"A szegény költő" és Ulay 1976. december 12-én

1976. december 12-én vasárnap havazott Nyugat-Berlinben. Ulay, eredeti nevén Frank Uwe Laysiepen, 33 éves művészeti hallgató besétált a Neue Nationalgaleriebe, leakasztotta a falról Carl Spitzweg A szegény költő (1839) című képét, a hóna alá csapta és elrohant vele a vészkijáraton keresztül a hóesésbe. A biztonságiak egy darabig üldözték, de az Amszterdamban tanuló diák gyorsabb volt, bepattant zöld Citröen gépjárművébe és a Kreuzberg negyedbe hajtott. A német biedermeier ikonikus képe - mellesleg Adolf Hitler kedvenc festménye - 30 órán keresztül járta a várost. Egy török emigráns család lakásában bukkantak rá.

Ulay ugyanabban az évben Amszterdamban ismerte meg a pályája elején járó belgrádi születésű művészt, Marina Abramovićot, akivel 1988-ig több munkában is együttműködtek, nem beszélve a köztük kialakult szerelemről. Marina először a Spitzweg-projekt dokumentálásában segédkezett: ellopni, majd török vendégmunkásoknál elhelyezni a németek egyik legnépszerűbb festményét, A szegény költőt. A kép új kontextusa: giccsek és szentképek egy bevándorló család lakásának falán. A performansz címe: Da ist eine kriminelle Berührung in der Kunst, avagy "A művészetnek van egy bűnügyi oldala".

Carl Spitzweg: A szegény költő, 1839

A bűnügyi oldal

Ahogy a lenti videón is látható, Ulay felhívta a Nemzeti Galéria igazgatóját, Dieter Honischt, hogy jöjjön el a török család lakásába és tekintse meg a képet. Az igazgató természetesen a rendőrséggel érkezett, Ulayt letartóztatták, két napot vizsgálati fogságban töltött, majd éppen Honisch közbenjárására szabadon engedték. Választhatott: vagy pénzbüntetésre ítélik, vagy börtönre. Egy harmadik opciót választott: elhagyta az országot.


Ulay: Da ist eine kriminelle Berührung in der Kunst, 1976

Az akciót egyébként lépésről lépésre megtervezte Ulay. Íme a terv leírása:

"1. A berlini Képzőművészeti Főiskola főbejárata előtt kifüggesztek egy 2,5x2 méteres zászlót. Motívum: A szegény költő című Spitzweg kép reprodukciója.
2. Kocsival a Neue Nationalgaleriehez hajtok.
3. Leparkolok a Neue Nationalgalerie mögött.
4. Belépek a Neue Nationalgaleriebe.
5. A Neue Nationalgalerie falárol leveszem Carl Spitzweg A szegény költő című festményét.
6. A Neueu Nationalgalerieből visszamegyek a kocsimhoz.
7. Berlin-Kreuzberg felé hajtok.
8. Leparkolom a kocsit 800 méterre a kreuzbergi Künstlerhaus Bethanientől.
9. A lopott Spitzweg-képpel a Künstlerhaus Bethanienhez sétálok.
10. Spitzweg A szegény költőjének színes reprodukcióját a Künstlerhaus Bethanien főbejárata elé függesztem.
11. A Künstlerhau Bethanientől tovább sétálok 150 métert a Muskauerstrassén a lopott Spitzweg-festménnyel.
12. Belépek egy vendégmunkások lakta házba.
13. Belépek egy török emigráns család lakásába.
14. Felakasztom a török emigráns család falára A szegény költő című lopott Spitzweg-képet.

Ulay"

Marina és Ulay

Ulay és Marina útja számos, ma már legendás közös performansz után 1988-ban vált külön a kínai Nagy Falon. Utolsó projektjük címe: A szerelmesek – A Nagy Fal Séta volt. A szerelmesek úgy döntöttek, hogy ezzel a spirituális utazással vetnek véget kapcsolatuknak. Egyszerre indultak el a nagy fal két pontjáról - Ulay a Góbi-sivatagtól, Marina a Sárga-tengertől, majd 2500 kilométer gyaloglás után félúton találkoztak fehér zászlóval a kezükben és búcsút mondtak egymásnak.

Ulay Marina Abramović asztalánál 2010-ben a művésznő The Artist is Present című performanszán, MoMA, New York