KUNSZT

Berény Róbert: Palma kaucsuk sarok, 1928 (a plakátra kattintva galéria nyílik)

A két világháború közti időszak legjobb magyar reklámplakátjai láthatók július végéig az Iparművészeti Múzeumban. A polgári élet örömeitől a Tungsram-izzóig a legszebb grafikai megoldások, néhol az ábrázolt tárgyakkal kiegészülve. Az év egyik legjobb kiállítása lehet.

Helényi Tibor (fotó: Tuba Zoltán, Origo)

Helényi Tibor a 70-es évek utáni magyar plakátgrafika kiemelkedő és egyedülálló alakja, ő festette többek között a Csilllagok háborúja-trilógia magyar plakátjait, amelyeknek a kétezres évek internetes robbanásával óriás nemzetközi rajongótábora alakult ki. Több mint egy évtizedig felelt az IPM címlapjaiért, illetve vizuális megjelenéséért. Ő készítette a Nyolcadik utas: a Halál, a Hegylakó és a Harmadik típusú találkozások plakátjait is. Utolsó interjúja nyáron jelent meg az Origón.

Réthi Gábor plakátja

Igazságot szeretnél a kedvenc gyerekkori filmjeidnek? Méltatlannak találtad a Star Wars filmposztereit, vagy azt gondolod, hogy Jurassic Park legemlékezetesebb kecskés jelenete megérdemelte volna, hogy a plakátra kerüljön? Akkor figyeld a Kiscsoportos Játékokat, azt a mostanáig közel 80 tagot számláló alkotóműhelyt, ahol hétről-hétre az egész csoport ugyanazt a rajzleckét kapja: egy találomra kiválasztott film plakátját tervezik újra, vagy sűrítik emblematikus jelenetekbe.

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

Helényi Tibor nem tudta, hogy a Robotzsaruhoz, a Hegylakóhoz, a Nyolcadik utas: a halálhoz és főként Csillagok háborúja trilógiához készített magyar plakátjait világszerte csodálják és gyűjtők vadásszák. Alkalmazott grafikusnak lenni a szocializmusban gyakorlatilag azt jelentette számára, hogy nem szóltak bele a munkájába, bár egyszer mégis kifogott rajta a cenzúra. Interjúnkban Helényi rendet vág a képeit övező városi legendákban, harcot vív a horrorfilmért, a propaganda tarifájáról és Malevics lováról mesél, illetve elmondja, hogyan tréfálta meg a Star Wars magyar nézőit. A magyar filmplakátok elfeledett grafikusait bemutató sorozatunk folytatódik.

Fotók: Pályi Zsófia [origo]

Valószínűleg két okból néz meg az ember egy plakátkiállítást: vagy nosztalgiázik vagy (művészet/társadalom)történész. Másrészt az Ellenkultúra a 80-as években című kiállítás lényegéből adódik, hogy közönsége csak speciális és szűk lehet. A plakát ugyanis, hogy a Wikipédia megfogalmazását idézzem: "…nagyméretű, nyomdailag sokszorosított kültéri hirdetmény, amely grafikai és tipográfiai elemek felhasználásával készül. A vizuális kommunikáció klasszikus formája." Egy plakát nem önálló vizuális alkotás, hanem egy konkrét esemény jelzője, meghirdetője, az esemény információinak vizuális formában való közlése, a célja pedig, többek között, az esemény iránti figyelem felkeltése. A plakát nem az örökkévalóságnak készül, a plakát használati cikk, akár egy fültisztító, használat után (elvben) eldobandó, funkcióját veszti. A plakátot kiragasztják, aztán az esemény elmúltával letépik, vagy újat ragasztanak rá. A plakát folyton múlik, hámlik, rétegeződik, jobbára sohasem marad meg, nem éli túl az eseményt, melyet hirdet.

Outmane Amahou francia grafikus és designer minimalista posztersorozatban ábrázolta a történelem legfontosabb művészeti irányzatait. Néhány darab a dadaizmustól a pop artig lent látható, a teljes kollekció a cikk végén.

A Sachs-gyűjtemény egy darabja, P.H. Mar alkotása, 1932 körül

Mintegy 4300, a nácik által lefoglalt plakátot értékesít a zsidó tulajdonos örököse, miután egy német bíróság 5 év pereskedés után elismerte tulajdonjogát a nagy értékű gyűjteményre és kötelezte a berlini Német Történeti Múzeumot, hogy szolgáltassa vissza a műtárgyakat.

A világ egyik leggyakrabban idézett és mémesített poszterének eredete egészen a második világháborúig nyúlik vissza: 1939-ben a brit kormány három elemből álló posztersorozattal akarta lelkesíteni az újabb világháború kitörését nem túl lelkesen fogadó lakosságot. A grafika csupán két színből állt, a szöveg fölé VI. György koronáját helyezték. De erről mit sem tudnánk, ha egy brit antikvárius házaspár tizenkét évvel ezelőtt rá nem bukkant volna.