Fotók: Sight Industries/LOFFICE

Aki ott volt június 3-án a bécsi Loffice közösségi iroda kiállításának megnyitóján, komoly egyveleggel találkozhatott. Oldalra biccentett fejjel koncentráló bécsiekkel és magyarokkal. Konrád Györggyel és Winkler Nórával. Kortárs képzőművészetet belengő köddel és egyáltalán nem ködös mennyiségű euróra becsült munkákkal. Vállalati felelősségvállalással (CSR) és művészetmenedzsmenttel. Kiwilével. Mindenekfelett viszont a kérdéssel: mit kezdjünk a múlttal?

Ha azt mondjuk: emlékezetpolitika és kortárs képzőművészet, réteghez szólunk. Vagy nem. Lépjünk túl a galambokkal büszkén küzdő szobrok és fehér falú galériák találkozásáról alkotott képeken, és olyan területre érünk, ami mindannyiunké kellene, hogy legyen. A történelmi távlatba veszett közös traumák feldolgozásában Magyarország nem jár az élen. Ha kreatív, sokak számára elérhető és megérthető megoldásokról van szó, akkor meg pláne. A Bécsi Zsidó Nyári Fesztivál keretében, a helyi zsidó hitközséggel együttműködve a Loffice Bring the Art Home (BAH) művészeti mentorprogram pályázata a holokauszt emlékezetéhez nyúl.

A 2013-ban bécsi és magyar alkotók számára is meghirdetett BAH nyerteseinek (Kerekes Gábor, Klenyánszki Csilla, Magyarósi Éva, Miklós Hajnal, Süveges Rita, Szabó John Jr., Andreas Werner) az Élet Menete Alapítvány eseményeire és célkitűzéseire kellett reflektálniuk a budapesti séta kapcsán. A Loffice-t a bécsi zsidó hitközség kereste fel együttműködés céljából, így adódott a téma. Megnyitóbeszédében Winkler Nóra, a három éve futó BAH projekt szakmai vezetője mindenkit megnyugtatott: nem szomorú arcokat és sárgacsillagokat ábrázoló festményeket kerestek, hanem fiatal, nem zsidó képzőművészek reakcióira voltak kíváncsiak. A Nekem az Élet Menete kiírásra leadott koncepciók alapján végül három nyertes (Magyarósi, Süveges és Werner) honoráriumát és anyagköltségeit fedezte a bécsi zsidó hitközség. A Loffice-ban július elejéig látható kiállításon a díjazott munkák mellett a BAH művészek egyéb alkotásait is meg lehet nézni illetve venni.

Közel Isztambulhoz

Esterházy Marcell Párizsban élő képzőművész a 2013-as BAH program egyik zsűrije volt. Szűcs Alexandrával, Topor Tündével, Somogyi Hajnalkával és Winkler Nórával összesen 153 jelentkező közül választották ki a hét művészt, akivel a Loffice most egy éven keresztül együttműködik. Az egyéni és kollektív emlékezet, a múlt feltárása Esterházy szerint elkerülhetetlen téma, maga is ezzel foglalkozik az utóbbi években. „Addig, amíg nincsenek kibeszélve, elmesélve és feldolgozva az események, nem tudunk tiszta lappal kezdeni. Problémás az is, hogy hogyan beszéljünk akár régi, akár aktuálpolitikai dolgokról úgy, hogy az ne váljon aktivizmussá és képzőművészet maradjon. Most van több, még gyerekbetegségekkel küzdő kezdeményezés és összefogás, de sokan még nem mernek belefolyni a kérdésekbe. Szerintem nem vagyunk messze attól, ami most Isztambulban folyik.”

Ma körülbelül 8 ezer fős a bécsi zsidóság. A náci megszállás előtt 180 ezer zsidó élt itt, a közösség a 19. század második felétől komoly befolyással bírt Európa kulturális életére (elég lehet példának Gustav Mahler vagy Sigmund Freud). Oskar Deutsch, a bécsi zsidó hitközség vezetője szerint fontos a művészeti reakció, de ez csak egyféle megközelítés a sok lehetséges közül. „Sajnos egyre kevesebben maradtak a túlélők közül. Nem tudom, van-e nélkülük helyes vagy jó útja az emlékezésnek. Nem magunk számára, hanem a többség számára fontos ez.” Saját közösségét tekintve Deutsch pozitív. Nagy infrastruktúráról beszél három zsidó iskolával, sport klubokkal, ifjúsági szervezetekkel, 15 zsinagógával, saját pékségegekkel, öregek otthonával és múzeummal. Más országok, köztük Svédország, Görögország, Franciaország és Magyarország helyzetét súlyosabbnak érzi.

Konrád György sem éppen derűlátó. A Winkler Nórával való beszélgetése után azt mondta, holokausztról gondolkodni mindenkinek helyénvaló. „Aki nem tűnődik el, hogy mi volt ez és miért volt ez, hogy mit jelent ma ugyanazokat az eszelősségeket mondani, mint ami akkor gyerekeket küldött halálba, az az ember nagyon tompa.” Bayer Zsolt cikkére utalva is bírálta a jelenlegi kormányt. „Semmiképp sem jó, ha a kormány ideológiai szerve mentegeti azt a szemléletet és környezetet, amelyben a tömeggyilkosság lehetséges.”

Imádott nyomasztás

A bécsi megnyitón a BAH művészek közül hárman voltak jelen: Süveges Rita, Andreas Werner és Szabó John Jr. A kiállítás legerősebb munkája Süvegesé. „Az Élet Menete szól a holokausztról, az emlékezésről és feldolgozásról is” – mondja a pályázat témájával kapcsolatban. „Nekem nincsenek családi emlékeim, minden információ és érzés valamilyen mediatizált, áttételes formában került a fejembe. Írásokon és képeken keresztül.” Távolról egyszerűen szürkének tűnő festménye koncentrációs táborok légifelvételén alapul és két rétegből áll: a felső az alsó negatívja. A lengyelországi térkép kitörlésének ötlete egy felejtés és emlékezés kettőségét boncolgató cikk elolvasása után ugrott be.

Szabó kanadai-román állampolgár. Szerinte – ha már művészet – a fiatalokhoz most leginkább a street art tud szólni bármilyen témában. Az Élet Menetével kapcsolatos kiíráshoz egy berlini élménye adta a kiindulási alapot. A Brandenburgi kapuval szomszédos, 2711 betonoszlopból álló és körülbelül 25 millió euróból felépült Holokauszt Emlékmű grandiózus példája a kollektív feldolgozásra tett kísérleteknek: 2005-ös átadás óta több millióan látogatót vonzott. „Visszamentem éjszaka, szürkületkor is, mert a tömböket meghatározzák a fényviszonyok. Az emlékműből az a fullasztó érzés áradt, amit korábban a holokauszttal foglalkozó könyvek hangulataiból ismertem. Ez közel áll a művészetemhez, imádom a nyomasztást.”

Az éppen Trapéz Galériában kiállító, Bécsben élő Andreas Werner nyertes munkája első ránézésre viszont vidám, erős színei miatt kapós: sárga, fehéres és neonnarancs szövegdarabok feszengenek megtépázva egy vásznon. „A zsidó néphez valamilyen formában mindig is kötődtek az anyagdarabok: a sárga csillag mellett például a gyász idején megtépett ruha. Ezzel a munkával a stigmatizálást szerettem volna bemutatni.” Werner azt mondja, a téma felé saját identitása és kisebbségi csoportja, a melegek megbélyegzése felől tudott leginkább közelíteni.

Mindez akkor képes hatni, ha a környezete vevő rá (oktatással, magyarázattal vagy egyszerűen gondolkodással). Oskar Deutsch erősen lehetségesnek tartja, hogy szerveznek majd kiállítást vagy vesznek majd munkákat. Hogy hová kerülnek majd az alkotások, csak a következő hónapban derül ki biztosan.

Nekem az Élet Menete
(a BAH művészeinek munkáit Vajda Tamás fotográfus zsidó életképeket dokumentáló sorozata kíséri)
LOFFICE Coworking Wien
Schottenfeldgasse 85/1
1070 Bécs