Andy Warhol a BMW M1-est festi, 1979 (Fotó: BMW)

„Szeretem a kocsikat, a sebességet és az adrenalint” – mondta Andy Reiben cseh képzőművész, aki április elején mutatta be Karlovy Varyban Fluidum névre keresztelt alkotását: egy kézzel festett fluoreszkáló BMW F30-ast. A kocsit egy helyi autókereskedés bocsátotta rendelkezésére, és bár sokakban felmerülhet, hogy a Fluidum a BMW Art Cars projekt része, nem az. Ennek ellenére áttekintjük az eddigi 17 art cart, amelyek közül a legutóbbit Jeff Koons készítette 2010-ben. 

A történet 1975-ben kezdődött, amikor Hervé Poulain autóversenyző felkérte az egyik barátját, bizonyos Alexander Caldert, hogy fesse ki BMW 3.0 CSL versenykocsiját a Le Mans-i huszonnégy órás versenyre. Az ötlet megtetszett a müncheni autógyárnak, így indult a BMW Art Car projekt, amelynek keretében 2010-ig összesen 17 autót festettek ki, alakították át olyan világhírű művészek, mint Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, Andy Warhol, David Hockney, vagy legutóbb Jeff Koons.

A művészeket rendszerint egy nemzetközi zsűri kéri fel az egyes autók átdolgozására. A BMW Art Car küldetésében eleinte hangsúlyosabb szerepe volt az autóversenyzésnek, mára inkább a PR-szempontok kerültek előtérbe. A műalkotássá átlényegült autók, ha nem a müncheni BMW Múzeumban láthatók, akkor a világ körül turnéznak – leginkább repülőn. Mexikóvárostól New York-ig, Londontól Budapestig. 2010 júniuásban a Művészetek Palotájában is látható volt az Andy Warhol BMW M1-ese.

Itt a 17 eredeti BMW Art Car:

#1. Alexander Calder, 1975 (BMW 3.0 CSL)

Alexander Caldernek (1898-1976) volt már gyakorlata a járműfestésben, mielőtt nekilátott volna az első BMW Art Car festésének. 1973-ban egy DC-8-as, 1975-ben pedig egy Boeing 727-es repülőgépet festett ki. Ugyan a kocsit vezető Hervé Poulain technikai okok miatt nem tudta befejezni az 1975-ös, huszonnégy órás Le Mans-i versenyt, de a kocsi így is a közönség kedvence lett. Carver egyik utolsó munkája egy harmadik „repülő vászon” volt, de a Tisztelet Mexikónak című repülőgépet halála miatt már nem fejezhette be.

Alexander Calder és BMW-je (Fotó: BMW)

#2. Frank Stella, 1976 (BMW 3.0 CSL)

Frank Stellának (1936) mindig is gondja volt a hagyományos táblaképpel, illetve a képkeretekkel. 1976-ban végre egy olyan megbízást kapott a BMW gyártól, ahol mindezen problémákkal nem kellett foglalkozni, viszont nem kevés köze volt nagy szenvedélyéhez, az autóversenyzéshez. A kocsira óriásira nagyított fekete-fehér milliméterpapírt festett, ezzel minden mezőnyből kitűnt, hiszen a többi autó általában színes volt és/vagy reklámoktól hemzsegett.

Frank Stella az eredeti CSL-lel és makettjével (Fotó: BMW)

#3. Roy Lichtenstein, 1977 (BMW 320i Group 5 Race Version)

Roy Lichtenstein (1923-1997) hosszas gondolkozás után jutott el ahhoz az alapötlethez, miszerint az autózás vizuális élményét jeleníti meg a rendelkezésére bocsátott 320-as BMW-n. Jellegzetes raszterei itt is feltűnnek, de képregény helyett egy dinamikus tájkép szimbolikája olvasható ki a kocsiból. A csíkok az utat jelképezik, a karosszéria alján látható zöld szín az út menti fákat, bokrok, a sárga a napfényt.

Roy Lichtenstein a BMW makettjén dolgozik (Fotó: BMW)

#4. Andy Warhol, 1979 (BMW M1)

Andy Warhol (1928-1987) miután megkapta Münchenbe szóló repülőjegyét, saját kezűleg festette BMW versenyautóját. Ujjának nyomai most is ott láthatók a kocsin, amelyet technikus segédjével mindössze 28 perc alatt festett ki hat kiló festéket felhasználva. Hátsó lökhárítóját is ujjal szignózta. Amikor 2010-ben Budapesten járt, 150 millió forintra biztosították, de ennél jóval többet érne, ha valaha is megvásárolható lenne a kocsi, amely az 1979-es Le Mans-on a hatodik helyet szerezte meg.

Andy Warhol az M1-est festi (Fotó: BMW)

#5. Ernst Fuchs, 1982 (BMW 635 CSi)

Ernst Fuchs (1930), a bécsi fantasztikus realista festő volt az Art Cars történetében az első európai, azaz az első nem amerikai művész. A monumentális szentképeiről, csodálatos vízióiról ismert Fuchs egy szériagyártott BMW-re festett vészjósló lángjait, amelyek mintha a motorból csaptak volna fel. Fölöttük egy zöld nyúl ugrik át éppen, immár több mint harminc éve.

Ernst Fuchs munka közben (Fotó: BMW)

#6. Robert Rauschenberg, 1986 (BMW 635 CSi)

Robert Rauschenberg (1925-2008), mint rendesen a BMW felkérésére is szokásos technikáival dolgozott: fényképeket, nyomtatott anyagokat használt fel autókollázsához. Meghagyva a kocsi fehér alapszínét fekete matricákat használt, illetve fekete festéket. A bal oldalon a 16. század köszön vissza egy Brozino-festmény képében, míg a jobb oldalon a 18. század Ingres „nagy” Odeliszkjében. Költői víziója ezzel megvalósulni látszott, hiszen, ahogy maga mondta, mindig is szeretett volna egy vezethető múzeumot.

Robert Rauschenberg (Fotó: BMW)

#7. Michael Jagamara Nelson, 1989 (BMW M3)

M. J. Nelson valamikor 1949 körül született Ausztráliában. Az aboriginal művész nagyon népszerű volt az 1980-as években, számos kiállítása és köztéri munkája volt látható New Yorktól Sidney-n át Londonig. Az egykori bölényvadász és teherautósofőr 1983-ban kezdett festeni hagyományos Papunya stílusban. M3-asát egy hét alatt népesítette be kengurukkal, hangyákkal és emukkal.

M. J. Nelson az M3-asaon dolgozik (Fotó: BMW)

#8. Ken Done, 1989 (BMW M3)

Ken Done (1940) az Ausztráliában rendkívül népszerű festőművészt választotta a nemzetközi BMW-zsűri 1989 második Art Carjának alkotójává. Vidám színekben pompázó kocsija tudatosan emlékeztet a papagájra – és a papagájhalra. Done M3-asa a trópusi Ausztráliát idézi meg, a napsütést és tengerpartot, szemben Nelson sivatagi álmával.

Ken Done munka közben (Fotó: BMW)

#9. Matazo Kayama, 1990 (BMW 535i)

Matazo Kayama (1927-2004) a kiotói kimonó tervező fia az 60-as évekre nemzetközi szinten is jegyzett művésszé vált. Képeiben a 17. században kialakult - élénk színekkel, mint például ezüst és arany dolgozó - Rinpa-iskola hagyományát ötvözte a modern nyugati művészettel és a kínai tusfestéssel. A japán művész a „Hó, hold és virágok” témáját festékszóróval értelmezte újra az 5-ös BMW-n.

Matazo Kayama (Fotó: BMW)

#10. César Manrique, 1990 (BMW 730i)

César Manrique (1919-1992) spanyol képzőművész és építész Lanzarote szigetén született. Ahogy egész művészetére, úgy BMW-jére is nagy hatással volt a sziget. Absztrakt képein a színek és az alakzatok legtöbbször a Kanári-szigetek tájait, a tengert, a lávát, a növényeket szimbolizálják, ahogy 7-es BMW-jén is, amelynek mindkét visszapillantó tükrére egy-egy stilizált szemet festett, így a kocsi olyan benyomást kelt, mintha szembenézne a nézővel. Manrique 73 évesen halt meg autóbalesetben.

Césra Manrique alkotását szignózza (Fotó: BMW)

#11. A.R. Penck, 1991 (BMW Z1)

A.R. Penck (1939) személyében az Art Car projekt először lépett német földre 1991-ben. Az egykori NDK-ban, majd az NSZK-ban alkotó festő és szobrász összetéveszthetetlen alakja a kortárs művészetnek. Basquiat tiszteletbeli apja az absztrakció, a törzsi művészet és a jazz elkötelezett híve. A Z1-es festésekor dobfelszerelést is használt, felváltva dobolt és festett, nehogy kiessen a ritmusból. A vörös alapon fekete szimbólumokat felvonultató „vászon” redukált formavilága a barlangrajzok primitivizmusát ötvözi a high-tech roadsterek dinamizmusával.

A.R. Penck a Z1-est festi (Fotó: BMW)

#12. Esther Mahlangu, 1991 (BMW 525i)

Ester Mahlangu (1935) a dél-afrikai ndebele népcsoport tagja ma is a falujában él, hagyományos viseletben és nem kenyere a szócséplés. Munkái több nyugati gyűjteményben is megtalálhatók. Törzsi hagyományokból táplálkozó festészete, az élénk színek, geometrikus formák köszönnek vissza az általa kifestett 5-ös BMW-n is. Később a British Airwaysszel és a Fiattal is dolgozott együtt.

Esther Mahlangu BMW-t dedikál (Fotó: BMW)

#13. Sandro Chia, 1992 (BMW 3 Race Car)

Sandro Chia (1946) az egyik legismertebb olasz kortárs festőművész, egyben nagy autórajongó is. Azon kevesek közé tartozik – mint pl. Warhol – akik elutaztak a BMW müncheni központjába és nem a saját műtermükben, maketten tervezték meg a kocsit. Az olasz transzavantgard egyik legfontosabb alakja évekig gondolkodott azon, hogy milyen autót is festene a BMW-nek, míg végül három nap alatt elkészült a munkával. A karosszériára festett arcai a nézőre tekintenek.

Sandro Chia festés közben (Fotó: BMW)

#14. David Hockney, 1995 (BMW 850 CSi)

David Hockney (1937) a brit pop-art vezéralakja szándéka szerint a 8-as BMW lelkét akarta megmutatni, ezért úgy festette meg a karosszériát, mintha az átlátszó volna, legalábbis Hockney-i értelemben: a motorháztetőre stilizált motort festett, a bal oldali ajtóra sofőrt festett, a hátsó ülésre tacskót. Ez a tacskós dolog - ezt fontosnak tartotta hangsúlyozni – nem teljesen fedte a valóságot, mivel Hockney tacskói mindig az anyósülésen utaztak. A hangsúlyos zöld szín az autót körülvevő környezetre utal.

David Hockney tacskót fest a hátsó ülésre (Fotó: BMW)

#15. Jenny Holzer, 1999 (BMW V12 LMR)

Jenny Holzer (1950) amerikai képzőművész fluoreszkáló mondataival díszített versenyautójával tért vissza a BMW a huszonnégy órás Le Mans-i versenyre 1999-ben. Holzer leginkább kritikus szemléletű mondatairól ismert, amelyeket a világ különböző pontjain vetít többnyire épületek falaira. Az autón olyan szövegek szerepelnek, mint „A karizma hiánya végzetes lehet” és a „Védj meg attól, amit akarok”.

Jenny Holzer BMW-t dedikál (Fotó: BMW)

#16. Olafur Eliasson, 2007 (BMW H2R Project)

Olafur Eliasson (1967) dán-izlandi képzőművész munkája kilóg a BMW Art Carok sorából, mivel ő nem festette, hanem fagyasztotta a kocsit. A H2R tanulmányautót mintha Eliassonnak találták volna ki, aki munkáiban legtöbbször a természet természetét tanulmányozza a víz, a fény a hőmérséklet segítségével. Egy nem mozdítható autót hozott létre, amely fölé fémvázat épített, a vázra fémlapokat helyezett és arra fagypont alatti hőmérsékleten vizet permetezett. Az eredmény egy jégautó lett.

Olafur Eliasson a jégautón dolgozik (Fotó: BMW)

#17. Jeff Koons, 2010 (BMW M3 GT2)

Jeff Koons (1955) a hétköznapi tárgyak felszentelője, a kortárs képzőművészeti aukciók többszörös világrekordere volt a BMW legutóbbi meghívott művésze, aki stábjával valóságos fényrobbanást festett egy versenyautó karosszériájára. A fekete alapon megjelenő vibráló hatású csíkok még nyugalmi állapotban is dinamizmust kölcsönöznek kocsinak. „A versenyautók olyanok, mint az élet: erősek és tele vannak energiával” – mondta a művész a kocsi bemutatóján. 

Jeff Koons versenyautót dedikál (Fotó: BMW)