Részlet Vivian Maier 8mm-es filmjéből

Hétfőn mutatták be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a Vivian Maier életéről készült Finding Vivian Maier című dokumentumfilmet. A filmet az a John Maloof (társrendező: Charlie Siskel) rendezte, aki 2007-ben egy árverésen megvette az addig teljesen ismeretlen, de zseniális nevelőnő (akinek Mai Manó Házbeli kiállításáról itt írtunk) több ezer negatívját és ezzel elindított egy hihetetlen és megható posztumusz fotós karriert.

A dokumentumfilmben azonban nemcsak a már nagyjából ismert fotós életmű darabjai és azok háttere villan fel, hanem részleteket láthatunk Maier eddig jobbára ismeretlen, feldolgozatlan 8mm-es kisfilmjeiből. A filmtöredékek azonban Maier fotográfiáit is megvilágítják, mert a kamera Maier szeme, a filmekben ugyanazt az érzékenységet, figyelmet, háttérbe húzódó, mégis kíváncsi tekintetet látjuk, amely a magányos nevelőnő fotográfiai életművét létrehozta. Egy finom, szelíd, mégis szívós, kíváncsi szem csavarog, pásztázza az utcákat, tereket, embereket, dolgokat.

Részlet Vivian Maier 8mm-es filmjéből

Az ezekhez hasonló amatőr kisfilmek, épp mert nem kimerevített, a kompozíció által keretbe foglalt, esztétikailag megformált pillanatok, mint a fotók, hanem pillanatok egymásutánját, folyamatát rögzítik, sokkal személyesebbek, spontánabbak lehetnek, hiszen a kamera arra néz, amerre a kamerát tartó személy irányítja, így a film nemcsak az ábrázoltról, hanem az ábrázolóról, a személyről is sok mindent rögzít, megmutat. Jelen esetben azt látjuk, hogyan dolgozik egy fotós. Mit és miért lát, mi fogja meg, mi után indul el, milyen látvány nem érdekli stb.

Szakadás a nadrágon Vivian Maier kisfilmjében

A pillanatnyilag itt elérhető kisfilm (beágyaznunk nem sikerült) 1.07 percénél egészen különleges az, ahogy Maier érzékenységét, figyelmét egyetlen dolog kelti fel az üldögélő, valószínűleg hajléktalan férfiban, az pedig nadrágja szakadása. Maier kisfilmjei is kivételes és ösztönös vizuális érzékenységét bizonyítják, ahogy a fotói.