Tót Endre és a zérók a Vígadó előtt (Fotó: Bach Máté)

Mi ellen tüntetnek? - kérdezte tőlem egy ötvenes hölgy az Oktogonnál. Semmi ellen, mondtam, de a válaszom nem volt elég, mert átfogalmazta a kérdést: Akkor miért tüntetnek? Semmiért - válaszoltam. De jó! - mondta, és elmosolyodott. Tót Endre (1937) Kossuth-díjas képzőművész első budapesti Zer0-Demonstrációján vonultunk, résztvevő megfigyelőként.Mintegy 100-150 ember gyűlt össze csütörtök délután 5 órakor a Hősök terén, hogy részt vegyen Tót Endre akcióján, a Zer0-Demón. A többség nullákkal megszórt táblákat és transzparenseket tartott a kezében a fülledt májusi hőségben. Mosolyogtak, mert érezhető volt, hogy sikeres lesz az akció: nullás transzparensekkel végigvonulni az Andrássy úton át a Vígadóig. Ennyi volt a terv, a megvalósítás pedig teljes siker lett: a demonstráció résztvevői atrocitások és hangoskodás nélkül értek a Vígadó épülete elé, a tömegben Tót Endrével, aki egy elegáns öltönyben gyalogolta végig a távot.

Zer0demo, Budapest, 2013. május 2. (Fotó: Bach Máté)

“Az első úgynevezett zéró demót 33 évvel ezelőtt csináltam Nyugat-Németországban (Viersenben), utána a kilencvenes évek elején megismételtem Oxfordban egy művészeti fesztivál keretében. Tavaly nyáron volt egy retrospektív kiállításom a MODEM-ben. Ott csináltam meg először ilyen nagy tömeggel. A táblák nagy része látható volt Debrecenben" - mondta a művész a Kunsztblognak az Andrássy úton haladva. Arra a kérdésre, miszerint gondolta-e 1980-ban, hogy valaha lehetséges lesz egy ilyen tüntetés Budapesten, így válaszolt: “Elképzelhetetlen lett volna. Nyolcvanban én már kint éltem, és természetesen gondoltam Budapestre, de akkor egy ehhez hasonló akciót teljesen lehetetlen lett volna realizálni.”

Az akciót egyébként a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói - Eörtzen Nagy Gergely és Karas Dávid - kezdeményezték, illetve szervezték. “Tulajdonképpen a fiataloknak köszönhetem, hogy ez megvalósult” - mondta Tót. Mintegy két hét alatt szervezték meg az eseményt és járták ki az engedélyt a rendőrségnél, amely nagyon együttműködőnek bizonyult és biztosította az útvonalat, mesélte Eörtzen Nagy Gergely szervező.

“Sokkal nehezebb volt a művészeti térben elhelyezni ezt az üzenetet, hogy nem valami ellen, valamiért, valamit követelve tüntetünk. Az volt a nagyobb meló, hogy ezt megértessük. Az elmúlt évek szlogenjei nem értek célba, mert az hogy “Gyurcsány takarodj!”, vagy “Orbán takarodj!” az teljesen mindegy. A legerősebb az a közösség, ami összetart. Szerettük volna, ha ebből ez látható, nem valami ócska demagóg demonstráció.”

A járókelők kimondottan pozitívan fogadták a zéró demonstrációt, rengetegen álltak meg fényképezni és filmezni az egy órás séta alatt. Az Erzsébet téren egy - saját bevallása szerint - munkanélküli férfi ugyan kifejezte nemtetszését, mondván, hogy a nullák, mint tudjuk a mellékhelyiségek jelei szerte a világban és ennyi erővel ő is tüntethetne, de végül nem állt be közénk. Voltak viszont, akik spontán csatlakoztak, ráérezve a séta nagyszerűségére. Mert nem lehet más szóval leírni azt az élményt, amikor rendőrök állítják le a forgalmat az Oktogonnál csak azért, hogy mi, a sétálók átgyalogolhassunk az út közepén egy meleg májusi délutánban, mint hogy nagyszerű.

A demonstráció résztvevői békésen haladnak a céljuk felé (Fotó: Bach Máté)

Az útvonal természetesen nem véletlen, ahogy azt Eörtzen Nagy is elmondta, az utóbbi évek politikai és nem politikai tüntetéseinek nyomvonalát kívánták követni.

“Eddig is nagyon faggattak, hogy mit akarok ezzel, mi az értelme. Én inkább azt mondanám, hogy nem mondok semmit. A zérók úgyis fognak beszélni, mondjuk szavak nélkül. És hogy ennek milyen politikai üzenete van, az nagyon nyitott. A jelenlegi hivatalos magyar kultúrpolitika nyilván nem örül ennek az akciónak, nem tetszik neki. Mi, talán indirekt módon, ha mondhatom szerénytelenül, a művészet szabadságáért demonstrálunk, de nem napi politikai szinten” - mondta Tót Endre. Arra a kérdésre, hogy szerinte veszélyben van-e ma a művészet szabadsága, így válaszolt: “Én nem élek itthon, nem tudom teljesen átlátni, hogy mik mennek, de azért elég sokat tudok. Az utóbbi időben voltak olyan jelek, hogy a művészeti szabadság valahol veszélyben van. De a nullák nagyon nyitottak, nagyon sokfelé mondanak valamit.”

"Semmi sem semmi" (Fotó: Bach Máté)

“Óbudai lakása izoláltságából („elefántcsonttornyából”) a hetvenes évek vége felé a DAAD Berliner Künstler Program nyugat-berlini ösztöndíj-meghívása rántotta ki. Mielőtt kiutazhatott volna a megosztott városba, több mint egy éven át egyik kiutazási kérelmét a másik után utasította el a magyar hatóság. Kiutazásának sorozatos megtagadása politikummá vált, így végül a nyugat-európai sajtó tiltakozására kapta meg útlevelét. Tót egyéves nyugat-berlini tartózkodás után az emigrációt választotta. Óbudai lakását elkobozták, testvére még időben „evakuálta” valamennyi munkáját. Ezután magyarországi munkái évtizedeken át, optimális raktározási lehetőség híján hányódtak egyik helyről a másikra, míg végül a Magyar Nemzeti Galériába kerültek letétbe” - írja a művészről a Wikipédia.

Semmi sem semmi, szól a tóti tételmondat, és csütörtökön azt is láthattuk, hogy lesz a semmiből valami. Örülök, hogy itt demonstrálhattam.