Burt Glinn: Picasso Kecskéje, MoMA, 1964
1964-ben Leonyid Brezsnyev lett a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, megjelent a Rolling Stones első albuma, a Ferencváros megnyerte 19. bajnoki címét, Jean Paul Sartre nem vette át az irodalmi Nobel-díjat, Páger Antal átvette a legjobb férfi alakítás díját a Cannes-i Filmfesztiválon, és fél év felújítás után újranyílt a Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) New Yorkban.
A megnyitó óriási felhajtással járt, éppen csak Salvador Dali nem volt ott a díszvacsorán, mindenki más viszont igen. Az eseményről rengeteg újságíró tudósított, köztük a vizuális újságírás egyik legnagyobbja, Burt Glinn (1925-2008) a Magnum fotósa, akinek itt látható sorozata már a nagyközönség számára átadott múzeumot mutatja be, és Tom Wolfe (1931) az új újságírás atyja. A Kunsztblog az ő szűrőjükön keresztül tekint be az akkori New York-i kulturális élet egyik legfontosabb történésébe.
„Picasso Kecskéje! A kis Alexander ott tipródik Picasso halhatatlan bronzkecskéjének talapzata tövében, s a kezében egy pohár whiskyt lenget. Másik keze mutatóujjából horgot formál, és beleakasztja a kecske orrlikába, mintha ott akarna függeszkedni a Kultúra rapcsos mérföldkövén a Modern Művészet Múzeumának halljában az idők végezetéig. Pedig szentségtörés, amit művel, az Isten meg ne verje érte. Hiszen ez Picasso Kecskéje! Az alkalom a Modern Művészet Múzeumának új megnyitása. Tatarozás meg egy új szárny hozzáépítése miatt volt zárva egy darabig – hat hónapig összevissza. Az új megnyitás viszont oly hatalmas esemény, hogy bőven kárpótolhat mindenkit a féléves hiányért. Minden meghívott eljött – Salvador Dalit kivéve –, holott csak a nagy előkelőségeket, nagy mecénásokat, nagy politikusokat, nagy művészeket és néhány csatlósukat hívták meg. Ezrek, valóságos ezrek, vagy hatezer ember – mind itt kószál, kering, kóborog az 1930-as modernségű derékszögű háromszögek világában, és valami olyan sárga fénypárában, amilyet csak a Kilencedik sugárút végén a Port Authority buszvégállomásnál látni. Szmoking és nagyestélyi mindenkin (…)”
Burt Glinn: Látogatók Marisole alkotása előtt, MoMA, 1964
„Az őrök fehér szalagot húznak a tavak és a terasz között. A tavak oldalán a kertben hatezer ember szorong – egymásnak lappal alig férnek; akik szerény pár száz vagy pár ezer dollárral járultak hozzá a múzeum új szárnyának fölépítéséhez. Az ő jogcímük az ittléthez éppen hogy tisztességes, nem lehengerlő.”
Burt Glinn: Látogató a Modern Művészetek Múzeumában, 1964
„Talán volt idő, hatvan évvel ezelőtt, amikor Renoir ment végig az utcán, és összetalálkozott Cézanne-nal, aki valami fürdőzőkről szóló nagy képet cipelt, és a keret egyik sarkát a porban húzta maga után, s magyarázta Renoirnak, hogy egy barátjának viszi ajándékba, akinek egyszer ez nagyon tetszett, de most nagybeteg. Az ilyen jeleneteknek rég befellegzett. Manapság Robert Rauschenberg kijön egypár képregénybe illő festménnyel, amit pop-artnak hívnak, aztán alig telik el egy-két év, és itt ül szmokingban főhelyen a Modern Művészet Múzeumának megnyitóján (…)”
Burt Glinn: Látogatók egy Ad Reinhardt kép előtt, MoMA, 1964
„Tessék hozzávenni, hogy a Modern Művészet Múzeumának megnyitója a lehető legnagyobb galérianyitás. Igaz, csak fél évig volt zárva, de az nem számít. A megnyitás kész kabinetünnepség. Az újjáavató beszédet az Egyesült Államok Elnökének felesége mondja.”
Burt Glinn: Látogató egy Ad Reinhardt kép előtt, MoMA, 1964
„Hatszáz élvonalbeli művészt is meghívtak a Modern Művészet Múzeumának megnyitására. Azt a tizenkettőt kivéve, akik a díszvacsorára hivatalosak voltak, mind kinn várakoznak a szobor-teraszon. Fél tíz tájban ér véget a díszvacsora. A hatezer középfajú írástudó kinn szorong a kertben. A hatszáz művész fönn várakozik a fénytelen teraszon, mint az egyszer mégiscsak vágóhídra hajtott szent tehenek. A hatszáz díszvacsorázó Mrs. Johnson nyomában, a televíziós operatőrök, riporterek, fényképészek mind Mrs. Johnson nyomában, ék alakban, mint a bevetésre induló bombázórajok, nyomulnak be küszködve, könyökölve a művészek tömegébe, és szorítják őket vissza az őket megillető sarokba.”
Burt Glinn: Látogatók egy Ad Reinhardt kép előtt, MoMA, 1964
Tom Wolfe: A Galéria galerija. In: Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal, Európa Kiadó, 1970. Bartos Tibor fordítása
Utolsó kommentek