Marc Dennis amerikai festő legújabb munkái zavarbaejtő festmények a festészetről. Hiperrealista módon fest újra gyakran világhírű festményeket, de egy nézővel együtt, akinek a feje legtöbbször a "lényeget" takarja ki a képen, pl. egy nemi szervet, hol Courbet-ét, hol Caravaggióét. Kukkolunk, de Dennis képnézője cenzúrázza a kukkolás tárgyát. Mit nézünk akkor?

Dennis képei metaképek, a festészetről szóló festmények, ezért munkáit nézve nehéz eldönteni, mit is látunk valójában. Az általa felidézett világhírű festményeket ismerjük, tehát elvben nem azokra vagyunk kíváncsiak, viszont a munkák másik elemét, a képek nézőjét nem látjuk, mert legtöbbször háttal áll nekünk. Az ismeretlen, új elem nem valamely megfestett tárgyban, alakban lenne? Egy hiperrealista képen nem az számítana, amit látunk? Vagy: nagyon is az számít, de csak azért, hogy túllépjünk az ábrázolton, mégpedig az ábrázolás kérdései és a képnézés kérdései, aktusa felé.



Dennis munkái a képnézést kukkolásként definiálják, lényeges elemük az erotika játékba hozása. Caravaggio Győzelmes Ámor, 1601-1602 című festménye előtt álló lány éppen Ámor nemi szervét takarja ki fejével, ahogy másik képen Courbet A világ eredete, 1866 széttárt combokkal fekvő nőjének nemi szervét egy másik női fej.

Bár a festmények ismertek, ismerősek, mégsem függetleníthetjük magunkat képnézési szokásainktól, látni akarjuk a teljes képet, aminek lényeges részét épp egy fej, egy hozzánk hasonló, de minket megelőző néző takar ki. Dennis metafestészete ironikus zsákutcába vezeti nézőit. Nézünk, de nem tudjuk, mit is kellene látnunk, mert folyamatosan akadályoznak, cenzúrázzák a látást, mert pontosan tudják, mire is vagyunk kíváncsiak. De aki megakadályoz, cenzúráz, az mi magunk vagyunk, pontosabban egy másik néző.



De mit nézünk, és miért, amikor egy festményt nézünk?

Vannak természetesen bonyolultabb esetek és játékok. Egy festményen egy ismeretlen festményt látunk egy cicáról, előtte egy ismerős arcú teremőrt. A képbeli kép lényeges elemeit senki nem takarja ki. A kép kontextusa akkor válik világossá, ha ismerjük Dennis munkáit, mivel a képen saját képét festette meg, a teremőrben pedig Kanye Westet. Attól függően, hogy a festészet kontextusát és Dennis munkáit ismerjük, vagy a popkultúrát, más-más elem válik fontossá a képen, azaz mást látunk, attól függően, milyen a perspektívából, kontextusból nézzük.



Ahogy az Avignoni kisasszonyok előtt álló pom-pom lányt ábrázoló festménynél is. Ha valaki az amerikai sportkultúra felől érkezik a képhez, mást lát, mint Picasso festészetének értője. Persze, kevéssé tűnik valószínűnek, hogy Dennis kiállításaira amerikai sportrajongók járnának, de a kép kérdése és az általa felvetett problémák sem feltétlenül a ”valóságba” vezetnek ki, hanem inkább elméletiek.



Dennis friss munkáinak kiállítása a héten nyílik An Artist, A Curator And A Rabbi Walk Into A Bar... („Egy művész, egy kurátor és egy rabbi bemegy a bárba…”) címmel, New Yorkban.