KUNSZT

A crewman signals another ship of an Allied convoy across the Atlantic from the U.S. to England, 1942.

A 2013-as év Capa évfordulója, kiállításai és publikációi, továbbá a korábbi évek tárlatai után túlzásnak tűnhet arról beszélni, hogy maradt még ismeretlen terület Capa munkásságában, maradt még valami, ami izgalmas, új és szép. A New Yorki International Center of Photography január 31-én nyílt kiállítása azonban épp erről szól, ezt mutatja be. A színes Capát. Olyan színes fotókat láthatunk a mestertől, amelyek nagy részét eddig soha nem publikálták, soha nem láthattuk.

"Hogyan fotózna ma Robert Capa? Nos (…) gyakorlatilag sehogyan se tudna szegény, mert lépten-nyomon beleütközne a személyiségi jogokat védő jogszabályokba" - Szőnyi István, a pályázat egyik nyertese.

Fotók: Pályi Zsófia, Origo - kattintson a képre!

Hétfő este megnyílt az Ernst Múzeumból kialakított Capa Központ első kiállítása Kortárs vetített képek címmel. A tumultusos megnyitó másnapján megnéztük.

100 éve született Robert Capa, aki nagyon úgy néz ki, hogy André Kertész mellett, de talán előtt, a leghíresebb magyar származású fotográfus (volt, van, lesz?). Most nem kezdek az untig ismert életrajzi adatok újra felmondásába, hiszem megtalálhatók az interneten, és jó pár könyvben, ami Capáról vagy vele kapcsolatban megjelent. Aki pedig Capa képeire kíváncsi, csak a Nemzeti Múzeumig kell mennie, amely kiváló kiállításról írtam is. A mai napon azonban nem lehet nem írni Capáról, túl kerek az évforduló, túl nagy sztár volt, és túl jók a képei.

Előkerült egy exkluzív hangfelvétel, amelyen először hallható Robert Capa hangja. A magyar származású haditudósítóval és fotóssal 1947-ben készített interjút a fotóművész születésének százéves évfordulója alkalmából a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ és a Libération című francia napilap kedden tette közzé honlapján.

Fotók: Pályi Zsófia, Origo (a képre kattintva galéria nyílik)

Lassan egy lépést sem tehetünk, hogy ne buknánk orra egy Capában. Ott van a metróban, ott van a Nemzeti Múzeumban, és ott van/lesz a Nagymező utcában. Itt van persze már 2009 januárja óta, amikor is a magyar állam egy emlékezetes huszárvágással bevásárolt az ICP-nél, és 300 millióért lett 1010 Capánk, 937 fotó, 48 vintázs, 5 gyűjteményen kívüli fénykép és 20 ajándékkép. A hatalmas anyag darabjai, a szerény koncepciótlanságáért kritikusan fogadott 2009-es Ludwig Múzeum-beli kiállítás óta szorgalmasan járják a kiállításokat, az országot, keresve helyüket és bemutatásuk méltó vagy egyszerűen csak értelmes és látogatóbarát módját. Most úgy tűnik, történt előrelépés.