KUNSZT

Nagy Kriszta x-T Tetszélet tetszpornó tetszhalál kiállításának (amelyről nemrég írtunk) lényegében letiltott, a tárlaton csak hűlt helyükkel szereplő, közerkölcsre veszélyesnek ítélt képei egyetlen alkalommal láthatóak lesznek a helyszínen, mégpedig a finisszázs meghívójának szövege szerint, a Kiscelli Múzeum hozzájárulása nélkül. A gerillatárlat és az ugyanitt bemutatandó kiállítási katalógus tartalma érdekes intézmény- és kultúrpolitikai kérdéseket vet fel, pontosabban mondva: feldob pár magas labdát, melyeket nem lehetünk restek, ahogy azokat a művész sem volt rest: leütni.

Fotó: Tuba Zoltán (Origo), további képekért kattints a fotóra!

Nagy Kriszta kiállítása összművészeti, kollektív alkotássá és történetté változott, levált az alkotóról, még mielőtt valójában létrejött, mielőtt befogadható lett volna. Hiszen nem pusztán műalkotásokból áll, amelyek egy adott térben megtekinthetők, hanem a kiállítástól immár le- és különválaszthatatlan a cenzúra, a különböző levelek, interjúk, magyarázatok, hazugságok, tiltakozások, mint hozzáadott értékek. A történet egy részét bizonyos értelemben nem lehet komolyan venni ("ilyen nincs!?"), és nagyon komolyan kell venni, mert ez van. A hely, ahol most vagyunk (Esterházy Péter). Kínos/röhejes flashback. Fordított Vissza a jövőbe. Vagy épp, kicsit pontosabban: tetszszabadság.