KUNSZT

Fotó: Fortepan/1930

Emlékszem, amikor a Fortepan képanyaga még átnézhető mennyiségű volt. Pár óra alatt át is néztem, lapoztam az egészet, kétezer körüli képet. Most 26 322 fotó van fent és hároméves az oldal. Örülnünk kell annak, hogy kezd beláthatatlan lenni a képmennyiség, hogy semennyi idő, óra sem elég a képek átnézésére, mert folyamatosan bővül az anyag. Ugyanis semennyi kép sem elég a világ, a valóság vagy éppen Magyarország múltjának, jelenének teljes, részletes bemutatására, dokumentálására. (Az oldal indulásakor készült interjúnk az egyik készítővel erre olvasható.)

Elvben a valóság teljessége akkor sem lenne megragadható vagy dokumentálható, ha minden pillanatban minden kis valóságszelet, történet, esemény, dolog, személy stb. le lenne fotózva, mert a fotót készítő személyt is le kellene fotóznia valakinek, hiszen a fotós is hozzátartozik a valóság szövetéhez, és így tovább, a végtelenségig. Akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy fotó csak egyetlen nézőpont, keret, egyetlen metszet, egyetlen értelmezése annak, ami látható, mindenről többféle, sőt minden nézőpontból (és természetesen a létező összes fényképezőgéppel és optikával) készülnie kellene egy képnek, azaz dokumentumnak.

Fotó: Fortepan/1930

Ami van, megragadhatatlan. Minden kép, ami a világon készül és a valóság dokumentálása, azaz az emlékezés a célja, kimondva vagy kimondatlanul része annak a heroikus küzdelemnek, ami a megragadhatatlan megragadására törekszik. Mert minden kép bizonyos értelemben jó. Mert olyasmit mutat fel, amit még így, ebben a formában biztosan nem láttunk. Legyen bármilyen technikailag egyébként rossz, félresikerült, hibás felvétel, megmutat valamit, akárcsak egy pompás, esztétikailag izgalmas hibát, és ott van mögötte, minden kép mögött ott van egy történet. A látvány története, a kép készítésének története, sőt a kép készítése után történtek csírája is.

Fotó: Fortepan/Gál József, 1931

A Fortepan is része lett a világ végtelen képarchívumának. Anyaga különösen fontos, mert egy alternatív valóság, Magyarország képe rajzolódik ki belőle, hiszen a fotók készítői legnagyobbrészt amatőrök, akiknek a neve legtöbbször nem is ismert, akik fotóit jobb esetben csak a szűkebb vagy tágabb családi kör ismerte, ismerhette eddig. A Fortepan leletet ment, archivál, mutat- és ajánl fel szabad felhasználásra. A Fortepan képei szeletek, darabkák, mozaikok a kollektív történelemből, emlékezetből, látásból, mindegyik kép egy-egy mikrotörténet, a hivatalos történelem fontos, nélkülözhetetlen kiegészítője.

Fotó: Fortepan/Kurutz Márton, 1931

A Fortepan anyagának, szerepének fontosságát, hatását nagyon egyszerű lemérni. Amióta 2010-ben a Fortepan elindult, egyre több Fortepan-fotót látok a legváltozatosabb helyeken, újságokban, weboldalakon, könyvborítókon, plakátokon. Nemcsak nézzük a fotókat, elkezdtük használni is őket. Mert minden kép jó. Mert minden kép kevés. Mert látni szeretnénk, és nem tükör által homályosan, bár ez természetesen, ha a fényképezőgép szerkezetét nézzük, ironikus. De ez az irónia is része annak a küzdelemnek, amit mindenki folytat, amikor megnyomja az exponálógombot.