Ha szembe találjuk magunkat valamivel, ami művészetnek hívja magát, de nem értelmezhető egyértelműen, hajlamosak vagyunk bután nézni. A művészettörténész és kurátor Oltai Kata által szerkesztett Kontextus – Adalékok. Hogyan közelítsünk kortárs vizuális művészethez című könyv ebben igyekszik segíteni.

Nem is olyan régen történt, hogy fiatal és ismert magyar képzőművészeket Bécsbe hívtak kiállítani. Így esett, hogy a Loffice coworking-iroda falaira kerültek Kis Róka Csaba festményei. A műgyűjtők és galériások által is látogatott megnyitón készültek fotók, amelyek aztán a Facebookon landoltak. Népszerűsítették az eseményt, a kiállító művészeket, a Loffice munkáját – szóval a kortárs művészetet. Eddig nincs ebben semmi különös. Azok a fotók viszont, amelyeken Kis Róka munkái is láthatóak voltak, nem úszták meg egyszerű lájkokkal. Kommentjeikben többen inkább azon véleményüknek adtak hangot, hogy törjön le a keze a fent nevezett művésznek, amiért ilyen durva és horrorisztikus képeket mert festeni. Kommentháború tört ki a kortárs képzőművészet mibenlétéről.

A különféle nézőpontok virtuális találkozásának fenti történetében benne rejlenek a Kontextus alapproblémái, a könyvben Kis Róka többször fel is bukkan. A téma mindenekelőtt a kortárs vizualitás és annak különböző értelmezési stratégiái, vagyis a sztori. Nagyon ritkán vagyunk tisztában egy adott alkotás személyes történetével – ezt a hiányosságot pótolja többek között a könyv. Egyfelől megtudjuk, hogy mi forgott a művész fejében alkotása létrehozásakor, másrészt láthatjuk a munkák utóéletét szakmai és hétköznapi környezetükben. A Kontextus témájához mérten kellően nagyalakú és téglalap formájú, szépen szedett és könnyen olvasható, de nem a metrón kávé mellett előkapható példány. Szóval oda kell rá figyelni.

A kortársra adott reakciók a fenti „ilyesmit tiltani kellene” típustól az üveges tekintetű bambuláson át az egyszerű vállrándításig széles skálán mozoghatnak. A Kontextus a történetekkel sikeresen igyekszik oszlatni a lila ködöt. A három blokkból álló könyvhöz Kozma Péter, a kiadó kArton Galéria tulajdonosa és Oltai Kata (interjúnk vele erre olvasható) is írt egy-egy orientáló és kellően rövid bevezetést. Itt olvashatjuk, hogy a „kiadvány… mindenekelőtt törekvés a körülöttünk zajló kortárs vizualitás pontosabb megértéséhez”. A Kontextus így mindenkihez szól, de a könyv mögött érezhető a profi hozzáállás és a szakmai szempontok súlya. Bár olyan kifejezések eltántoríthatják a munkában megfáradt olvasókat, mint az „ikonográfia asszociatív aspektusa”, a „centrum nélküli eufórikus tér” vagy a „festői dekonstrukció”. Mindez azonban hétköznapi történeteken keresztül szűrődik át.

A könyv három blokkjából az elsőben majdnem ötven alkotó vagy alkotópáros sztorizik, egy-egy kiemelt alkotás vagy több munka kapcsán. Van politikusok szagát áruló automata, ölebeket szorongató Szűz Mária, Rodin Gondolkodójává alakuló Totó Ottó, székelő művésznő vagy fotósorozat Háztartás Anyatigrisekről. A művészek saját stílusa és az önterápia jótékony hatása is érezhető: a szövegek nem lettek száraz, előadásszerű, az említett szakmázás felé elbillenő, nehéz olvasmányok. Az első száz oldal tulajdonképpen egy művészeti how it’s made, ami komolyan árnyalja az önpusztításában fetrengő művész képét, például a gyerekeket és terhességet magába foglaló szövegekkel. Egy alkotóra két oldal jut, egy a képnek és egy a mondanivalónak – és ez nagyon kényelmes, már csak ránézésre is. A merítés nagy: szúrópróbaképp kiemelve mesél például Nagy Kriszta, Sugár János, Szilágyi Lenke, Ujj Zsuzsi, Kaján Tibor vagy a nemrég Trafóban kiállító Komoróczky Tamás és Szabó Dezső is.

A második blokk a szerkesztő felkérésére megírt öt tanulmányt vonultat fel – a könyv itt mutatja meg, hogyan áll egy-egy témához vagy alkotóhoz a profi. A Kontextus leginkább megterhelő részéről van szó, viszont a szakszöveg hangulatához képest üdítő például Péterfy Bori videoklipjeiről olvasni (Mélyi József), az itthon még mindig nem eleget tárgyalt gender szempontot megismerni (Oltai Kata), vagy a már első blokkban is bemutatkozó, ölelésre biztató köztéri alkotást jobban megérteni (Tatai Erzsébet).

A harmadik blokk főleg magángyűjtőkkel és gyűjteményekkel foglalkozik, a számukra fontos alkotók vagy munkák kiemelésével. Összesen 15 (kvázi) gyűjtemény mutatkozik be, miközben visszatérünk a meséhez és a gyűjtők történeteit még szívesen hallgatnánk tovább. Oltai Kata bevezetőjét úgy zárja, a Kontextusban szereplő belső történeteket következő lépésként nemzetközi viszonylatba lehetne emelni. Legyen így.

Kontextus – Adalékok. Hogyan közelítsünk kortárs vizuális művészethez (szerkesztő: Oltai Kata), kArton Galéria, 2012, 5980 Ft