Banksy pár nappal ezelőtti emlékezetes Central Park-i akcióját lemásolva, Dave Cicirelli, Lance Pilgrim, George Gross ugyanazon a helyen, ugyanazért az árért (60 dollár) bevallottan hamis Banksy képeket adtak el hatalmas sikerrel. Amíg Banksy standjánál 7 óra alatt 3 vevő fordult meg, addig a mostani akció mind a 40 képe 1 óra alatt elkelt, sőt, az árat feltüntető táblácska is.

Az akció szépsége, hogy a standon nagy felirat hirdette, hogy „Hamis Banksy”, továbbá minden képhez mellékeltek egy hivatalos iratot, ami hitelesítette, hogy a kép hamisítvány, nem eredeti mű. Nyilvánvalóan a Banksy személye és művei körülötti felfokozott izgalom és médiacirkusz miatt keltek el a hamis képek, mesélték később az akció résztvevői.



Az akció számtalan izgalmas kérdést vet fel a művészeti világ, az árak- és a média természetére vonatkozóan, a legizgalmasabb kérdés azonban mégis az, hogy volt-e bármi értelme az akciónak, és adódik-e belőle bármi? Mert szerintem nem. Mint, ahogy igazából Banksy akciója sem hordoz intellektuális bombát és nem vet fel rémületes horderejű művészet- és kultúrpolitikai kérdéseket.

Banksy, a világhírű művész „Spray art” felirat alatt árulta szignál képeit, nevetséges áron egy parkban. Nem ismerték fel és alig vásároltak tőle. Mindebből következik, hogy a park látogatói, vagy legalábbis azok, akik azon a helyszínen és azon időpontban kószáltak arra, nem voltak a kortárs művészet értői. További következtetés, hogy bármilyen zseniális legyen is a mű, pusztán a műből ez nem derül ki, tehát előzetes tudás, képzettség nélkül egy utcai járókelő nem ismerheti fel a nagy művészetet, ismeri-e alkotóját eleve, avagy sem. Lehetséges következtetés, hogy ha Banksy vevői a médiából rájöttek arra, hogy mit vettek, azóta gazdag emberek, ergo Banksy jótékonykodott. Biztos következtetés, hogy Banksy a maga szerény eszközeivel és módján, ugyanolyan kiváló marketinges, mint Damien Hirst. Az akció célja maga az akció volt, a bekerülés a hírekbe.

A hamis Banksy akció bizonyítja, alátámasztja fentebbi biztos következtetésemet Banksy zseniális marketinges voltáról. Hiszen akciója és médiaszereplése következtében hamis műveit is veszik, mint a cukrot, és neve és akciója ismét végigfut a média hálózatán. A hamis Banksy akció totális következtetése azonban mindössze az, hogy az emberek bármit megvesznek, megvásárolnak, szinte teljesen öncélúan, ha előtte hallottak, olvastak a termékről. Persze akkor is, ha nem. Igaz, talán érthető is a hamisítványvásárlás, hiszen odáig fajult a kortárs művészeti piac, helyzet, hogy (gondolja a vevő) lehetséges, hogy a hamis Banksyk mégis igaziak, hogy ez csak egy duplacsavar, ezért jobb megvenni őket. Mert nem az az érdekes, mi igaz, mi hamis, hanem, hogy valamiféle kortárs művészet és akció és volt előzménye, amit a média hitelesített, tehát van valami.

Hogy mi, azt természetesen nem tudják, nem tudjuk. Az akciókból egy pompás végkövetkeztetés adódik mindössze, nem tudjuk, mi a kortárs művészet, nem tudjuk, mennyit ér és miért ér annyit, de szórakoztató, és ha olcsó (vagy éppen drága, mint a temérdek hamis absztrakt expresszionista festmény, amit eladtak az évek folyamán Amerikában, és amire most derült fény), meg kell venni, ki tudja, mi sül ki még belőle. Bárkiből lehet Banksy. Bárki lehet Banksy. Én is, te is, a nagymamám is. Lehet, hogy Damien Hirst Banksy. Vagy Vlagyimir Putyin. Vagy éppen fordítva.