Maszlov megtalált freskója

A korai szovjet monumentális falfestészet elveszettnek hitt remekműveit találták meg a Moszkva melletti Koroljev egy lebontásra ítélt épületében. A munkák Vaszilij Maszlov művei, amelyeket eddig csak 1930-as évekbeli fotográfiákról ismerhetett a szakma. A freskók és megtalálásuk története azonban nemcsak művészettörténeti szempontból izgalmas, a munkáknak helyet adó épület legalább olyan nevezetes, mint maguk a művek.

Az OGPU (a KGB elődje) által alapított, és a maga korában világhírű első gyerek munkakommuna épületeinek egyikében találták meg a képeket. A kommunáról 1931-ben film is készült, Út az életbe címmel, melynek forgatókönyvírója maga Makarenko volt, a legnagyobb szovjet pedagógus.

A freskók története 1924-re nyúlik vissza, amikor Dzerzsinszkij kezdeményezésére az OGPU-ban (korábban: Cseka) határozat születik arról, hogy az ifjú, 13 és 17 év közötti bűnelkövetők elleni harc jegyében 50 fős gyerek munka-kommunát kell alapítani. A kommunát Bolsevszkben (Koroljev egyik városrésze) szervezik meg, az építkezések azonban nehezen indulnak, a mai is álló konstruktivista stílusú kommuna-épületegyüttes első és legfontosabb épületét, a Sztrojbürót, ahol a freskókat is megtalálták, Arkagyij Lazar és Cserikover tervei alapján csak 1928-ban építik fel.

A Sztrojbüró épülete, 1930 körül

A Sztrojbüró lakóépületnek készült, tanárok és gyerekek laktak benne. A kommuna a későbbiekben kiegészült további lakóépületekkel, saját gyárral, sportpályával, kárházzal, áruházzal.

A gyerek-munkakommuna szellemiségét és lényegét annak atyja, Makarenko írta le legszemléletesebben fő művében, a Gorkij-telepről szóló Pedagógiai hősköltemény című regényében. A kollektivizmus, és az erőszak nélküli átnevelő munka jegyében megszervezett kommunában minden döntés, határozat közösen született meg, nem volt parancsnok, sem elnök, elvben minden tag beleszólhatott a működésbe. A kommuna tagjai hajléktalan vagy volt bűnöző, lágereket, börtönöket megjárt gyerekek voltak, akik itt tanulhattak, szakmát sajátíthattak el, továbbá a szocialista szellemiséget, hogy aztán átkovácsolódva hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A kommunában nem volt felügyelet vagy őrség, teljesen szabadon folyt az élet.



A bolsevszki kommuna-épületegyütes ma

Új tagok kollektív döntés alapján kerülhettek a kommunába, és ugyancsak a kollektíva dönthetett úgy, hogy az átnevelődésre nem hajló, bűnözésbe visszaesett tagja ismét lágerbe vagy börtönbe kerüljön. A maga korában világhírű kommunát az akkor a Szovjetunióba ellátogató, az országgal szimpatizáló minden neves külföldinek megmutatták, Bernard Shaw-tól, Barbusse-ön át Gide-ig, vagy éppen Niels Bohrig. Természetesen gyakori vendég volt Makarenko és Gorkij is. Nevezetes és híres volt még az OGPU Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkijről elnevezett kommunája, mivel itt készült a nevezetes Leica-kópia FED fényképezőgép.

A lebontásra ítélt épület egy része

A kommunát természetesen elérte az 1937-38-as évek sztálini terrorja, 1937-ben ellenforradalmi tevékenység vádjával szétverték és megszüntették. Tagjai többségét, azaz a gyerekeket vagy kivégezték, vagy börtönökbe, lágerekbe hurcolták. Az épületegyüttest átadták a polgári lakosságnak, sok épület, pl. a kórház napjainkig megtartotta funkcióját.

A legfontosabb és legelőször megépült Sztrojbüro állapota azonban 2008-ra annyira leromlott, hogy lakói többségét kilakoltatták, az épületet balesetveszélyessé minősítették. Ez vezetett a 2013-as év második felében ahhoz, hogy a város elhatározta, hogy mivel a restaurálásra nincs pénz, lebontják az épületet és helyére 19 emeletes panelházat húznak fel. A bontás ellen azonban kezdettől tiltakoztak a műemlékvédelmi aktivisták, javasolva, hogy nyilvánítsák az épületet az orosz kulturális örökség részévé. A bontás így folyamatosan húzódott, igaz, az események alatt az épület nyolcszor kapott lángra, utolsó alkalommal a város vezetése markolók segítségével sietett a tűzoltásra, jelentős épületrészeket döntve romba ezzel.

A kiégett, lerombolt épületrész

A hatósági hercehurca alatt a műemlékvédők vizsgálódásai vezettek a nagy felfedezéshez, ugyanis az épület első emeletén, ahol valószínűleg a klubhelyiség volt hajdan, tapéta leválása, leszedése után előkerültek Maszlov eltűntnek hitt freskói. Két falfelületen, két munkát találtak a szakemberek, a későbbiekben a freskót megtekintő restaurátor szenzációsnak és remekműnek nevezte a műveket, azok kvalitását nemcsak orosz, hanem európai viszonylatban is kiemelkedőnek tartva. A korai szovjet falfestészetből mára szinte semmi sem maradt fent, így a munka ebből a szempontból is jelentős érték.



Restaurátor dolgozik Maszlov freskóján

Hónapokig tartó csatározás kellett azonban ahhoz, hogy a város végleg leállítsa a bontást, és az állami szervek a kulturális örökség részévé nyilvánítsák az egész épületegyüttest. Csak azután kerülhetett sor a freskók leválasztására a falról, múzeumba szállításukra és vizsgálatuk, restaurálásuk megkezdésére, amely jelen pillanatban folyik.

Vaszilij Maszlov


A munkák alkotója, Vaszilij Maszlov élete, pályája a kor életének, ideológiájának, erényeinek és bűneinek hű tükre. Nehéz gyerekkor, szülők elvesztése után Maszlov, oly sok szovjet gyerekhez hasonlóan az utcára került, csavargott, rajzai eladásából próbálta fenntartani magát. Barangolásai során sikerült egy-egy városban némi művészeti oktatásban is részt vennie, amikor Moszkvába kerülvén felfigyelt rá Lunacsarszkij, a rendszer felkarolta, és rendes képzést kaphatott. Gorkij közbenjárására került a bolsevszki kommunába. Haláláig ott élt és alkotta meg az 1930-as évek elején a freskókat. Közben impresszionista, expresszionista és kubista hatásokat mutató grafikáiból, festményeiből több kiállítása is nyílt szerte az országban, tehetségét elismerték.

Vaszilij Maszlov rehabilitáló okirata


A kommuna szétverése azonban őt is elérte. 1937 végén letartóztatták, 1938-ban agyonlőtték. 33 éves volt. 1959-ben, a hruscsovi olvadás idején rehabilitálták, pontosabban, a rehabilitáló irat visszavonja az 1937-es határozatot a halálbüntetésről, és bűnelkövetés hiányában megszünteti Maszlov ügyét.

Maszlov két freskója korabeli reprodukción