KUNSZT

Ha Witkinről azt írták, egy rész Bosch, egy rész A texasi láncfűrészes mészárlás, akkor Gregory Crewdson munkáiról elmondhatjuk, hogy egy rész David Lynch, egy rész Edward Hopper, egy kis Freud, egy csipetnyi Harmadik típusú találkozások, és némi zombifilm-hangulat. Meg természetesen a fotográfiái elkészüléséhez nélkülözhetetlen komoly stáb, díszletek, színészek és egy tekintélyes méretű, 8×10"-es síkfilmre (átszámítva: egy negatív/film mérete kb. 20×25cm) dolgozó Sinar fényképezőgép.

Melvin Burkhart: Human Oddity, 1985

Joel-Peter Witkinről egyszer azt írták, hogy művészete egy rész Hieronymus Bosch, egy rész A texasi láncfűrészes mészárlás.

Életének meghatározó élménye, hogy hat évesen szemtanúja egy autóbalesetnek, amikor is egy kislány levágott feje gurul a lábához. Fotográfiai nem egykönnyen befogadható és élvezhető művek, mert szinte mániákus következetességgel csak az élet sötét oldalával foglalkoznak, azt jelenítik meg különböző formákban. Életműve felfogható egyetlen hatalmas haláltáncként. Kábító részletességű panorámakép arról, amit nem szeretnénk tudni, nem szeretnénk látni, nem szeretnénk elfogadni.

The Eyes, The Ears (2005)

Tojások, egy páva farktollai, kihúzott, véres fog, gyerek állán egy csepp tej, gyöngybagoly arca, szempilla, kicsi hal horgon, furcsa formájú felhő, elütött őz, napfogyatkozás, virágok, macskafej, dinnyehéj. Közös bennük, hogy Rinko Kawauchi fotóinak tárgyai, témái. Közös bennük még a szépség, egy egészen gátlástalan, minden korszellemre, divatra, trendre fittyet hányó, titokzatos, megfoghatatlan és nehezen leírható, inkább csak körülírható szépség.

"A világ ellenáll/szembeszegül a fotográfiának". Igor Szavcsenko, egy jelentős és izgalmas kortárs, de nálunk kevésbé ismert belorusz származású fotóművész írta ezt 1997-es esszéjében, amellyel tíz évre szakított mindenfajta fotográfiai tevékenységgel. A szakítás évei alatt többek között képzett mélytengeri búvár lett belőle. Fényképészként Szavcsenko eljutott a fotográfia végpontjaira, ahonnan nehéz volt a visszatérés.