Tegnap mutatta be Londonban Joao Onofre Box sized DIE featuring Unfathomable Ruination c. installációját. Egy death metal zenekar láthatatlan és hallhatatlan zúzását egy meglehetősen kicsi fémdobozban. Az Unfathomable Ruination addig tolta a zenét, amíg levegője volt.

Joao Onofre installációja Tony Smith Die (1962) c. minimalista szobra előtt tiszteleg. Smith fémkockája is 183×183×183 cm méretű volt és címében ugyancsak a kocka és a halál jelentéstartományát hozta játékba.

Onofre tuningolt az ötleten, koncepción. 2007 óta létező munkája, installációja lényege nem a puszta fémkocka, hanem az abba zárt tartalom. Onofre jelentéssel tölti meg a kockát, szó szerint. 2007 óta mindig más és más death metal zenekart kér fel egy performancera.

Bepaszírozzák az adott zenekart teljes felszereléssel a hermetikusan zárt, hang-és légszigetelt, 183×183×183 centis kockába, rájuk zárják az ajtót és a zenekar elkezd játszani. A zenéből semmit sem hallani, csak érezni. Ha kezünket a fémre tesszük, érezzük a hangrezgéseket, amiket a metálbanda zúzása kelt. A mű addig tart, amíg a csapatnak levegője van, utána persze kiengedik őket.

Onofre műve talán példázat arra, hogyan hallgassunk death metalt. Mert jelzett, egyébként pompás nevű zenekar hallható munkája is inkább mélyen unalmas, mint érdekes, de rögtön izgalmassá válik, ha nem halljuk őket, csak elképzeljük és érezzük a rezgést. Good vibrations.