal, szakképzett demonstrátorok, akik korosztálynak megfelelően segítenek feldolgozni a kiállítást. A múzeumot 3 éves kortól ajánlják, mert bár az óvodások még nem értik a játékok tudományos hátterét, nem tanulnak fizikát, de korán kellemes élményt kapcsolhatnak a későbbi tantárgyhoz.

Hófehérke helyett közösségi élmény

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) nemrég átadott, kibővített kiállítótere, a Kányádi Sándor kezdeményezésére létrehozott Mesemúzeum az 5-10 éveseket várja. Állandó kiállításának tárgya a magyar tündérmese világa: nem tipikus múzeumi közegben, hanem az interaktív „meseutat” végigjárva, játszva, mozogva szerezhetnek ismereteket a gyerekek. A 2012 szeptemberében nyílt múzeumban az elmúlt hónapok alatt hatezer gyerek fordult meg.

„Az 5-10 éveseknek nincs nagy kínálat a kulturális térben, hiánypótló a hely, de nem elsősorban konkrét ismeretátadás, hanem a közösségi élmény miatt. Ezzel lehet ugyanis közelebb hozni a gyerekeket a történetekhez, az irodalomhoz. A Mesemúzeum feladatai, ún. próbái azok számára is teljesíthetők, akik kevésbé ismerik a meséket. A célunk nem az volt, hogy kitömött Hófehérkét és mézeskalácsot tegyünk a sarokba, hanem hogy megmutassuk, az évszázadokon át fennmaradt, megőrzött történetek, a népmesék most is megérintik az embereket, örök kérdéseket feszegetnek. A Mesemúzeum a kultúraátadási folyamat részeként szeretne működni, segítve az önkifejezést, a szövegértést” - mondja Helmich Kata, a Mesemúzeum szakmai vezetője.

A tanárok harmada speciális programot választ

A Nemzeti Múzeum évente több tízezer gyereket fogad, a diákok háromnegyede eljut ide 18 éves koráig.  Az intézmény történeti-régészeti tárlatai például már 6 éves kortól kínálnak korosztályokra szabott programokat. A múzeumpedagógiai foglalkozások mellett lehetőség van arra is, hogy a családok, kisebb csoportok önállóan dolgozzák fel a kiállításokat. Az óvodás-kisiskolás gyerekek például bérelhető, iránytűvel, nagyítóval, fejlámpával, jegyzetfüzettel felszerelt „kutatóhátizsák” segítségével dolgozhatnak fel négy témakört, de a családi látogatásokhoz foglalkoztató füzeteket is összeállítottak.

A Nemzeti oktatóanyagai népszerűek, de még nem széleskörűen ismertek: 2011 ősze óta elérhetőek, azóta folyamatosan újabb témákkal bővítik ezeket. Jelenleg az ősembertől a római légiókig, illetve a parókától a cilinderig tartó időszakokhoz, a török hódoltság korához, valamint a magyarországi lovagkorhoz készültek el a kutató-felfedező felszerelések és a füzetek.

Az iskolai csoportok számára már jóval szélesebb a Nemzeti Múzeum kínálata: közel nyolcvan témából választhatnak a pedagógusok, akik gyakran kérnek szakmai segítséget a feldolgozáshoz. Nagyobb részt továbbra is tárlatvezetéseket rendelnek, de a tanárok harmada már speciális programot választ a diákjainak.

„A Nemzeti lenyűgöző mérete, megjelenése ámulatba ejtheti a gyereket, de nem ez az egyetlen vagy legfontosabb célja egy múzeumnak. Tapasztaljuk, hogy az a gyerek, aki akár csak harmadszorra jön vissza a Nemzetibe, egészen másként viselkedik egy számára teljesen új időszaki kiállításon, mint az, aki először van nálunk. A visszajárók ismerik a múzeum nyelvét, tudják, hogyan használjanak egy kutatói lapot” - mondja Kesik Gabriella, aki szerint emiatt érdemes többször visszatérni a helyi kis múzeumba is, több szempontból feldolgozni annak a kiállítását, és programokat, közösségi életet vinni a múzeumi térbe.

Akik nem aktívak az iskolában, lelkesek a múzeumban

A megkérdezett múzeumpedagógusok általános tapasztalata, hogy azok a gyerekek, akik egyébként nem aktívak a tanórákon, a kiállítótérben lelkesebbek, teljesítményükkel sokszor meglepik a tanáraikat is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a kiállításokhoz kapcsolódó és kiállításoktól független múzeumpedagógiai programokat is szerveznek már óvodás kortól, a cél, hogy a gyerekekben a varázslat, a titok, a nyomozás és a játék élménye kapcsolódjon össze a múzeumlátogatással.

Az óvodások számára ezért drámapedagógia foglalkozásokat tartanak: különféle szituációs helyzeteket hoznak létre, amelyekben az adott szerző életének, életművének egy-egy meghatározó mozzanatát dolgozzák fel. A csoport tagjai a játékban az adott szerző, vagy annak barátai, ismerősei szerepébe léphetnek: a Petőfi-kiállításon zajló "időutazás" során a gyerekek egy korabeli vándorszínész csapattá alakulnak és meg kell győzniük Petőfi édesapját, hogy engedje el velük a fiát. A forradalom kitörését tematizáló térben a titokban szervezkedő márciusi ifjakként úgy kell "Pest utcáin" az osztrák őr (foglalkozásvezető) mögött lopakodniuk, hogy az ne hallja meg őket. Amikor az őr mégis gyanút fog és hátra fordul, mozdulatlan szoborrá kell merevedniük. A szabadságharcot bemutató teremben rögtönzött hangszerekkel megszólaltatják a segesvári csatazajt: lódobogást, sarkantyúk csöngését, kardok csörgését.

A gyerekek a kiállítást úgy járják végig, hogy minden teremben egy-egy apró teljesítendő feladat vár rájuk, ezért kalandpályaként élhetik meg a tárlatot. 

A középiskolásokat nehezebb meggyőzni

Több mint négyezer gyerek jut el évente a kortárs művészetet bemutató Ludwig Múzeumba. A Ludwigban a műtárgyakhoz a diákok nemcsak hozzáérhetnek, de olykor még ki is próbálhatnak egy-egy műalkotást (például a Lakner Antal: Munkaállomás című kiállítás „kondigépeit”).

Azoknak, akik a tananyag kiegészítése miatt választják a Ludwigot, másfélórás múzeumi órákat ajánlanak, amelyeken akár a geometriáról is szerezhetnek ismeretet a gyerekek a kortárs műalkotásokon keresztül. A Ludwigban általában minden időszaki kiállításhoz társítanak olyan foglalkozásokat, amelyek az iskolai tananyaghoz illeszkednek. A Családi délelőttökön (szombatonként) a szülők és a gyerekek külön-külön programokon vehetnek részt. Az Integrált családi délelőttöket (havi egy alkalommal) csak megértési nehézséggel élő gyerekek részére szervezik külön teremben, a másik alkalommal pedig a Családi délelőtt résztvevőivel közösen tartják.

A Ludwigba általában 6-7 éves kortól számítanak a gyerekekre, ugyanis ez az alsó korosztálybeli határ, amikor már kialakulhat, tudatossá válhat a gyerekekben az a szándék, hogy ők maguk akarjanak ellátogatni a múzeumi foglalkozásokra, és ne csak a felnőttek unszolása miatt menjenek. A Ludwig múzeumpedagógusainak tapasztalata alapján az óvodások, kisiskolások nagyon nyitottan és természetesen állnak a múzeumi közeghez.

A középiskolások és a fiatal felnőttek meggyőzése a legnehezebb: esetükben sztereotípiákat és falakat kell lerombolni, nehezebben nyílnak meg és alapvetően több figyelmet igényelnek a múzeumpedagógusoktól.

Csökkent a látogatók száma, lendületet kapott a múzeumpedagógia

Kesik Gabriella több mint 30 éve dolgozik a múzeumpedagógia területén, szerinte a szakma most reneszánszát éli: „ Az utóbbi tíz évben a múzeumpedagógia nagy lendületet kapott. A társadalmi igény, de a kultúrpolitikai figyelem is segítette a felfutását, hazai és EU-s pályázatokat írtak ki, megerősödött, intézményesedett a múzeumpedagógusi képzés. Ugyanakkor a múzeumoknak is muszáj volt felismerniük, hogy ahhoz, hogy a társadalmi szerepüket betölthessék, alakítaniuk kell a szemléletükön, mert a múzeumi élménynyújtás nem ugyanazt jelenti, mint évtizedekkel ezelőtt. Jelentősen csökkent a látogatók száma az elmúlt harminc évben, dolgozni kell azért, hogy a múzeum természetes részévé váljon a kulturális palettának.”

A megkérdezett szakemberek egyetértettek abban, hogy a magyar múzeumpedagógiának szép eredményei vannak nemcsak a szomszédos, hanem a nyugati országokkal összevetve is.

Nincs lemaradásunk

A különböző országok ezen a téren tarthatnak máshol: van, ahol a múzeum természetesebb szereplő egy család életében; van, ahol az iskolákkal masszívabb a kapcsolat. Az anyagi lehetőségeknek köszönhetően nyugaton egy pedagógus olyan segédanyag-csomagot is kaphat, amivel egyedül is levezényelheti az osztálya múzeumlátogatását. (Lépések itthon is történnek: a Szépművészetiben például dolgoznak azon, hogy a honlapról letölthető anyagokkal támogassák a családok, csoportok látogatását.) De a módszerek hatékonyságát, eredményességét tekintve nincs lemaradásunk, sőt van, amiben példát is mutatunk: itthon a múzeum- és kiállításszervezés természetes része, hogy gondolnak a múzeumpedagógiai lehetőségekre is, és nem utólag próbálják egymáshoz igazítani ezeket.

Ennek ellenére a pénz kevés, és ezt megérezni. A magyar múzeumokban nincs elég szakember. Bár egyre többen tanulnak múzeumpedagógiát, elhelyezkedni nem könnyű: sok esetben az intézmények nem tudják megengedni maguknak a múzeumpedagógust, és a különböző pályázatok is csak átmeneti időszakra nyújtanak elég fedezetet az alkalmazásukhoz.