KUNSZT

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

Június elsejével Fabényi Júlia művészettörténész vette át a Ludwig Múzeum irányítását Bencsik Barnabástól, a korábbi igazgatótól. Sokan politikai kinevezésről beszéltek, az Összefogás a Kortárs Művészetért csoport napokig transzparensekkel tiltakozott a múzeum lépcsőjén a kinevezés ellen, és pályázatának közzétételét követelték. Erről, múzeumvezetési ambícióiról, valamint Bencsikhez és Balog Zoltánhoz fűződő kapcsolatáról beszéltünk. Továbbá a meztelen testek, kulcsfontosságú kollégák és Angela Merkel is szóba kerültek, utóbbi nem azért, mert hasonló a frizurájuk. 

Nagy a nyugalom a Ludwig körül, egyetlen transzparens-lobogtatóval sem találkoztunk, míg megérkeztünk az irodájába. Egyből lenyugodtak a kedélyek, amint nyilvánosságra hozta a pályázatát? Hogy érintették a tiltakozások?

Azt követelték, hogy tegyem közzé, én pedig megígértem, hogy az elbírálás napján nyilvánosságra hozom a pályázatot, amennyiben én nyerek – noha ez nem volt kötelező. Amikor a tiltakozók pünkösd körül itt voltak, ugyanezt megbeszéltem velük. Azt hiszem, hogy a tiltakozók előbb kezdtek tiltakozni, mint hogy ezt megbeszéltük volna. (A posztra két pályázat érkezett, a másik Bencsik Barnabásé, innen tölthetők le.)

Hogy érintette ez?

El voltam szokva ettől, nem számítottam rá. Már rég nem élek Budapesten. Egyébként semmi gondom nem volt vele.

Mi az ön számára a legvonzóbb az ilyen országos jelentőségű, nagy befolyással bíró intézmények vezetésében, mint a Ludwig vagy a Műcsarnok? Az utóbbit 2000-től vezette öt éven át.

Sokkal nagyobb intézményt - a Baranya Megyei Múzeumokat - is vezettem vidéken, csak azt hajlamosak a budapestiek levidékizni. Ott azért nagyobb a feladatkör. De nem ez a lényeg, hanem hogy a Ludwigban kiírt feladatkört szinte rám szabták, mivel létezik a kortárs művészethez való kötődésem, a német nyelvterülethez való kötődésem, és úgy gondoltam, hogy a Baranya megyében hét év alatt szerzett múzeumi tapasztalatot itt ki tudom bontakoztatni és gyümölcsöztetni tudom.

Emellett még az is érdekes, hogy Bencsik Barnabással újra és újra kereszteződnek az útjaik. Például 2000-ben és 2005-ben is együtt pályáztak a Műcsarnok főigazgatói posztjára. Beszélő viszonyban vannak? Találkoztak mostanában?

Ma volt nálam. A viszonyunk kiváló.

Olvasta Bencsik pályázatát? Mi volt róla a benyomása?

Barnabás az öt év ittléte után írta meg a pályázatát, amit remekül teljesített, kiváló pályázat. Én nem öt év ittlét után fogalmaztam meg, egy, az övénél általánosabb pályázatot. Én főleg azzal foglalkoztam ebben, hogy mik a kortárs múzeum feladatai.

Mit gondol elődje munkájáról? Látogatta a múzeumot az elmúlt öt évben?

Természetesen látogattam a kiállításokat, és nagyon rendben voltak. Ahogy ezt Barnabás is megfogalmazta, egy kollektív munka volt, amit végzett, nagyszerű csapatot kovácsolt össze.

A kollégáiról beszéljünk majd kicsit később. Köztudott a német kötődése, nyilván nincsenek kommunikációs problémái, ha az aacheni székhelyű Peter und Irene Ludwig Stiftung alapítvánnyal kell tárgyalnia. Május elején az alapítvány az Indexnek sajnálatosnak nevezte, hogy nem lehet hatásuk az igazgatóválasztás folyamatára. Különösen, miután az alapítvány Bencsik kinevezésének megújítását szorgalmazta.

Nemhogy nincsenek kommunikációs problémáim, de mivel kicsit régi darab vagyok, tanúja voltam Lipcsében, amikor Peter Ludwigot díszdoktorrá avatták azon az egyetemen, ahol tanítottam. Időközben sajnos Irene és Peter is meghalt. Még nem beszéltem az alapítvánnyal, de korábban számtalanszor. Egyébként pozitív dolognak tartom, hogy egyetértenek egy bevált igazgatóval.

Ha kívülről nézné a Ludwig körüli jelenlegi helyzetet, és félretenné, hogy ön is erősen érintett, mit gondol arról, ha valaki öt évig, szemlátomást sikeresen vezet egy intézményt: mi ilyenkor a helyes stratégia? Meghagyni azt az embert a pozíciójában, vagy leváltani egy másikra?

Erre nincs recept, a helyzet és a feladatok adják. Engem is sajnálnak, hogy eljöttem Pécsről.

És ön nem sajnálta otthagyni a várost, Baranyát és az ottani múzeumokat, főleg egy ilyen izgalmas időszak után, amiben benne volt a Pécs 2010, a Zsolnay Kulturális Negyed fejlesztése és egy csomó más nagy kulturális beruházás?

Elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, és persze sajnálom is, hogy otthagytam Pécset. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Itt adódott ez a pályázat, gondoltam, elindulok, mivel a kortárs művészet a szívügyem.

Épp hazai pályán, a Baranyai Múzeumok Facebook-oldalán írta az egyik kommentelő, hogy egyfelől tiszteli, hogy nyilvánosságra hozta a pályázatát, ám másfelől azt is írja, hogy „öt (három osztrák és két német) támogató levéllel a másik ellenében nyerni szakmailag rettentően megalázó”. Itt nyilván arra gondolt, hogy Bencsik több mint ötven külföldi kortárs művészeti intézmény vezetőjétől kapott ajánlást. Mit üzen a kommentelőnek?

Azt, hogy vizsgálja meg, ki ez az öt ember. Mondhatom azt a példát, hogy az egyik pályázónak hatvan külügyminisztertől vannak ajánlásai, miközben a másik csak a Putyintól és a Merkeltől hoz egyet-egyet. És különben is, kilóra kell ezt mérni? Belátom, hogy nem gondoltam olyan szinten végig a pályázatomat, mint Bencsik Barnabás, aki nagyon tudatosan tette mellé ezt az ötvenvalahány nevet. De azt is érdemes megnézni, hogy mellékeltem hozzá a 230 idézettségemet, amit a doktori egyetemi iskolához minden évben frissítenem kell.

Bencsik Barnabás márciusban azt mondta nekünk, hogy az összes magyarországi múzeumra 20-30 millió forint körüli állami keret áll rendelkezésre. Az az összeg, ami ebből a Ludwignak jut, biztosan nem elég arra, hogy meghatározó művészektől vásárolhassanak a gyűjteménynek. Az erre fordítható összeget az elmúlt években a Ludwig Alapítvány biztosította a múzeum számára. Értem, hogy nem beszélt még az alapítvánnyal, de elképzelései biztos vannak, honnan tudná előteremteni ezt a pénzt?

Mindenképp be szeretnék mutatkozni az alapítványnak, elmondani nekik a terveimet, és remélem, hogy a vásárlási lehetőséget továbbra is biztosítani fogják.

Ha mégsem, milyen forrásokból tervezi biztosítani az új műtárgyak beszerzését és a kiállítások megrendezését?

Jelenleg egyetlen forrás létezik, ami a Nemzeti Kulturális Alap. Illúzióink nincsenek: ha az alapítvány visszavonja a forrásait, a műtárgyvásárlás csökkenni fog. Holott osztrák kortárs művészekkel és fiatal olasz alkotókkal is bővíteni szeretném a gyűjteményt.

Úgy tudom, hogy az állami pénz legfeljebb a béreket fedezi.

Valamivel azért több annál, de nem sokkal.

Az elődje főleg az említett alapítványi támogatásokból, pályázatokból és belépőjegyekből egészítette ki a szerény állami büdzsét. Önnek mik a tervei?

Ugyanezek: pályázatokból és jó lenne a bevételt a látogatószámból növelni. Ennek megvalósításához pompás munkatársaim vannak.

Tudomásom szerint az igazgatóváltással a kurátorok egy része távozott a múzeumból – néhány ember maradt csak a kurátori csapatból. Hogyan és kikkel tervezi pótolni a távozókat?

Ez egy téves információ. Azok közül, akiket én megkérdeztem, két ember biztosra mondta, hogy távozik, egy pedig még bizonytalan. Rajtuk kívül még körülbelül tíz emberről van szó, akik maradnak.

Ezt a két vagy három embert kikkel tervezi pótolni?

Pályázat útján eldől.

A nemzetközi együttműködések erősen személyfüggők. Kulcsfontosságú emberek távoznak?

Mindenki kulcsfontosságú – ezt nem akarom bagatellizálni. Azt pedig mérlegelni kell, hogy a kapcsolatok a Ludwig Múzeumnak vagy személyeknek szóltak. Ne misztifikáljuk túl a személyek fontosságát, mert egy személy önmagában az utcáról nem tud olyan kapcsolatot kiépíteni, mint a Ludwig-branddel a háta mögött. Ugyanakkor alábecsülni sem szabad a személyes kapcsolatok fontosságát. Ha pedig nem maradnak fenn a régi kapcsolatok, akkor újak alakulnak ki.

Az mégiscsak a személyi kapcsolatok fontosságát mutatja, hogy Marina Abramovic állítólag szándéknyilatkozatot tett arról, hogy a Bencsik vezette Ludwigban nyílik meg új szólókiállítása. Itt állítólag hangsúlyozott a Bencsik rész.

Erről semmilyen dokumentumot nem találtam. Sem a kiállítási szándéknyilatkozattal nem találkoztam, sem azzal, hogy ne jönne. Lehet, hogy ez egy telefonbeszélgetés volt.

Mit lehet most tudni erről? Jön Abramovic a Ludwigba?

Nem tudom. De ha ez felmerül, részünkről nincs akadálya.

A pályázatából kitűnik, hogy még erősebben nyitna a német nyelvterület felé. Milyen nemzetközi kortárs múzeumokkal, kiállítóhelyekkel és intézményekkel szándékozik együttműködni?

Vannak már megállapodások, jövő csütörtökön, 20-án jelentjük be egy sajtótájékoztatón.

A ház programja meddig van kész?

Nagyjából őszig.

És ez nem nyomasztja?

De, de kitalálunk valamit. Már tegnap belefogtunk például egy olyan kiállításba, ami ugyan nem annyira átfogó, mint ami kiesett a tervből, de a 70-es évek feldolgozásának a kezdete - amit a pályázatomban leírtam.

Hogy képzeli el a Ludwig helyzetét a leendő Múzeumi Negyedben? Mekkora függetlenséget tartana ott üdvösnek?

Minden intézménynek függetlennek kell lennie, mert ha egy nagy rendszerben van a pénz, akkor végül senkinek sincs pénze. A függetlenség kérdését nagyon alaposan végig kell gondolni. Például, hogy hol ér véget a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményi bemutatkozása és hol kezdődik az a feladat, amit a Ludwig nemzetközi gyűjteménye, illetve a Nemzeti Galéria és a Ludwig magyarországi gyűjteménye nyújtani tud. Ezek nagyon érdekes fejezetek, mert a Ludwig Múzeum megengedheti magának, hogy egy nagyon személyes művészettörténetet írjon le – az avantgárdnak a fejlődését, ha úgy tetszik. Míg a Nemzeti Galéria ezt nem engedheti meg magának, mert egy átfogóbb ismeretanyagot kell, hogy nyújtson. Ezt majd a kollégákkal fogjuk végigsakkozni.

Egyeztetett már Baán Lászlóval?

Igen, pont erről, és arról is, hogy rövid időn belül összeállítunk egy olyan brainstorming-csapatot, mellyel felállítjuk az építkezési programot.

Kulturális berkekben az az információ kering, hogy Balog Zoltán miniszter régi ismerőse az NDK-ból, még a berlini fal leomlása előtti időkből. Ez nyilván összeesküvés-elméletek táptalaja lehet.

Ez sajnos nem igaz, mert Balog Zoltán nálam jóval fiatalabb. 2000 óta ismerem, amikor a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kuratóriumában ültünk együtt. Találkozhattak volna útjaink, lévén ő Halléban tanult, én meg Lipcsében, és átjártam Halléba. De azoknak, akik szeretik az összeesküvés-elméleteket, van egy sokkal fontosabb szál: Lipcsében egy időben, egy helyen tanultam Angela Merkellel. De sosem találkoztunk: ő fizikus, én pedig művészettörténész vagyok.  

A frizurájuk mindenesetre hasonlít. Ha a pénz nem lenne kérdés, és szabadon, anyagi korlátok nélkül dönthetne, milyen nagy dobást hozna be a múzeumba?

Egy hatalmas amerikai hatvanas évek-kiállítást és egy átfogó Balthus-kiállítást csinálnék. Itt a tételek kiállításonként legalább 100 millió forintnál kezdődnének.

Hogy tetszett A meztelen férfi című kiállítás?

Nagyon jó. Bátrabban nyúltam volna bele, de ez csak a magánvéleményem.

Ön beengedné a pucér látogatókat?

Nem szeretem a nudistákat, bár nagyon egészséges, azt mondják.

És Angela Merkel is gyakorolta egy időben.

Igen, az NDK-ban ez egy lehetséges választás volt.