Pauer Gyula a magyar neoavantgárd fontos alakja volt, 71 éves korában halt meg, értesült róla a Litera.hu.

A budapesti Díszítőszobrászati Szakközépiskolában érettségizett az 1950-es évek második felében. Mestere De Battista Alajos volt. Az 1960-as évek elején a Képzőművészeti Alap kivitelező stúdiójában, majd 1966-tól a Magyar Filmgyárban kapott munkát. Az 1970-es évektől számos vidéki és budapesti színháznál vállalt díszlettervezői feladatokat. Díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipszformázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től szellemi szabadfoglalkozású lett, onnantól fogva csak képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt. 1990-ben bekerült a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékére, majd 1994-től a Film- és Színházművészeti Főiskolán tanított. 1996-ban beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába.

1966 óta kiállító művész. Kirakatok, színházi előadások, filmek látványtervezője, köztéri műveket is készített, társalkotója a Széchenyi-rakparton látható A cípők nevű emlékhelynek. Számos külföldi galériában (Musée d'Art Moderne, Párizs; The Art Gallery of New South Wales, Sydney; Olimpiai Park, Szöul; Ausztria, USA több múzeuma) láthatóak voltak művei, 2005-ben retrospektív kiállítása volt a Műcsarnokban.

A Magyar szobrász társaság alapítója és elnöke volt, illetve tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Műveit és munkásságát Munkácsy Mihály-díjjal (1993), Koszorús Szobrász-díjjal (1999) és Kossuth-díjjal jutalmazták (2005).