Győrffy László: A bosszú angyala (fotó: Sulyok Miklós)

Győrffy László vidám, provokatív, szanaszét reflektált, és mégis oly közvetlen metaművészetének egy újabb szép példáját tárja elénk a Várfok Galéria pici Project Roomjában Az én fájdalmam a te örömöd című kiállításán. Ha röviden össze akarnánk foglalni, azt mondhatnánk, adva van tíz kisméretű kép, melyek közül kilenc egy csoportot alkot, és e képcsoport előtt egy kisgyerek maszturbál. Pontosabban fogalmazva, egy poliuretán műgyanta, kasírozott hungarocell, fa, paróka, akril, valódi ruha és cipő maszturbál olaj, vászon és szöveg, csavarok, parafadugó, sniccer penge előtt, illetve –re.

A néző helyzete korántsem vidám és felhőtlen, inkább talán (természetesen szándékoltan) zavarbaejtő a tárlaton. A pici teremben kialakított installáció ugyanis nem hagy teret a képnézésnek. Az a pozíció ugyanis, ahonnan a képcsoport megfelelően (ha egyáltalán helyénvaló itt ez a kifejezés) nézhető, befogadható lenne, foglalt. Elfoglalja egy pici, puttószerűen pufók, kékszemű, elsőre ártatlannak és bájosnak tetsző gyermek. A gyermeki bájból csak az vesz vissza, amikor mellé lépünk és észrevesszük, hogy jobb kezével a nadrágjába nyúl és testéhez képest gigantikus és merev hímvesszejét markolja és mosolyog. Mosolya persze kb. annyira édes és bájjal teli, amennyire az Ómen főszereplőjének, Damiennek a mosolya.

Győrffy László: OMFG (Barna smiley) (fotó: Sulyok Miklós)

Győrffy kiállítása zavarba hoz a tekintetben, mi a kiállítás, amit látunk. Reflexióra késztet, mert a mű, amit látunk, az saját kiállításnéző szerepünk, pozíciónk, befogadásunk mechanizmusa. Kiállításnéző gépezet. Győrffy azért szorít ki a legjobb képnéző pozícióból, hogy hátrébb lépjünk saját magunktól, saját befogadásunktól és ne csak a művet értelmezzük, ahogy megszoktuk, ahogy belénk rögzült egyfajta automatizmusként, hanem gondolkozzunk el azon, hogyan értelmezünk, hogyan irányítják az értelmezésünket és mi az, ami irányít. Győrffy munkája egyfajta vidám és destruktív példázat arról, mi történik, amikor képet nézünk.

Győrffy László: XD_69 (Választottam magunknak Halálcsillagot) (fotó: Sulyok Miklós)

A gyerek/néző mosolyogva lel élvezetet, mégpedig szó szerint fizikai és persze szadista élvezetet a falon látható, szenvedő, meggyötört, fájdalomtól eltorzult festmények láttán. A festmények mindegyike egy-egy miniparódia, főként az absztrakt expresszionista kelléktárból, azaz a modernizmus egyfajta csúcsteljesítményeiből. A paródiára, iróniára ráerősít, így a képek mögött álló (gyakran legendás) szenvedéstörténeteket full direktbe fordítja, hogy Győrffy nemcsak belevág, sebez, égeti a vásznakat, hanem tele(hmm…)veri szögekkel, csavarokkal, sniccerrel.

Győrffy László: LOL
(A modernizmus lelkiismeretfurdalás-makettje: élettelen, diszfunkcionális és önbüntető dekompozíció) (fotó: Sulyok Miklós)

Győrffy interpretációjában a kiállításnéző és műélvező (alias: a bosszú angyala) egy kortalan, de inkább infantilis, abnormis és szadista alak, akinek igazából teljesen mindegy, mit lát, mert élvezni akar. Ha megfelelő pozícióba kerül, állítják, állítja magát a néző, befogadó; ha megfelelően előre tálalt, megrágott, interpretált a mű, művészet, amit lát, csak élveznie kell, gondolkodnia nem. Mert meg van neki mondva. Ahogy a művésznek is meg van mondva, hogy szenvednie kell, gyötrődnie, mégpedig és szó szerint halálosan komolyan, mert csak így lehet sikeres, így eladható, így élveznek rá. Győrffy gyilkos iróniája, reflexiója, nevetése így nemcsak a befogadót, hanem a művészt, művészetet, azaz a művészetipart is éri, érinti.

Kiállítási enteriőr (fotó: Sulyok Miklós)

Győrffy persze nem elégszik meg, de ezt művészetében már megszokhattuk, a pusztán vizuális elemekkel, vizuális nyelvvel, hanem tulburjánzón él és élvezi a verbalitás adta lehetőségeket, gazdagon szórja a művészeti, irodalmi és filozófiai utalásokat és sziporkákat, melyek közül kiemelnék pár megszívlelendő igazságot: "Az öngyilkosság fájdalommentes", "A modernizmus lelkiismeretfurdalás-makettje: élettelen, diszfunkcionális és önbüntető dekompozíció". Személyes kedvencem a "Választottam magunknak Halálcsillagot", ami Petőfi és a Csillagok háborújának derűs találkozója Győrffy (beépített analóg képromboló) boncasztalán.

Így a végén pedig visszapattintván a reflexiót a művészhez, álljon itt egy: barna szmájli leírása.

Győrffy László: Az én fájdalmam a te örömöd
Várfok Project Room
2013. szeptember 12- október 26. (meghosszabbítva)