Potom 200 angol fontért (kb. 75.000Ft) vette meg az ebayen egy gyűjtő azt az 1885-ös viktoriánus családi albumot, amely Richard Dadd egy eddig ismeretlen akvarelljét rejtette. Valószínűleg erre a hírre nem fogják széles tömegek levegő után kapkodva felvonni, vagy miként Rózsa Sándor, összevonni szemöldöküket. Dadd festészete korántsem iskolai tananyag. A története és képei azonban megérnek egy misét. Richard Dadd őrült volt, majdnem egész életét zárt intézetben töltötte, mivel előtte megölte saját apját. Emellett azonban különös és zseniális képeket festett.

Az 31 oldalas album egy Elizabeth Rickards nevű hölgyé és leszármazottaié volt, és egyfajta családi emlékhelyként szolgált, a kor szokásainak megfelelően ugyanis igen sokféle tárgyi emléket helyeztek el benne, lapjai közé, fotóktól, képeslapoktól, levelektől préselt növényekig, szalagokig és hajtincsekig stb. Dadd saját kezűleg szignált 1874-es akvarellje nem tudni, hogyan került a lapok közé, mivel a festő akkor már jó ideje Betlhem (ismertebb nevén: Bedlam), később a szigorúbb Broadmor pszichiátriai intézetének lakója volt.

Az 1874-es akvarell

Richard Dadd 1817-ben született és igen hamar bizonyítékát adta nagy rajztehetségének. 20 évesen már felvették a Royal Academy of Artsba. Korai munkái nagyrészt könyvillusztrációk, többek között Shakespeare műveit és a The Book of British Ballads-t illusztrálta. Életének legfontosabb, sorsfordító dátuma 1842 volt.

"Come unto These Yellow Sands", 1842 (Shakespeare: A vihar)


1842-ben Sir Thomas Phillips-szel keleti utazásra indult, ami szintén a kor szokása volt, gondoljunk csak Flaubert nem sokkal későbbi nevezetes keleti utazására Maxime Du Camp-al. Daddék Görögországba, Törökországba, Szíriába és Egyiptomba zarándokoltak el, amikor is ugyanezen év decemberében a Níluson hajózva Dadd hirtelen egyfajta radikális személyiségváltozáson ment keresztül. Erőszakos lett, téveszmék kezdték gyötörni, arról vizionált, hogy Osiris isten befolyása alatt áll. Környezete azt gondolta, napszúrás érte.

The Fairy Feller's Master-Stroke, 1855-1864 (Dadd főműve)


1843 tavaszán érkeztek haza útjukról, és Angliában az orvosok már elmebetegként diagnosztizálták és vidékre, egy faluba küldték gyógyulni. A gyógyulás azonban nem következett be. Dadd 1843. augusztus 29-én egy séta közben késsel leszúrta, megölte a saját apját, mivel azt hitte, apja az ördög álruhában. A gyilkosság után Franciaországba menekült, mint utóbb kiderült, azért, hogy megölje I. Ferdinánd osztrák (!) császárt. Útközben, biztos, ami biztos, tovább gyakorolta a gyilkolás mesterségét, borotvával támadt egy turistára.

Oberon and Titania, 1854-58 (Shakespeare: Szentivánéji álom)

A rendőrség ekkor tartóztatta le és Dadd beismerte apja megölését. Angliába szállították és haláláig a fent említett két elmegyógyintézet lakójaként élte életét és festette remekműveit. Utóbb paranoid skizofréniaként diagnosztizálják Dadd betegségét. Munkái kvalitását, Dadd sajátos zsenialitását csak az 1960-as években ismerik fel hazájában.

The Flight out of Egypt, kb. 1849

Dadd hihetetlen műgonddal és aprólékossággal egy egészen sajátos, egyéni, és természetesen megfejthetetlen mitológiát, mesevilágot festett, alkotott meg. Képeit mintha nagyító alatt készítette volna, az utolsó fűszálig kidolgozottak és hemzsegnek az apró részletektől. Mintha egy mikroszkopikus látásmódú megbomlott elme gyártaná elméje káoszát újra-és újra, helyenként néha Boch munkáira emlékeztetve. Festményei legtöbbször élénk színekben pompáznak, finomak, artisztikusak, költőiek és rendkívül szövevényesek. Képeit nézve mintha egy olyan költő szavait hallanánk, aki precízen, kristálytisztán, fennkölten fogalmaz, de hiába fülelünk, nem értünk belőle semmit, mert a logikája túl van az általunk ismert nyelven és gondolkodáson.