Mi lenne, ha eltüntetnék minden alakot?

Hajdu Bence: Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora", 1495-98, elhagyatott verzió, 2012

Egy fiatal magyar művész képsorozata járja be az internetet. Nemcsak a népszerű DesignBoom blog, de a Saatchi galéria Facebook oldala is felkapta Hajdu Bence (1986) a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatójának Elhagyatott festmények című sorozatát. Az ötlet egyszerű: végy néhány klasszikus festményt, töröld ki róla az embereket, és megkapod a tiszta perspektívát, az építészetet és az üres teret, az ember utáni apokaliptikus tájat, az új történetet. Interjú a művésszel.

Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora, 1495-98

Nemzetközi siker lett az Elhagyatott festmények című sorozatod. Hogyan jött az ötlet, hogy klasszikus festményekről kiradírozd az embereket?

Az ötlet az egyetemi művészeti geometria órán pattant ki a fejemből, amikor a perspektíváról, a reneszánsz perspektíváról tanultunk. Azt a feladatot kaptuk, hogy festményeken keressük meg és rajzoljuk be a perspektívavonalakat, keressük meg az enyészpontot. Tanulságos, de túl egyszerű feladatnak találtam, helyette inkább azt kezdtem vizsgálni, hogy a festők mennyire pontosan szerkesztették ki a képüket, lehet-e találni a festményeken "hibákat". Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha eltüntetnék minden alakot, hogy csak a tájat, a belsőteret, a hátteret tudjam vizsgálni.

Miért éppen ezeket a képeket választottad?

Elsősorban erős perspektívával rendelkező képeket kerestem (Botticelli, Fra Angelico), aztán később olyanokat, amelyeknek izgalmas tere van (Lorrain). Szándékosan a művészettörténet ismert művészeitől választottam, már-már közhelyes darabokat, olyanokat, amelyeket mindenki ismerhet. Ez azért volt fontos, mert olyan új érzések és új hangulatok jellemzik az elhagyatott festményeket, amelyeket sokkal izgalmasabb és érdekesebb úgy vizsgálni, ha ismerjük, és jól ismerjük az eredetijüket.

Milyen technikával készültek a képek?

Mindegyik kép Photoshoppal készült, retusálással, összeollózással, pixelpontok odébb rakodásával. Volt, hogy egy-egy festő másik, hasonló témájú képét is megvizsgáltam, és onnan másoltam át háttérelemeket, újraépítve a tájat, tereket. Egy-egy kép 2-4 hétig készült, sok kutatással, tervezéssel.

Érkeztek meghívások, felkérések a sorozat sikere után?

A képek kikerültek egy Képzőművészeti Egyetemet bemutató kiállításon, Szentendrén. A kiállítás címe MalomKörzés és október 28-ig látogatható. Ezenkívül internetes blogok és újságok kerestek föl, hogy szeretnék bemutatni a sorozatot az oldalukon. Ezek közül több már megjelentette, van, amelyik csak később fogja.

Jelenleg a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatója vagy. Milyen projektekkel foglalkozol éppen?

Ezt a sorozatot még nem zártam le, vannak ötleteim, hogy merre lehet még velük tovább indulni. Úgy érzem, nem válna unalmassá, ha még gyarapodna pár darabbal. Egy másik, párhuzamosan futó és alakuló munkám címe: Fotogramrekonstrukciók. Ebben híres magyar és külföldi fotósok fotogramjaival foglalkozom: a papírkép alapján újra felépítem azt, amit ők, akkor egyszer levilágítottak.