Szőke Gábor Miklós két óriásszobra, egy repülő puli és egy "orosz unikornis" szinte egyszerre jelent meg a világ két, egymástól nagyon távoli pontján, Oroszországban és az Egyesült Államokban. A különös jelenségről kérdeztük a művészt (tavalyi interjúnk erre olvasható vele), akinek műveit egy amerikai iskolában már tanították.
A Repülő puli Washington D.C.-ben (fotó: Robi Wallenstein)
„A Flying Pulit a Smithsonian Folklife Festivalra csináltam Washington D.C.-ben, a Russian Unicorn szobromat pedig a vikszai Art Ovrag New Culture Festival-on készítettem. Mindkét helyen a város szeme láttára” – mondja.
A repülő puli ötlete korábban jött, mint az unikornisé, miután Szőkét beválasztották a több mint negyvenéves múltra visszatekintő amerikai népművészeti fesztivál magyar küldöttségébe. A város központjában rendezett fesztivál díszvendége idén Magyarország volt (helyszíni riportunk a fesztiválról).
Az unikornis az orosz Vikszában áll (fotó: Viszlay Márk)
Végül mégis az unikornis készült el hamarabb: „A fesztivál előtt pár hónappal már megszületett az ötlet a gigantikus repülő puliról, mely kortárs szemlélettel közelítené meg az eseményt, szimbóluma és cool faktora lenne az idei fesztiválnak, de ez hetekkel később úgy tűnt, anyagi okok miatt nem fog tudni megvalósulni. Már dolgoztam az oroszországi projekten, amikor az utolsó pillanatban jött a hír, hogy a puli zöld lámpát kapott, így Oroszország fővárosából az USA fővárosába vettem az irányt, ahol D.C. központjában két héten belül megépítettem a 4,5 méter magas, 7 méter hosszú pulit”. Így jelent meg szinte egyszerre Szőke Gábor Miklós egy-egy alkotása Oroszországban és az Egyesült Államokban.
A puli szállítása (fotó: Robi Wallenstein)
Az elkészült unikornis Oroszország harmadik legnagyobb acélgyárát üzemeltető városának, Vikszának a szimbóluma lett. A város közepén található parkban, orosz mesébe illő környezetben, egy tóparton áll. Mielőtt kiutazott, Szőkének több ötlete is volt a szobor témáját illetően, a helyszínen viszont megváltoztatta a koncepcióját, miután rájött, hogy a város történetében izgalmas kapcsolódási pontok vannak az unikornissal. Ezért döntött úgy, hogy a hely tízméteres egyszarvú totemét csinálja meg, amely három hét alatt készült el. Külföldi projektjeihez általában nem visz anyagot, szerszámokat; ezeket előre rendeli a helyszínre helyi anyagokból, és pár főből álló kis csapatával készíti el.
Az unikornis az orosz tó partján (fotó: Viszlay Márk)
Ezután jött Washington, ahol szintén helyi anyagokból készítette el a pulit, ami elnyerte az amerikaiak tetszését: „Őrület volt az emberek részéről a reakció, folyamatosan gratuláltak, fotóztak, kérdezősködtek, imádták a pulit, mely hatalmas publicitást kapott” – mondja. Fiatalok, idősek, kurátorok, művészek és még az amerikai puli tenyésztők is eljöttek kutyáikkal megnézni az alkotást. És a szobor sok új megrendelőt, lehetőségeket, újabb utak megnyílását hozták neki.
A puli végleges helyére kerül Washingtonban (fotó: Robi Wallenstein)
„A legextrémebb reakciók közé tartozott, amikor a chicagói művészeti akadémia diákjai megkérdezték tőlem, miközben a puli hátán csavaroztam, hogy van-e közöm ahhoz a művészhez, aki színes lécekből épít nagyméretű állatszobrokat, és elkezdték sorolni a bálnát a dinót, a hintalovat. Kiderült, hogy az iskolában már vetítették órán munkáimat”.
Szőke Gábor Miklós és a Flying Puli Washingtonban
Utolsó kommentek