Vidám kungfu alantas magyarokkal

Orbán Viktor elszáll az EU egén Matisse Ikaroszaként, 2013

Hogy ráhangolódjunk drMáriás friss kiállítására, amely talán az év, de teljes bizonyossággal az évvége legviccesebb, legfrenetikusabb kiállítása, elég, ha párszor elolvassuk és megpróbáljuk memorizálni annak önmagáért beszélő címét: II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban. A cím ugyanis teljes és tökéletes összefoglalása a drmáriási univerzumnak, és bátran ajánlható pedagógiai célzattal egynémely politikus számára büntetésként százszor leírni, majd álomból fölverve is kívülről fújni! Teljesítményfokozóként akár.

A fent említett drmáriási univerzumot jól ismerjük, kacagtatóan köszönt vissza jó pár éve ez a vidám magyar vizuális és verbális katasztrófáktól szinte majd kicsattanó, harsány és hiperaktuális festészeti harcmodor („ez a mosoly az arcodon/ debilitás vagy harcmodor?” Parti Nagy Lajos: Szódalovaglás). DrMáriás ugyanis évek óta halált és józan észt megvető bátorsággal veti bele magát a mindennapi aktuálbulvár politika- és médiaélet, celebvilág, továbbá a világtörténelem híres szereplőinek életébe, illetve, pontosabban: arcába, alakjába, és perverz kungfu rúgással repíti őket a művészettörténet ugyancsak világhírű festőinek műtermébe vagy/és festői modorába.

Kim Dzsong Un méltatja Mark Rothko művészetét, 2013

Ami a drmáriási kungfu következtében létrejön, az maga az ész trónfosztása, az agyról leszakadó ékszíj, az irónia felhabzó, szívettépő és képzavaros nyila. Vagy komolyra véve a diskurzust: drMáriás iróniával, humorérzékkel és festői kvalitással torlaszt és épít egybe tökéletesen össze nem illő, egymástól távoli kontextusokat. Időn és kontextusokon átugorva egyrészt jobbára teljesen jelentéktelen, a bulvármédiából ismerős, finoman szólva is kérészéletű alakokat, másrészt a magyar politikai élet majd minden jelentősebb vagy jelentéktelenebb alakját, harmadrészt a világtörténelem híres alakjait, legyen az politikus vagy színész, helyez el hírneves festők műtermébe, a képet a felidézett festő lebutított, neohülye és harsány stílusban megfestett modorában készítve el.

II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról a Külön 2014 Nemzeti Parkban, 2013

Bár minden kép és drMáriás festészete jó ideje ugyanerre a csavarra működik, ugyanazon jól bejáratott módszert használja, nem látszik, nem érezhető a fáradás jele. A képek és a képekkel egyenrangúan fontos képaláírások igen jól működnek, a képi, szövegi találatok legtöbbször ülnek, és bár a módszer ismert, nem új, a képek mégsem automataként működnek, adott stíluson belül kevéssé kiszámítható, éppen mit kungfuzik össze a mester.

Marilyn Monroe mégis lefekszik Rousseau kutyájával, 2013

A poénok ugyanis sokrétűek, vannak értelemszerűen adódóak, történelmi ismeretekkel könnyen dekódolhatóak, mint a kultúrpolitikusfőcenzor Aczél-kép és címe: Aczél György Dubuffet műtermében figyelmeztet, vagy az erős, egyértelmű és tömör találat, mint a Viktor sír. Vannak azonban elvontabb, szürreálisabb, dadaisztikusabb csapások, mint a Jung és Freud megvizsgálnak egy magyar antilopot, vagy a kiállítás címét is adó gazdag, tébolyult, dadaista és vidám remekmű, ami talán az álmainkban is sokszor felbukkan majd a továbbiakban, és egy komplett pszichoanalitikus rendelőintézet legyen a talpán, ami kielemzi jelentéseinek, illetve ezek csodás hiányának elképesztő csimborasszóját.

Viktor sír, 2013

Hogy valami kicsit szomorút is mondjunk, ez a festészet a mának él, a mában üt és kungfuzik, megértéséhez, élvezetéhez elengedhetetlen, hogy ismerjük e festészet nemes vagy inkább alantas szereplőit. Néha azonban ez már jelen pillanatban sem megy, vagy nem mindenkinek megy, mert olyan gyorsan hullnak, tűnnek, vesznek, és méltán, süllyesztőbe a celebek és/vagy politikusok. Így az a módszer és csavar, amire e festészet épül, idővel elkezd rozsdásodni, akadozik a működése és leáll. Fennáll a veszélye annak, hogy szereplőivel tűnik el a sűrű homályban. Ami természetesen nem baj, mert ez is egy műfaj.

Szanyi Tibor Egon Schiele műtermében, 2013

Mindennapi festészetünket add meg nekünk ma. A következő napon majd jön újabb és újabb, nem muszáj mindennek, minden képnek fennakadnia az örökkévalóság sokszor poros és unalmas rostáján.

Zámbó Jimmy Toulouse-Lautrec műtermében, 2013

DrMáriás a jelenben hat, alkot, gyarapít, ironizál, szúr, kacagva és sírva röhög. És ez jó. Aki pedig többre is kíváncsi, bátran ajánlható a galériában is megvásárolható drMáriás életműalbum, számtalan reprodukcióval, Szombathy Bálint tollából.

Godot Galéria, 2013. 12. 04-2014.01.04.