Berény Róbert: Palma kaucsuk sarok, 1928 (a plakátra kattintva galéria nyílik)

A két világháború közti időszak legjobb magyar reklámplakátjai láthatók július végéig az Iparművészeti Múzeumban. A polgári élet örömeitől a Tungsram-izzóig a legszebb grafikai megoldások, néhol az ábrázolt tárgyakkal kiegészülve. Az év egyik legjobb kiállítása lehet.

Százkét művészi plakát és több tucat tárgy látható július végéig a Merészebb, mint a festészet - A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942 című kiállításon. A két világháború közti magyar plakátművészet darabjaiból összeállított válogatás egy része korábban egy spanyolországi kiállításon már szerepelt. Az Iparművészeti Múzeumban kiállított 28 művész között van Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Molnár Farkas, Bortnyik Sándor és Berény Róbert.

A fejlődés hozta a reklámot

A tárlat a fentiek mellett más fontos alkotókat kíván behozni a köztudatba, mint amilyen Irsai István, Csemiczky Tihamér, Radó György vagy a Macskássy testvérek. A tárlat a kereskedelmi grafika 1924 után bekövetkezett radikális megújulására koncentrál. Ekkortól érvényesülnek a Bauhaus és a konstruktivizmus modern tervezési elvei a magyar alkalmazott grafikában.

Az ipari fejlődés hozta magával a reklámot, a húszas évek közepe pedig a technikai fejlődés termékeit, mint amilyen a rádió vagy a villanykörte. Ezek köszönnek vissza a kiállított plakátokon, plakátterveken, meghívókon, fotómontázsokon, reklámokon. A kiállítás legizgalmasabb részletei azok, amikor a kiállítás szervezői meglelték a plakáton ábrázolt terméket eredeti valójában, és egymás mellett szerepel a plakát és a rajta ábrázolt tárgy, például egy szürke mosógép (a Műszaki Múzeum szíves felajánlásának köszönhetően).

Fotó: Vincze Barbara (Origo)

Vannak olyan tárgyak, amelyek a két dimenzióban ábrázoltakat egészítik ki vagy húzzák alá, mint például Breuer Marcell csővázas bútorai A modern otthon kényelme című szekciónál vagy a Fővárosi Gázművek zseniális reklámajándéka (lásd a fenti fotót). És nem csak ezzel mutat túl a kiállítás a plakátok egyszerű, tematikus bemutatásán: digitális lapozókban lehet tovább nézelődni, a vetítőhelyiségben pedig korabeli filmrészletek láthatók.

Hová tűnt a reklámból a művészet?

Ha kizárólag a plakátokra fókuszálunk, az egyik legérdekesebb rész a sajtóplakátoké, és nemcsak azért, mert például a Magyar Hírlap remek plakátját például Kassák Lajos tervezte, hanem mert itt ötvöződik leginkább ötletesség és humor. De ugyanilyen jók a Tungsram-reklámok (a grafikailag végtelen variációra lehetőséget adó villanykörtével), a dohányzáshoz kötődő reklámok (Modiano), köztük dohányboltok enteriőrtervei a 30-as évek egyik legjobb enteriőrtervezőjétől, Kovács Zsuzsától (az egyiken például egy cigaretta alakú mennyezeti lámpa).

Berény Róbert: Modiano szivarpapír, 1929 (a plakátra kattintva galéria nyílik)

Ekkorra erősödik fel az emberben az egész tárlat alatt bujkáló érzés, hogy mára miért változott meg homlokegyenest a reklámnyelv? Hogy miért a Tesco-gazdaságos sonka és a fekete alapon neonzöld feliratú koncertplakátok uralják a jelent?

Itt érdemes megjegyezni, hogy bár a két háború közötti magyar reklámplakát számos remekművet rejt (ezt mutatja be a kiállítás), nem feltétlenül ezek a plakátok voltak az uralkodók a magyar utcákon akkor sem. Ugyanakkor kétségkívül magasabb átlagszínvonalat kölcsönzött a reklámvilágnak az a körülmény, hogy festők dolgoztak a plakátokon, és izgalmas lehet belegondolni, hogy mennyivel színesebb világban élnénk, ha a mai reklámiparban is ekkora szerepe lenne a művészi vénának.

A polgári élet örömei

A legtöbbet a korról talán a befejező szekció mondja el, ami A polgári élet örömei címet kapta, és a modern városi életforma akkori legkellemesebb velejáróit mutatja be. A plakátok alapján ide tartozott az öltözködés, sport, autózás, hajózás, ételek (Pick-szalámi). És még egy példa a jó értelemben vett termékmegjelenítésre: plakáton a Nor-coc gyár fürdőruhája látható a falon, előtte a vitrinben két, megszólalásig hasonló fürdőruha.

Bortnyik Sándor: Újság, 1926 (a plakátra kattintva galéria nylíik)

A kiállítás talán egyetlen hibája, hogy hamar véget ér, sokkal hosszabban tudtam volna sétálgatni a tárgyak között. Ráadásul simán van olyan jó, mint a két évvel ezelőtti, ugyanott berendezett Art deco-tárlat volt, és nagyjából ugyanazt a kort járja körül, csak más szempontból. Csak remélni lehet, hogy marad ez a folytonosság, és az Iparművészeti Múzeum egyre több emléket állít ki a két világháború közötti időszak tárgykultúrájából.

A tárlat anyagát az Országos Széchenyi Könyvtár adta, ez egészül ki az Iparművészeti Múzeum saját anyagával, illetve köz- és magángyűjteményekből származó kisnyomtatványokkal és tárgyi emlékekkel.