1915-ben különleges ajándékot kézbesítettek Henry Fordnak, az akkor már világhírű Ford Motor Company alapítójának, amely az autóipart forradalmasító Ford T-Modellt gyártotta. A tárgy egy mini vitrinre hasonlított, 40×50cm-es volt, és aprólékosan kidolgozott figurák, tárgyak hihetetlen tömegét tartalmazta. Az ajándékot a charlestowni Massachusetts Állami Börtön egyik rabja készítette, Patrick J. Culhane.

Patrick J. Culhane 1914-1915 folyamán alkotta meg művét tisztán kézi munkával barackmagból, fából, fémből, szövetből és üvegből. Azért küldte, nagyra becsülése jeléül, ahogy a kis dioráma felirata tanúsítja, éppen Henry Fordnak, mert Ford akkoriban híres volt azon elvéről, hogy úgy alkalmazta gyáraiban a munkásokat, hogy nem kérdezett tőlük semmit, és nem kért referenciát, így nem számított a büntetett előélet sem.

A dioráma neve Majom Bár és apró majmokat láthatunk benne, amint az evés, ivás és játék, főként szerencsejáték legkülönfélébb fajtáit űzik. Majmokat látunk kártyázni, rulettezni, biliárdozni, dámázni, dobókockával játszani, zenélni, szivarozni, ópiumot szívni, legkülönfélébb ételeket enni és italokat inni stb. Az ábrázolás sajátos, moralizáló allegória: mintha a rabokat a bűnözés útjára csábító, vagy egyenesen magukat a bűnös tevékenységeket ábrázolná, amelyek közepette az ember elveszti ember mivoltát. A munka hihetetlenül precíz, aprólékos, kidolgozott, a legkisebb figura is felismerhető, az alkotó minden apró részletre ügyelt, a szerencsejátékok eszközeitől, a különféle aprócska feliratokon át az ételekig, szőnyegekig, szivarokig.

Patrick J. Culhane egyébként „szállítóeszköz eltulajdonítása”, azaz valószínűleg autólopás miatt került börtönbe, így külön jelképes művének címzettje. Henry Ford a maga módján reagált az ajándékra: közbenjárt a rab mielőbbi szabadulása érdekében, a szabadulás után, 1916 januárjától pedig Culhanet a Ford cambridgei üzemébe vette fel dolgozni. A volt rab az elkövetkező tizenöt évben megházasodott, gyerekei születtek és saját tetőfedő céget alapított. Börtönbe soha többé nem került.



A munkát a Henry Ford Museum őrzi, 25 millió(!) egyéb művel, tárggyal együtt, amelyek közül 18 ezret már digitális formában is megnézhetünk.