Fotók: Tuba Zoltán (Origo)

Könnyen lehet, hogy a látogató, aki megnézi a Vincent Van Gogh álmai című kiállítást, minden eredeti alkotást, amit később látni fog életében, halványabbnak és kevesebbnek fog ítélni. Hogyan fér meg egymás mellett a digitálisan restaurált műtárgy és a múzeum fogalma?

Kétségtelenül ügyes kiállítással van dolgunk, hiszen nem Van Gogh festményeit hirdeti már a cím sem, pusztán Vincent álmaira váltunk jegyet. Az álmok ugye bármilyenek lehetnek, bármiről szólhatnak. Úgy tűnik, mintha nem lenne átverés a dologban, szó sincs eredeti képekről, egy ideig. Mert az alcímekben és egyéb sajtóanyagokban már nem lehet kerülgetni a lényeget: bár speciális bemutatóról szól a marketing, mégis "festmények" speciális bemutatójáról, digitálisan felújított festményekről. De mi is az, amit látunk, ezért a pénzért?

A kiállítás megtekintése csak egy picivel nagyobb élmény ahhoz képest, amit egy Van Gogh album lapozgatása, vagy a hollandiai Van Gogh Múzeum honlapjának az átböngészése jelent. Ugyanis másolatok másolatait látjuk kinyomtatva. 200 Van Gogh képet másoltak le digitálisan, majd a digitális anyagot valamilyen módon, nyilván a népszerű képmódosító szoftverek egyikével manipulálták, amit a sajtóanyag „digitális restaurálásnak” nevez, a módosított másolatokat pedig kinyomtatták, elvben eredeti méretben. Relatíve tisztának mindössze azt az eljárást tarthatjuk, hogy meg sem kísérelték a printek korhű keretekbe helyezését vagy vászonra nyomtatását, azaz a még tökéletesebb szemfényvesztést, mindössze felkasírozták őket és keret nélkül kitették a falakra.

Nyilvánvalóan tökéletesen abszurd festmények „digitális restaurálásáról” beszélni. Restaurálni eredetit szokás, épületet, képet, műtárgyat. A másolat restaurálása sima képmanipulálás. Ezt elfedendő a sajtószöveg Van Gogh eredeti szándékainak, álmainak a beteljesítéséről beszél a modern technika segítségével, arról, hogy „a Van Gogh által megálmodott világ - a digitális eljárásnak köszönhetően - élő színekben tárul a nagyközönség elé, mely segítségével életre kelnek a művek. Ezen technikával egy új mérföldkőhöz érkezett a kultúra, új út nyílott meg a művészet kedvelői előtt.”

Adódik a következtetés, hogy amit eddig láttunk Van Gogh képeiből, azok az eredeti elképzelések halvány visszfényei, másolatai csupán. Adódik az a következtetés, hogy Van Gogh eredeti festményei abszurd módon nem a festő eredeti elképzeléseit, álmait tükrözik, azaz másolatok, viszont a digitális másolatok manipulált másolatai, mivel az eredeti elképzeléseket tükrözik, eredetiek.

Van Gogh álma tehát a jövőben valósult meg, ami a mi jelenünk. Van Gogh álma a Photoshop és a Samsung S9 UHD TV, egy 216 centis képátmérőjű, 3840 x 2160 pixeles, 10 millió forint körüli áru képmegjelenítő eszköz. Ugyanis a digitális nyomatok mellett ezeken a képernyőkön 3D-ben, szemüvegek segítségével is megnézhető pár Van Gogh hmm… fájl.

Mi szükség az eredetire?

Az a látogató, aki megnézi a kiállítást, nyilvánvalóan minden eredetit, amit a kiállítás után látni fog, kevesebbnek, halványabbnak, gyengébbnek fog ítélni. Az eredeti nem lesz soha olyan szép.

De mi szükség is van az eredetire? Az eredeti drága, helyhez kötött, mozgatása, utaztatása sok-sok pénz, és a műértőkön, művészettörténészeken kívül úgysem tudja senki megfelelően értékelni őket, hiszen voltaképp nem a látvány számít, hiszen tökéletes másolatot is láthatunk épp, hanem a puszta tudat, hogy eredetit látunk.

A művészet, a műalkotások legtöbbje vagy nagy része bizonyos értelemben tökéletlen. Rájuk nehezül alkotójuk minden esetleges technikai hiányossága, továbbá az eltelt idő, a kor, a tárolási, szállítási és egyéb körülmények. Ekkor érinti azonban meg és kelti életre őket a digitális technika isteni ujja.

Mert nem műalkotások élvezetére vágyunk, hanem műalkotások élményének élvezetére. A tökéletes élményre, amelyhez tökéletes megjelenés kell, tökéletes megjelenítő eszközök, bármit jelentsen is az, hogy „tökéletes”.

A több mint 20 éve tartó múzeum boomnak teljesen logikus következménye az, hogy már nem elég megmozgatni a világ műkincs- és műtárgyállományát, utaztatni, bemutatni, hatalmas energiákat mozgósítani az eredetik minél szenzációsabb tálalására a minél nagyobb látogatói tömegek becsábítására. Az eredetiket egy idő után már mindenki látta, unja. Valami szebbet, jobbat kell nyújtani. A tökéletességet. A tökéletes élményt. Ami eredetibb és szebb az eredetinél.

A digitálisan restaurált műtárgy kiszakad az időből, kiszakad alkotója és a művészettörténet kontextusából és az időtlen tökéletesség és élmény magaslataiba emelkedik. Ha mindent digitalizálunk és tökéletessé javítunk, feleslegessé válik az eredeti, feleslegessé válnak a múzeumok, feleslegessé válik pl. a történelem is. Puszta lábjegyzet lesz a tökéletes, időtlen élményhez.

Javaslataim a közeljövőre: beszkennelni a milói Vénuszt, digitálisan feljavítani karokkal és 3D nyomtatóval kinyomtatni a szobrot; beszkennelni Leonardo Az utolsó vacsoráját, digitálisan helyreállítani, kinyomtatni eredeti méretben és az eredeti elé függeszteni. Továbbá: fejet a Szamothrakéi Nikére!

Vincent Van Gogh álmai
VAM Design Center
2013.05.31-2013.11.30