Egy szíriai művész, Moaffak Makhoul és csapata 2013 októberében kezdte el és idén, januárban fejezte be a most Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült freskóját, mozaikját Damaszkuszban. A munka 720 négyzetméter nagyságú és kizárólag újrahasznosított anyagokból készült, vagyis szemétből.

Makhoul célja az volt, hogy a munkával valami szépet és reménytkeltőt hozzon létre a háború övezetében, ami eddig 146 ezer embert ölt meg. A célt talán sikerült is elérni. A gigantikus falképhez mindent felhasználtak, ami kezük ügyébe került, autó-, bicikli- és más gépezetek alkatrészeit, üvegeket, üdítőitalos dobozokat, üveget, kerámiát, de bármilyen, akár azonosítatlan szemetet, fegyverek alkatrészeit.

A munka folyamata és nagysága sok embert megmozgatott és vonzott, így menet közben sem volt hiányuk beépítendő anyagokban, mert az emberek elkezdték hordani számukra azokat a tárgyakat is, amelyeket nem pusztán az utcán találtak, hanem a saját házuk táján, személyes tárgyak, emlékek is a falra, falba kerültek.

A munka menet közben egy sajátos kollektív emlékezetművé alakult, ami mintha az ország, a város sebeit próbálná összeforrasztani, megszüntetni és transzformálni a fájdalmat, szomorúságot valami hihetetlenül sokszínű, változatos textúrájú, vibráló műalkotásfolyondárrá.

A damaszkuszi fal hatalmas, színes és szeszélyes kígyózásával nem választóvonalat vagy törést húz/alkot a városban, hanem felmutat és egyben varratot is képez egy láthatatlan, de nagyonis valóságos seben, a háború sebén.