Gerhes Gábor: Neue Ordnung, kiállítási enteriőr (fotó: Surányi Miklós)

Gerhes Gábor Neue Ordnung kiállítása súlyos és ironikus, komor és vidám, jelentésektől hemzsegő és jelentéseket kioltó, egyszerre állító és tagadó, többrétegű és az értelmezés lehorgonyzása elől kisikló, távolságtartó és talányos mű, amely a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből eszperantó nyelven idéz, János evangéliumából latinul, amerikai szenátortól Fitzgeraldon keresztül, magyar kútfőből antiszemita versikét, emellett tartalmaz még: baltát, vaddisznóbőrt, mellszobrot, meztelen nőt, agancsot, dildót, tőrt, sok-sok láncot és maszkokat.

Gerhes Gábor kiállítását nézve szétszalad az értelem a szélrózsa minden irányába, úgy kell összevadászni. Ezzel máris megérkeztünk a kiállítás egyik fontos motívumához, a vadászathoz.

Gerhes Gábor: Neue Ordnung, kiállítási enteriőr (fotó: Surányi Miklós)

Az egyik fotón egy meztelen nő egy láncon lógó szarvasagancsot tart a kezében, a falon vaddisznóbőr-zászlók lógnak, egy antiszemita versike részlete három, fémből mart vaddisznón fut keresztül, a Fitzgerald által módosított William L. Marcy idézet egy trófeatartó alapra van vésve. A vadászat motívumát természetesen a jelentés szintjén is megtaláljuk, hiszen a Fitzgerald/Marcy-idézet („The victor belongs to the spoils”/A győztes a zsákmány jussa) győztesről/vadászról és zsákmányról beszél. A vadász, a fegyvert viselő és így hatalmat birtokló ember, illetve a védtelen, menekülő, a hatalom híján lévő áldozata, zsákmánya, jelen van természetesen a kiállítás mélyebb alaprétegében is.

A hatalom nem fentről lefelé terjed

Kezdve ott, hogy minden hatalomnak rendet fenntartókra van szüksége, így fegyverekre és katonai vagy félkatonai rendre, vagy erőszakra épül. Van valaki vagy vannak valakik, akik mindenkinél jobban tudják, hogyan kellene másoknak élni, és ezért megszerzik, megtartják, megvédik és gyakorolják a hatalmat, és vannak, akik elszenvedik a hatalmat, azt, hogy valaki jobban tudja, nekik mi a jó. Van a vadász és van a vad.

A vad azonban gyorsan magáévá teszi a vadász szempontjait, azaz, a hatalom alatt nyögő, az elnyomott interiorizálja a hatalmat és már magán és társain gyakorolja. „Te vagy a vadász és te vagy a vad / s távol, a hatalmas: az is te magad.” (Weöres Sándor)

Gerhes Gábor: Neue Ordnung, kiállítási enteriőr (fotó: Surányi Miklós)

Vagy másképp: a hatalom rendje nem feltétlenül hierarchikus és tiszta felépítésű, nem csak felülről lefelé ható erő, hanem megfoghatatlan csatornákon terjed, szövődik. Másként érthetetlen is lenne a hatalom mindenütt jelenvalóságának sötét és félelmetes tapasztalata.

Jelentést ott, ahol nincs

A hatalom szervének, karjának pompás megfogalmazásai a kiállítás fotóin ábrázolt maszkos, tehát arctalan hivatalnok, öltönyös ember és katona, tábornok. A hatalom mindig homályba burkolózik, exkluzivitásba és arctalanságba menekül. A hatalom és megszemélyesítői, személye mindig Kafka kastélya: elérhetetlen, titokzatos, jelentőségteljes, de voltaképp kisszerű, szánalmas, jelentéktelen, üres (vö: Arendt a gonosz banalitásáról). A kettősség talán onnan ered, hogy a hatalom, a rend szereti elleplezni önmaga elől is természetét, azt, hogy lényege pusztán önmagában van, a hatalom csak a hatalmat szereti, akarja, így felépít maga köré egy szellemi, ideológiai, érzelmi állványzatot, misztifikál, ködbe, exkluzivitásba burkolja magát, a kiválasztottat. Jelentést generál ott, ahol az nincs. A hatalomra is érvényes lehet Hamlet mondata: „...a gondolkodás teszi azzá.”

Gerhes kiállítása azonban nem pusztán absztraktan beszél a hatalomról, hanem egész konkrét mechanizmusokat, motívumokat mutat meg. A hatalom ugyanis rend, egy kisebbség uralma a többség felett, Gerhes pedig jó néhány kisebbséget, rendet játékba hoz munkájában, hiszen jelentéshálójában ott vannak a titkos társaságokra, világi és egyházi rendekre, szektákra és összeesküvésekre, összeesküvés-elméletekre való utalások. A kiállítás egésze értelmezhető egy titkos rend, szekta, társaság gyülekezőhelyének ábrázolásaként.

Egy antiszemita mondóka

Gerhes kiállítása az összeesküvés-elméletek mechanizmusát is modellálja, amelyben a rend akaratától, azaz, a hatalom megragadásának céljától függően ideológiai szinten bármi bármivel összekapcsolható, bármi bármivel összefügghet. A csoportideológiák legtöbbször a végcélból visszafelé épülnek fel. A kiállításon is megidézett antiszemita motívumnál az volt előbb, hogy a zsidó bűnös, minden baj okozója, tehát ezt be is kell bizonyítani róla, azaz meg kell konstruálni ehhez az ideológiát, történeteket, hiedelmeket. Továbbá ilyen mondókákat, amelyből Gerhes is idéz: „Erger, Berger, Sósberger – minden zsidó gazember! Akár handlé, akár más, A kenyere a csalás!” Vagy a komplett Cion bölcseinek jegyzőkönyve egész tekervényes és összetett hamisítás-rendszerét.

A Neue Ordnung egy olyan gazdag, sok elemből álló puzzle, aminek az elemei nem kerülnek soha úgy a helyükre, hogy egy teljes, egyértelmű képet adnának ki. A brikolázs elemei nem szilárdulnak meg, mert folyamatos mozgásban vannak a befogadásban, attól függően, épp melyiket próbáljuk megragadni, értelmezni, helyére vagy összefüggésbe illeszteni őket.

Gerhes Gábor: Neue Ordnung, kiállítási enteriőr (fotó: Surányi Miklós)

Kiváló metaforája ennek a kiállítás első fotója, a kép alatt a "confabulatio" szó olvasható. A Wikipédia szerint: „…(latin: confabulatio; jelentése: „meseszövés”) kóros pontatlanság, a visszaemlékezés során az emlékek kiegészítése vagy cseréje nem valós, fantázia szülte elemekkel.” A képen egy teljességgel meghatározhatatlan és besorolhatatlan személyt látunk, egy életre kelt konfabulációt.

Tőr a kézben, dildó a nyakban

Az alak egyszerre hívja elő a tudományos, a néprajzi, a vallási és a szexuális kontextust. Az alak jobb kezén a katolikus papság öltözetékének egyik elemére, a stólára emlékeztető ruhadarab van, fehér inge, aszimmetrikus szárú nadrágja vagy gatyája parasztok öltözékére, egyik deréköve ugyancsak a paraszti öltözéke, másik, a szélesebb a papságéra utal. A bal kezében a tőr valami titkos szektára, nyakában a fordított kereszt egyrészt a vallási kontextusra, sátánista szektára, másrészt, mivel ez egy szexuális segédeszköz, egy dildó, a szexuális perverziókra utal. Az alak fején a sisak egyszerre idéz bálványmaszkot és különös papi süveget. Az figura öltözéke paradox, ellentmondó elemekből van összerakva, amelyek komolyságát aláaknázza egy ironikus elem, a figura lábán lévő sportcipő. Az irónia tovább fokozódik, ha észrevesszük, hogy a figura valószínűleg a művész maga.

Sok összeesküvés vagy egyéb misztikus elmélet hisz a számok jelentőségében, amit Gerhes is játékba hoz, a hetest a hét összefont hajú lány képén, a hármasságot a szentháromság mintájára pózoló titokzatos, maszkos férfiak fotóján, illetve a három meztelen nőén, továbbá a három vaddisznóbőr-zászlón és a három fémbe mart vaddisznón. A dualitás a titokzatos, kétfejű, maszkos férfit ábrázoló fotón jelenik meg, továbbá a két, fekete és fehér lepellel letakart mellszobron.

Gerhes Gábor: Neue Ordnung, kiállítási enteriőr (fotó: Surányi Miklós)

Az irónia ellenére

A kiállítás erőssége az utalások és sejtetések folyamatos lebegtetése. Gerhes úgy mond, úgy jelent ki, hogy folyamatosan elbizonytalanítja a jelentést, mert háttérbe húzódik. Az összeesküvés-elméletek mintájára: itt is minden mindennel összefügg, vagy összefügghet, de épp így minden összefüggés esetleges, üres, nemlétező. A kiállításon szereplő sok szövegre, idézetekre is jellemző az, hogy önmagukban mintha jelentősek lennének, valami nagy igazságot mondanának, közvetítenének, de egymás összefüggésében kioltják egymást, kiüresednek és parodisztikussá válnak. A Neue Ordnung egy kivételesen kontextusfüggő kiállítás, csak éppen nem ismerjük hozzá a kontextust, vagy éppen túl sok és túl sokféle, egymásnak ellentmondó kontextust kínál fel és hoz játékba.

Az irónia ellenére a kiállítást komor és félelmetes hangulat uralja, ebbe vegyül a gusztustalan, a kisszerű, a perverz és valami rémületes is. Mert tűnhet bármennyire is banálisnak, a gonosz mégsem nélkülözi a rémületest.

Gerhes Gábor: Neue Ordnung című kiállítása december 8-ig tekinthető meg a Trafó Galériában