Sztár akart lenni, nem kabala

Jean-Michel Basquiat: Önarckép sisakban, 1982

Az utcáról jött, és az első fekete művész volt, aki sztárrá vált. A graffitizést a hetvenes évek végén kezdte, a nyolcvanas évek elején lett nemzetközi hírű, aki ezer dolláros Armani-öltönyökben festett, Andy Warhollal és Madonnával barátkozott - életét a nyolcvanas évek végén zárta le a heroin. Jean-Michel Basquiat a festészet DJ-je - egy Blondie klipben is DJ-t alakított -, munkáiról azt mondta: minden egyes vonal jelent valamit. De mit? Száraz életrajz és ritkán látott képek a graffiti királyáról.

Jean-Michel Basquiat a Port-au-Prince-i (Haiti) születésű Gerard Basquiat és a Puerto Rico-i származású, de már New Yorkban született Matilda Andrades második gyermekeként látta meg a napvilágot egy brooklyni kórház ablakán keresztül, 1960. december 22-én. Hogy idén miért csak 52 éves lenne, arról szólunk az alábbiakban.

Nicholas Taylor: Jean-Michel Basquiat 1980 körül

A gyerek

Bátyja, Max halála után ő lett a családban a legidősebb gyermek, később még két húga született. Négyéves korában tudott írni és olvasni, tizenegy évesen már nem csak angolul, de spanyolul és franciául is. 1968 szülei külön költöztek, a gyerekek az apánál maradtak, ráadásul egy autó is elütötte a már ekkor komoly rajzügyességet mutató fiút. A család 1974-ben néhány évre a Puerto Rico-i San Juanba költözött, amely város fülledt nyüzsgéséről Hunter S. Thompson számolt be az 1959-ben írt Rumnaplóban. A hetvenes évek elején édesanyja ki-be járkált különböző elmegyógyintézetek között, így a gyermeknevelés maradéktalanul és véglegesen az apa feladata lett. A 15 éves Basquiat nem is bírta ezt sokáig, folyton megszökött otthonról és inkább az utcán és a barátainál élt, amíg a rendőrök vissza nem vitték apjához. Tízedik osztályban a középiskolát is otthagyta, ezután már az apja rakta ki a szűrét otthonról. Innentől trikók, saját gyártmányú levelezőlapok és bizsuk árusításából tartotta fenn magát.

Bobby Grossman: Jean-Michel Basquiat és Glenn O'Brien interjú közben, 1980

A zenész

Al Diaz nevű barátjával valamikor 1976/77 körül kezdték fújni Alsó-Manhattan falait a SAMO nevet használva, ami a same old shit rövid formája. 1979-ben véget ért a barátságuk, így a SAMO-projekt is: SAMO IS DEAD hirdették a házfalak. Basquiat ekkoriban tűnt fel a legendás újságíró, a mai is aktív Style Guy TV-műsorában, a TV Partyban. Egy évvel később O'Brien filmet is forgatott róla, amely Downtown 81 címmel került forgalmazásba (az eredeti cím New York Beat volt). Ugyanebben az évben az MTV-ben elsőként sugárzott rapklipben is feltűnt néhány másodperce: a Blondie együttes Rapture című számában alakította zenei alapot szolgáltató DJ-t. Hogy ez nem csak szerep volt, arra bizonyíték az 1979-ben alapított Test Pattern zenekar - később Gray néven futott - ahol Basquiat mellett többek között Vincent Gallo is játszott.

Lizzie Himmel: Jean-Michel Basquiat a műtermében, 1985

A művész

Basquiat művészi hírnevét a nyolcvanas évek elején alapozta meg azzal, hogy 1980 júniusában részt vett a Times Square Show című csoportos kiállításon New Yorkban, olyan, akkor már elismertnek számító nevek mellett, mint Jenny Holzer és Kiki Smith. Sajátos, neo-expresszionistának is mondott, a pop artból, a graffitiből, valamint a törzsi művészetből táplálkozó, vászonra és deszkákra készült képeinek köszönhetően a siker gyorsabban beütött, mint évekkel később a heroin.

A 21 éves fiú nem is tudott mit kezdeni a gyorsan jött népszerűséggel. 1981-ben Amerika mérvadó kortárs művészeti magazinjában, az Artforumban közölt róla cikket Rene Ricard. Az év végén Annina Nosei New York-i galéristával kötött szerződést, a következő évben nála nyílt meg első önálló kiállítása is. Innentől számos helyen szerepeltek képei más neo-expresszionista művészekkel, mint David Salle, Francesco Clemente, vagy az 1996-ban A graffiti királya (Basquiat) címmel róla életrajzi filmet forgató Julian Schnabel. 1982-ben és 1983-ban már Larry Gagosiannél állított ki, míg Európában Bruno Bischofberger képviselte. Mindegyik galériása elég jól tette a dolgát, hiszen Basquiat hamarosan megengedhette magának, hogy ezerdolláros Armani öltönyökben dolgozzon a műtermében, az utcán pedig nem ritkán összefestett "munkaruhájában" jelent meg.

Basquiat bár autodidakta művész volt, önszorgalomból komolyan beleásta magát a művészet történetébe, Leonardo Da Vincitől az élő klasszikusokig, - mint Robert Rauschenbergig, Cy Twombly és Andy Warhol - tanulmányozta a legnagyobbakat. Ez utóbbival legendás baráti és munkakapcsolat fűzte össze őket. Egy étteremben ismerkedtek meg 1980-ban, Basquiat megmutatta néhány munkáját a fehér hajú legendának, akivel 1983 és 1985 között - Bruno Bischofberger felkérésére - közös munkákon is dolgoztak.

Tseng Kwong Chi: Jean-Michel Basquiat a műtermében, 1987

A dzsanki

1985-ben a New York Times Magazine címplapján szerepelt, gyűjtők, galériások, sztárok és persze a nagyközönség kedvence lett. Barátja volt Warholnak, Dennis Hoppernek, dolgozott David Bowieval, de fogalma sem volt róla, mennyire sikeres. Európai kiállításai (Edinburgh, London, Rotterdam, Hannover) legalább olyan sikeresek voltak, mint az Egyesült Államokbeliek. Ekkorra már nem okozott neki anyagi nehézséget a legkülönbözőbb kábítószerek beszerzése, heroinfüggő lett és szenvedélyes atyai barátja, Warhol halála után csak még jobban elhatalmasodott rajta. 1988. augusztus 12-én New York-i műtermében halt meg heroin-túladagolásban. Képei ma 10 millió dollár fölötti áron cserélnek gazdát, olyan sztárok gyűjteményeiben találhatók meg, mint Leonardo di Caprio, John McEnroe, vagy egykori szeretője, Madonna.

"Sztár akartam lenni, nem egy galéria kabalája" - mondta egyszer. Akarva-akaratlanul, mindkettő összejött neki.