Oleg Mitaszov

Oleg Mitaszov majdnem teljesen ismeretlenül élt és halt meg. Mitaszov nem volt művész, pusztán egy már életében legendává vált, de hihetetlenül tehetséges harkovi őrült. De majdnem Basquiat. Műveiből alig maradt ránk valami, legjobbakról, legérdekesebbekről csak fotók.

Oleg Mitaszov életéről alig tudunk valamit. 1953-ban született, állítólag Csehszlovákiában. Egész életét az ukrajnai Harkovban élte le, egy hétszobás lakásban az édesanyjával. 1999-ben halt meg TBC-ben egy pszichiátriai intézetben.

Mitaszov állítólag skizofrén volt. Több magyarázat, de inkább legenda kering arról, hogyan borult el elméje, és ennek következtében hogyan lett az, aki.

Mitaszov közgazdaságtudományt tanult az egyetemen, de épp amikor a doktori dolgozatával a hóna alatt a dolgozat megvédésére indult az egyetemi bizottság elé, munkáját a villamoson felejtette. Soha nem fejezte be az egyetemet, élete és elméje megtört, összezavarodott. Azt, hogy ez az esemény mennyire meghatározó volt, a felirataiban ismétlődő BAK szó sejteti, ami a doktori bizottság nevének rövidítése.

Akik őt ismerték, mesélik, hogy lakásukba senkit nem eresztett be, csak a városban jártában-keltében lehetett Mitaszovval találkozni, aki mindenhova jeleket írt, festett, és furcsa, költői, őrült töredékmondatokban beszélt. Ugyanazt mondta, amit a falakra festett.

Mitaszov a graffiti egy korai költője volt. Lakásuk minden egyes centiméterét teleírta, nemcsak a falakat, hanem minden tárgyat, amire festeni tudott. Nem összefüggő szövegeket vagy történeteket írt, hanem egészen sajátos központozással ugyanazt a 8-15 töredéket, hosszabb-rövidebb szókapcsoaltokat, mondatokat. Mitaszovot nemcsak betűi megformálásáról lehetett felismerni, hanem mániákusan ismétlődő szövegeiről. Töredékei egyetlen költői univerzumot alkotnak. Univerzumának szépségét hihetetlen tömörsége, központozási sajátosságai és fragmentáltsága, az a hatalmas űr adja, ami a szavak, mondatok között feszül.

Az ukrán Basquiat a hiánnyal, töredékkel, töréssel írt tele mindent, amihez hozzáfért, azzal a töréssel, annak a törésnek a szavakba fordításával, ami az életében megtörtént. Különleges központozása sok tekintetben E.E. Cummings verseinek megoldásaira emlékeztet. Egy olyan Cummingsra, aki megakad első költeménye második verszakánál és egész életében ezt a pár sort ismételgeti, variálja.

Mitaszov mintha minden újabb és újabb nekiszaladással, ismétléssel túl akarna jutni, lépni a törésen, a hiányon, az űrön, a fájdalmon, hogy elkezdjen végre folyékonyan beszélni. Megfogalmazni azt, ami történt vele, ami bántja. Feldolgozni és elmondani önmagát.

Mitaszov soha nem jutott túl, nem tudta elmondani. De nyomot, nyomokat hagyott, mégha tűnékenyeket is. Mitaszov fő művét, lakásukat halála után felújították, kifestették, most egy iroda működik benne, írott tárgyai (a hűtőszekrény, a zongora stb.) eltűntek, kidobták őket. Egy ideig rebesgették, hogy múzeum lesz a lakásból és tárgyait művészeti árverésre bocsátják. De semmi nem történt. Pár harkovi fal még őrzi nyomait.


Mitaszov főbb mondatai: "HOL.A.FÖLDÖN.", "MAMA.MITASZOV.", "EMBEREK.ÉS.RÖGTÖN.LENIN.","A.CSILLAGOKAT.AZ.ÉGRŐL.NEM.LEHET.LESZAKÍTANI.", "NEM.VESZÍTENI.EL.A.HITET.AZ.EMBEREKBEN.MINDENBEN.MINDEN.ÉLŐBEN.MINDEN.NEM.ÉLŐBEN.", "LENIN MINDENKINEK EGY TŰT SZÚRT A KOPONYÁJÁBA.HOL A FÖLDÖN.", "RÖGTÖN.AZ.ÉSZ.BESZŰKÜLÉSE.","TANULNI.AZ.OROSZ.NYELVET.DE.NEM.ELSAJÁTÍTANI.", "BOLDOGSÁGOM, ÉN ITT VAGYOK ÉS VÁROK RÁD."

Mitaszov lakása kívülről