Hieronymus Bosch ötszáz éves tripticonján, a Gyönyörök kertjének jobb oldali szárnyán, a megkínzott alakok egyikének a hátsójára egy kotta van festve. Ötszáz évvel később két egyetemista úgy döntött, lejátssza.

A Gyönyörök kertjének keletkezését 1490 és 1510 közé szokás tenni, jelenleg a madridi Pradóban van kiállítva. De ennek a mi esetünkben nincs különösebben nagy jelentősége. Egy szárnyas oltárról van szó, amelynek közepe a Földi gyönyörök kertjét ábrázolja, a baloldali szárnya a Paradicsomot, a jobboldali a Poklot. Ezekkel a címekkel is szokták jelölni az összecsukható mű három részét.

Ezúttal nem merülünk el a középkori keresztény szimbólumrendszer ágas-bogas erdejében és nyirkos aljnövényzetében, inkább csak kiemeljük onnan egy megkínzott alak seggét, rajta egy tetovált kottával. Pontosabban ezt tette az Oklahomai Keresztény Egyetem egy hallgatója (egyébként szereti a videójátékokat), aki az egyik barátjával úgy döntött, hogy a modern kottázás szabályai szerint átírta azt (a korabeli énekek gyakorlatából feltételezve, hogy a második vonal jelöli a C-t), és lejátssza. Tudomása szerint először a történelem során. Könnyen lehet, hogy téved, de mi sem hallottuk még. Ide kattintva hallgatható meg a dal a Pokolból. 

Most épp nincs nálam az a több kilós Bosch-album, amelyből kiderülhetne, hogy mi is a jelentése a kiragadott résznek. Mert egyrészt nagyon jók a metálos poénok, másrészt viszont még azoknál is egy fokkal izgalmasabb lenne, ha tudnánk, hogy pontosan miféle eretnek tartalmak rejtőzhettek a középkori hiedelmek szerint a dallam mögött. Ha megtudom, szólok.