KUNSZT

Vang Csing-Szung világszerte könnyen értelmezhető képe Debrecenben (Fotó: MODEM)

Az új spektákulum – Kortárs kínai képzőművészet - ez a címe a debreceni MODEM aktuálisan futó kiállításának. Amikor megtudtam, hogy a kiállítás kurátorai kizárólag kínaiak, felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire lesz reprezentatív vagy esetleg propagandaszagú a tárlat, lesz-e benne kritikai hang. Megosztó lesz-e, mint annak idején a szépművészetis kiállítás vagy egyértelmű üzeneteket küld? És leginkább: az ún. keleti nyitás áramlatai hozták-e el Debrecenbe a tárlatot? 

De nem kell megijedni a címtől sem, a tárlat remek, és felmutat jópár világszerte ismert nevet Kína kortárs képzőművészetének nagyágyúi közül. Úgyhogy a válasz a másik felmerülő kérdésre, azaz hogy érdemes-e ezért Debrecenbe utazni: érdemes.

A kínai kurátorok ügyesen áthidalták a problémás kérdéseket: globálisan dekódolható üzeneteket hoztak, kínai ízzel, miközben nem törekedtek arra, hogy kiszolgálják az európai ember fejében élő egzotikum igényt.

Jobbára nemzetközileg is ismert és már több helyen befutott nevek érkeztek Debrecenbe, köztük rendszerkritikus művészek vagy a velencei biennálé rendszeres kiállítói. Többük munkássága a nyolcvanas évek avantgárd mozgalmaiban gyökerezik, pályájuk a kilencvenes évektől, a 89-es Tienanmen téri vérengzés után kialakult politikai pop időszakától kezdett felfelé ívelni. Szóval kritikai attitűd jellemző rájuk, ami miatt voltak konfliktusaik a fennálló hatalommal. Ugyanakkor már nem bíbelődik annyit velük a kínai kormány, mert a vegzálásuk többet ártana nekik külpolitikában, mint amennyi belpolitikai hasznot hozna.

Valóság és káprázat

Az, hogy a kiállítás nemzetközileg is elismert kínai művészeket, illetve műveket vonultat fel, korántsem frázis: 2008-ban a berlini Haus der Kulturen der Weltben láttam a Re-Imagining Asia című kiállítást, ahonnan több kép is mélyen belém égett. Mindenekelőtt Csang Ta-Li fotósorozata, aki a Mao Ce-tung idején manipulált fotókat állítja szembe az archívumokban fellelhető eredetiekkel. Remek élmény volt viszontlátni ezeket a MODEM-ben.

Felül a retusált, lent az eredeti: a képen Mao Ce-tung ás 1958-ban (Fotó: MODEM)

Csang Ta-Li évekig kutatta a témát, és kutatásainak eredményeként egymás mellé állított fényképpárok mutatják meg, hogyan működött a korabeli propaganda-gépezet, milyen elvek mentén retusáltak ki embereket vagy tárgyakat a képekről, likvidált politikusakat vagy esztétikailag zavaró tárgyakat.  

Éppen ez: a sajtó, a tömegtájékoztatás, a valóság és a káprázat a kiállítás központi gondolata. Vannak nagyon könnyen dekódolható alkotások és olyanok is, melyekhez nem árt némi történelmi háttértudás. Az előbbire mondok egy példát: újságpapír-fecnikkel borított óriási földgömb forog egy asztal fölött, körülötte vécéülőkék, melyekre a gömbről rászóródott egy csomó újságpapírfecni. Ahogy a megterített asztalon lévő ételekre is. Ha valakinek nem jönne át a szuperegyszerű üzenet, a cím minden kétséget eloszlat: Média lakoma (Jang Csien).

Jang Csien: Média lakoma (Fotó: MODEM)

Az egyik legprovokatívabb kiállító Ma Liu-Ming, a Marina Abramovic-i értelemben vett, emberi tűrőképességének határait feszegető performanszművész, aki az itt látható videóistalláció tanúsága szerint 2000-ben hosszú órákon át ült tök pucéran Münsterben, miközben a látogatók azt csináltak vele, amit akartak. A videó mellé embernagyságú olajfestmények kerültek a falra, amiket a vele érintkezésbe lépett látogatókról készített. 

Aj Vejvej, az exportcikk

Nincsen kínai kortárs művészeti kiállítás Aj Vejvej nélkül. Az ő munkái képezik a tárlat egyik súlypontját, bár nem a legizgalmasabb elemei. Több fotón látható barátjával, a Zoo X álnevű művésszel, aki Balodali Kis Átoknak is nevezi magát (Aj Vejvejhez hasonlóan ő is került már összetűzésbe a hatalommal). A korábban bebörtönzött, majd házi őrizetre ítélt Aj Vejvej egy fontos selfie-jét is kiállították, amin a rendőrök gyűrűjében áll, plusz látható egy werkfilm is a nemrég megjelent heavy metal albumáról.

Nem megrázó egyik sem, de Aj Vejvej készítette őket, aki jelenleg a kínai kultúra legjelentősebb exportcikke (legalábbis sokan így gondolnak rá).  

A legpopulistább alkotás az egyetlen női kiállító, Cuj Hszin-Ven Női mosdó című videóinstallációja, ami tippeljék meg mit mutat be rejtett kamerás felvételen? Egy női mosdót! Íme az alkotás, egy pekingi, felsőkategóriás szórakozóhelyen készült, de lehetett volna akár Londonban, a Soho déli részén is.
 

Rajta kívül még egyvalaki lóg ki a sorból, de ő nem neme, hanem származása miatt: Csen Csie-Jen tajvani művészről van szó. A témaválasztás és a falfelirat is azt jelzi, hogy bizonyos témákkal még a nonprofit művészeti intézmények is kesztyűs kézzel bánnak. Csen Csie-Jennek tárgyfotói és pszeudó-dokumentumfilmei láthatók a tárlaton. A téma: a művész apja az amerikaiknak kémkedett. A kiállított darabok láttán az embernek olyan érzése támad, hogy a művész a Tajvannal kapcsolatos hivatalos kínai álláspont illusztrálja.

Kukla Krisztián igazgatót megkérdeztük az alkotásról furcsa tajvani alkotásról, illetve a hozzá tartozó falszövegről, és azt mondta, hogy egyfelől érdekes látni Kína Tajvan-képét, másfelől udvariatlanság lett volna nemet mondani a kínai kollégáknak. Szerinte ez a fajta relativizmus belefért a tárlatba.

Színvonalas, de óvatos

Összességében ez nem egy kockázatvállaló, de fontos és nagyon szórakoztató tárlat. És ha nem is mindenkitől a legfrissebb munkákat mutatja be, valóban kortárs: ugyanúgy megállná a helyét Bécsben vagy Berlinben mint Debrecenben. Fontos alkotókkal, órákig böngészhető, a felismerés örömét adó részletekkel, a hagyományos technikák – pl. tusfestészet - újraértelmezésével.

Vang Csing-Szung : Follow me 

Kínainak kínai, de látszik benne a visszafogottság, az olyan kényes kérdések távolmaradása, melyek kellemetlenek lennének a hivatalos politikának. Csak szőrmentén fordul elő jellegzetesen kínai problémákra irányuló reflexió, mint amilyen a brutális ipari környezetszennyezés, a helyi munkaerő kizsákmányolása vagy az egygyerekes politika szociológiai következményei.

A kurátorok – ahogy erről már a érintőlegesen korábban is szó esett - olyan műveket válogattak inkább, amik a fél világot foglalkoztató, globális kérdésekre keresik a válaszokat, mint amilyen az oktatás hiábavalósága, az említett média manipulációja vagy a városok túlnépesedése. Ez a fajta óvatosság viszont ismerős.

Aj Vejvej nélkül nem kortárs egy kortárs kínai tárlat (Fotó: MODEM)

A tárlat március végéig látható a debreceni Modemben. Köszönet Nagy Mercédesznek a cikk létrejöttéhez nyújtott segítségért.