Fotók: Pályi Zsófia (Origo)

Böröcz András WC pumpák című tematikus kiállítása tekinthető a világ elvécépumpásítására tett sikeres kísérletnek.

A tárlat formailag is gazdag anyaga (grafikák, kisplasztikák, installáció) szédítő, ironikus és mesés virtuozitással írja, konstruálja és hangszereli át a világunkat vécépumpára. E világba való belemerülés után szinte kínzó vágy fogja el az embert eme nemes és méltatlanul elfeledett, reflektorfénybe sajnálatos módon soha nem kerülő eszköz beszerzésére. A jó hír az, hogy még kapható! Sőt, a világ mintha Böröcz András képzeletére hangolódott volna, mert kereskedelmi forgalomban megvásárolható vécépumpa alakú mobiltelefon tartó és támasz is.

Böröcz András munkái majd mindig különös, a képzőművészetben relatíve szokatlan és hétköznapi anyaghasználatukkal, témáival tűnnek ki. Univerzumának kedves, gazdag és mégis megfoghatatlan jelentéstartalmú, vissza-visszatérő elemei a ceruza, kenyér, tojás, hordó, most pedig a vécépumpa és a grapefruit. Művei jellegzetessége egyfajta, a képzőművészeti mainstreammel szembemenő lo-tech jelleg. Tárgyai, témái a hétköznapi életből kerülnek ki, megmunkálásuk, alakításuk módja kézműves, barkács-jellegű.

Mintha egy szerény körülmények között élő, de termékeny, sőt kimeríthetetlen képzeletű, szabadidejében barkácsolgató mesterember munkáit látnánk. Olyan mesteremberét, aki szerény barkácsolgatásával egy végtelenül eredeti és saját világot alkot, állít fel, amivel voltaképp átírja, újrakonstuálja azt, amit már valamilyen formában megismertünk, ismerünk.
Olyan mesteremberét, aki egyébként Erdély Miklós tanítványa volt és munkássága alapvetően konceptualista indíttatású. Böröcz András konceptualizmusa azonban mélyen anyagközpontú, egyfajta szerény, ironikus és humoros konceptualizmus. Kerüli a tisztán elméleti kérdésfeltevéseket, kerüli a pátoszt, a komolyságot, a drámát, kerüli a globális kérdések, témák közvetlen felvetését, kidolgozását.

A WC pumpák című kiállításával egy újabb tárgy, anyag került Böröcz eredeti és humoros univerzumába, amelyet megszokott találékonysággal aknáz ki, dolgoz fel. Szinte felsorolhatatlan, mennyi és miféle variációkat alkot vécépumpára kisméretű, pusztán egyszerű csíptetővel vagy rajzszöggel falra rögzített rajzlapjain. A vécépumpa Böröcz szerint lehet például fáklya, kalap, műláb, monstrancia, Szent Grál, pohár, körző, céltábla, nyíl, cirkuszi buzogány, zseblámpa, gyertyatartó, dob, kard, görög oszlop/fő, fegyver, sisak, klarinét, kaktusztartó, növény, szökőkút, UFO, gyárkémény stb.

A rajzokon azonban nem puszta tárgyakat látunk, hanem élethelyzeteket és figurákat. Gyakran kis történetfoszlányokba épülnek a tárgyvariációk (Tell Vilmos története vécépumpára, vécépumpás kígyóbűvölés, vécépumpa-UFO leszállása stb.). A rajzok szándékosan vázlatszerűek, a kidolgozottság különböző fokán állnak. A sok kis rajz, vázlat, továbbá a tükrös öltözőasztalra emlékeztető installáció vécépumpa tárgyai azonban egy teljes és alternatív világot teremtenek meg, amely világ uralkodó eleme, tárgya a vécépumpa. Böröcz átírja a világ könyvét, egy új történetet, történetek sorát, egy kis vécépumpa alapú civilizációt alkot meg, és a világa működik!

A vécépumpa, mint tárgy talán Böröcz művészetének eddigi leghétköznapibb, a művészeti kontextustól legtávolibb és ezért legfelforgatóbb anyaga. A vécépumpa az ember talán legalantasabbnak tekintett altesti funkcióihoz kapcsolódik, hiszen akkor kerül elő, ha egy WC eltömődik ilyen vagy olyan okból. Böröcz a vécépumpán keresztül, mintegy alulról és hátulról, az al-világból közelíti meg az embert, a világunkat, és alkot meg hihetetlenül virtuóz módon egy kis groteszk, humoros, ironikus és enigmatikus, a művészetet is idézőjelbe helyező vagy azt egyenesen elkerülő narratívát.

Böröcz András: WC pumpák
FUGA, 2013. június 22. - szeptember 8.