A milánói Sforza kastély restaurálása során Leonardo da Vinci eddig kevéssé ismert freskójára találtak rá. A reneszánsz mestert 1498-ban bízták meg a munkával, de aztán jöttek a franciák, később a Habsburgok, a kastélyból pedig katonai barakk lett.

A Sforza kastély Sala delle Asse termének befejezetlen falfestményén egy kert látható tizenhat eperfával, amelyeket aranyszínű, összecsomózott kötélzet tart vagy fon össze. A fák törzsei a gótikus boltívek tizenhat oszlopaként emelkednek afféle lugas hatását keltve a teremben. Az erősen szimbolikus alkotást Ludovico Maria Sforza megbízásából tervezte Da Vinci 1498-ban, a szakértők a freskó egyes monokróm vázlatrészeiben vélték egyértelműen felfedezni Da Vinci keze nyomát.

A falfestményre több rétegnyi mész alatt bukkantak rá, és bíznak benne, hogy több részletet, illetve a vázlatrajz további elemeit sikerül belőle rekonstruálni.

A feskó létezése úgy merült feledésbe, hogy egy évvel a megbízás után, Milanó elfoglalása során a franciák lerohanták a kastélyt, amely aztán 1706-ban a Habsburgok fennhatósága alá került, akik katonai barakknak használták és többször lemeszelték, a termet pedig, benne Leonardo Da Vinci falfestményével, istállónak használták.