KUNSZT

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Helmut Newtonnak, amikor Berlinben megvette élete első fényképezőgépét, egy rollfilmes Zeiss Box Tengort, majd elkezdett fényképezni, az első tekercs filmből csak egyetlen kép sikerült. A későbbiekben már egyre több. Bár ezt sokan vitatják. Életművéért nevezték és nevezik őt a divat-és aktfotózás megújítójának, az egyik legnagyobb 20. századi fotóművésznek, az utolsó playboynak, továbbá hímsovinisztának, szexistának, feministának és fetisisztának. A Szépművészeti Múzeumban csütörtöktől közel 250 képe látható, de az sajnos nem derül ki a kiállításból, hogy van-e valami a hájp mögött.

Ha élettörténete felől próbáljuk megközelíteni Newtont, viszonylag keveset látunk, úgy tűnik, a munka volt az élete. 1920-ban, Berlinben született, Helmut Neustädterként, egy zsidó gombgyáros családjában. 1936-ban a fotózás kedvéért otthagyja az iskolát, majd egy ismert berlini fényképésznél, Yvánál (Elsie Neuländer-Simon) tanul. Híres szeretne lenni, be akarja utazni a világot és mindössze három dolog érdekli: a fotózás, a lányok és az úszás, meg természetesen az autók.

Kattints és figyeld meg a részleteket! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Két év tanulás után, 1938-ban elhagyja Németországot és Szingapúrba megy fotóriporternek a Singapore Straits Timeshoz, de hamar kirúgják, mert nem reagál elég gyorsan az eseményekre. A kudarc után, saját elmondása szerint, mindössze életben próbál maradni, változatos munkákat vállal, majd 1940-től Ausztráliába megy, ahol a világháború idején a hadseregben szolgál. 1946-ban, Melbourne-ben nyitja meg első fényképész műtermét. 1948-ban feleségül veszi June Browne színésznőt (ő később, Alice Springs néven szintén fotóművészként tevékenykedett), aki élete végéig társa, menedzsere, kiállításainak szervezője, rendezője.

Izgalmas részletek Pályi Zsófia galériájában kattintásra!

1956-ban Newton a brit Vogue-nak dolgozik Londonban, majd Párizsban német és francia lapoknak, 1959-ben ismét Melbourne-ben fotózik az ausztrál Vogue-nak. 1961-től Párizsban él, kora majd minden híres divatmagazinja, többek között a francia Vogue, az Elle, a Harper's Bazaar, a Stern, a Life, a Queen és a Playboy közli a képeit. A nagy sikert és elismertséget az 1980-as évek, a Big Nudes és a Naked and Dressed című sorozatai hozzák meg számára.
1981-től főleg Monacóban és Los Angelesben él. 2004-ben meghal autóbalesetben.

Kattintásra galéria nyílik! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ha Newtont megnyilatkozásai felől közelítjük, és elhisszük, amit mond, könnyen zavarba esünk, mert nyilatkozatai épp olyan provokatívak, amilyenek a képei. Egész életében következetesen tagadta, hogy művészetnek nevezze munkáit („Úgy tartják, felszínes a művészetem? Valóban az. Viszont nem is művészet. Én csak egy fotós vagyok.”, „Semmilyen üzenetet nem hordoznak a fotóim.” ), amivel persze, hiszen ez volt a célja, épp az ellenkezőjét érte el. Newton nyilatkozatai és voltaképp életműve is, úgy teljesítik, szolgálták ki a néző, befogadó elvárásait, hogy látszólag szembemennek vele. Newtonra, saját önmeghatározásánál („Fizetett mesterlövész vagyok.”) jobban illik a „profi provokátor” kifejezés.

Kattints és figyeld meg a részleteket! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Képei azért lettek sikeresek és azért kategorizálhatók nehezen, mert folyamatosan - persze nem radikálisan - felrúgják, fellazítják, provokálják a kor divat- és aktfotográfiájának a szabályrendszerét. Newton modelljei olyan szép nők, akik nem pusztán szépek, hanem tudatában is vannak ennek, és nem hajlandók passzívan alávetni magukat a megszokott férfitekintetnek, vágynak, amely mint szép tárgyakra tekint rájuk. Ezek a nők hatalmat gyakorolnak, mégpedig a nyers szexualitás hatalmát és megmutatják ennek a szexualitásnak az egész spektrumát, a világostól a legsötétebbig (főleg ez utóbbit).

Kattintásra galéria nyílik! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Newton kiviszi a műteremből, a szép díszletek, prűd, illedelmes pózok közül a modelleket a „szabadba”, a gyakran mocskos „élet” sötét és sokszor hétköznapi díszletei közé, és „életre kelti” őket, megmutatva önnön testük, érzékeik hatalmát. Ezért mondhatja Newton: „Gyűlölöm a körülményeskedést, amit az erotikus szó használatával játszanak el. Beszéljünk a szexről! Arról tudom, hogy mit jelent.”

Kattintásra galéria nyílik! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Newton nem finomkodik, szókimondó, de inkább polgárpukkasztó, többek között ezért is sikeres. Mindent rafináltan mutat meg, cicit, puncit, és mindig közvetlenül hat, vágyat ébreszt. Képei világa, életműve minden tagadás ellenére tökéletesen szexista, hímsoviniszta. Bár nem passzív, alávetett nőket ábrázol, mutat meg, mégis a nőt, mint puszta szexuális és vágykeltő tárgyat fotózza és fokozza le. Nem nőket látunk, hanem tökéletes és rafinált szexgépeket, amelyeket férfiak számára alkottak, agyaltak ki. Természetesen ezek már nem passzív gépek, szép bábuk, de a funkciójuk változatlan.

Kattintásra galéria nyílik! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A Szépművészeti Múzeum bő válogatása az életműből azonban némi csalódást kelt. Alapvetően különös annak tisztázatlansága, hogy Helmut Newton fotográfiái egy része vagy egésze fotóművészet-e, vagy divat- és aktfotográfia, azaz egy alkalmazott műfaj, és ha igen vagy nem, miért. A kiállítás kurátorának nyilatkozatai alapján úgy tűnik, mintha Newton „átcsúszott”, „átlendült” volna a fotóművészetbe („Aztán az alkalmazott fotográfiai műfajok idővel átcsúszhatnak ide, a művészeti szférába.” (…) „Amikor egy felvételt elkészít egy fotográfus, az még nem feltétlenül művészet, ám egy idő után átlendülhet, és az lesz. Newton átlendült, ez nem kérdés.” Baki Péter), bár érveket erre nem találunk és nem látunk.

Kattintásra galéria nyílik! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A kiállított anyag összetételén is érződik a tanácstalanság, átgondolatlanság. A kiállítás Newton három sorozatán (Private Property, Helmut Newton’s Illustrated, Gun for Hire) keresztül fotográfiájának minden szeletét meg akarja mutatni, ám igazából a „sima”, és egy bizonyos mennyiség után untató, valószínűleg maximum divattörténészeknek izgalmas divat- és aktfotók dominálnak, uralkodnak el az anyagon, amitől nem is kicsit relativizálódnak és felhígulnak Newton komolyabb(nak tetsző), érdekesebb munkái, eredményei. Ebben az összeállításban úgy tűnik, egy igen tehetséges és profi divatfotós néha-néha műalkotásnak látszó tárgyakat is létrehozott, ki tudja, milyen okból.

A kiállítás olyan, mint az ömlesztett sajt. Épp csak a részletek, a finomságok, az igazán izgalmas íz tűnik el, az, ami miatt talán érdemes lenne átgondolni, hogy Newton hatalmas életművének jobbik része is egy hihetetlenül tehetséges provokatőr zsonglőrködése és macsó vágykeltése csupán, vagy valami ennél több, komolyabb, izgalmasabb. Per pillanat tehát nem tudjuk, Helmut átlendült-e, és azt sem, hogy hová.