Ha van remekműve a magyar fotóművészetnek, akkor Szilágyi Lenke Látókép megállóhely című 1999-es albuma az, és emellett talán még a 2007-ben kiadott Single Lens könyvecske. Az ezekben a kötetekben és a Fényképmoly albumban közölt képek egy olyan jelentős, súlyos és összetéveszthetetlen fotográfiai életművet alkotnak, ami a 20. századi magyar fotográfia legnagyobb teljesítményei közé tartozik. Mindezt azért fontos leírni, mert Szilágyi Lenke Bizonyos színek című mostani kiállítása az a bizonyos "de", ami a fenti értékelés után következik. Pályáját figyelve és értékelve ugyanis látható, hogy egy bizonyos korszaktól megváltozik, megtörik, nem sikerül elérnie azt a színvonalat, amit saját maga alkotott.

>> a poszt folytatódik