KUNSZT

Szovjet filmhez ne is hívjatok

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

Helényi Tibor nem tudta, hogy a Robotzsaruhoz, a Hegylakóhoz, a Nyolcadik utas: a halálhoz és főként Csillagok háborúja trilógiához készített magyar plakátjait világszerte csodálják és gyűjtők vadásszák. Alkalmazott grafikusnak lenni a szocializmusban gyakorlatilag azt jelentette számára, hogy nem szóltak bele a munkájába, bár egyszer mégis kifogott rajta a cenzúra. Interjúnkban Helényi rendet vág a képeit övező városi legendákban, harcot vív a horrorfilmért, a propaganda tarifájáról és Malevics lováról mesél, illetve elmondja, hogyan tréfálta meg a Star Wars magyar nézőit. A magyar filmplakátok elfeledett grafikusait bemutató sorozatunk folytatódik.

Önhöz mennyire jutott el, hogy a plakátjait ismerik és sokan szeretik? Ha beírjuk a keresőbe, hogy Star Wars, és plakátokat keresünk, folyamatosan az ön képei köszönnek vissza, nemzetközi oldalakon is, gyűjtők trófeáinak számítanak.

Jé, nem tudtam. Az utóéletét a plakátjaimnak sose követtem, nem gondoltam rájuk később. Ezekről a gyűjtőkról sem hallottam soha.

Helényi Tibor: Csillagok háborúja / A birodalom visszavág

A rajongók körében arról folyik a vita, hogy ön látta-e egyáltalán ezeket a filmeket: olyan lények is szerepelnek a plakátokon, amik a filmben nem.

Persze, láttuk. (nevet) Óriási élmény volt, egy barátomnak a kisfiát elvittem a munkavetítésre, és két hétig ő volt a császár utána az iskolában. Érdekes egyébként, hogy a mozik előtt annak idején voltak ezek a nagy panelek, amelyre ráfestettek részleteket a filmből vagy a plakátból. Na most pont ezt, a filmben nem szereplő figurát festették fel, amikor a Csillagok háborúját bemutatták. Mindenki azt hitte, hogy látja majd a filmben. Nagyon jót szórakoztam ezen.

A filmet egyszer látták és után emlékezetből készítették a plakátokat?

Voltak standfotók, azokat meg lehetett nézni, kérni is lehetett belőlük, használtuk őket.

Helényi Tibor minden filmplakátját festette eredetileg, részlet a Csillagok háborújából 
Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

A Csillagok háborúja plakátján mennyit dolgozott?

Egy hetet.

Van egy másik városi legenda is, amely szerint az első Csillagok háborúja-plakátot eredetileg nem ön készítette, merthogy volt egy másik is, Felvidéki Andrásé. Később aztán önt kérték fel az egész trilógiához, és az elsőt is újracsinálta.

Pedig én készítettem az elsőt is. Annyi történt, hogy mindkettőnket behívtak a vetítésre (a plakátgrafikusok versenyeztetéséről előző interjúnkban olvashat bővebben). Ez egy nagy marhaság volt, mert mi nagyon jóban voltunk egyébként is, nem értettük, miért kellett volna egymással küzdenünk. Végül az lett a vége, hogy úgy döntöttek, hogy mehet mindkét plakát. Ennyi a történet, nem több.

Felvidéki András: Csillagok háborúja

Tehát akkor volt egy időszak, amikor a magyar városok utcáin kétféle Csillagok háborúja-plakát volt a falakon?

Igen. Erre nem nagyon volt példa egyébként sem korábban, sem később.

Darvas Árpád tavaly arról beszélt nekünk, hogy alkalmazott grafikusnak lenni a hatvanas és hetvenes években a második legjobb munka volt Magyarországon az orvos után. Ez a nyolcvanas években is így volt még?

Abszolút. Az ember otthon ült, senki nem kérdezte, hogy mit csinál, hogyan csinál, a lényeg az volt, hogy meglegyen a plakát. 1975-76-ban négyezer forint volt egy plakát ára. Létezett az Állami Lektorátus, amely elvileg esztétikai felügyeletet gyakorolt és megállapította a tarifákat. A plakáté akkor maximum négyezer lehetett.

Helényi Tibor: A domb / Maraton életre-halálra

Mit tudott abból venni?

Azt nem tudom, de akkor az átlagkereset 2500-3000 forint volt. Ebből a szempontból ez nagyon jó munka volt, de azért azt hozzátenném, hogy ahhoz, hogy az ember 3-4 nap alatt el tudjon készíteni egy ilyen plakátot, ahhoz 10-15 év munkája kellett előtte.

Propagandaplakátokat nem készített soha?

Voltak az úgynevezett csíkplakátok, akár május egyre, akár november hétre, általában a kirakatokban használták fel ezeket, "éljen május elseje", ehhez hasonló, főleg szöveges munkák voltak. Az tényleg a pénzkereseti része volt, és megalázó is volt.

Mennyit kapott egy ilyenért?

Az árkategórián belül nem volt különbség egy zseniális és egy ócska plakát, egy kulturális és egy propagandaplakát között. Ugyanannyiba került. Eleinte a piac abszolút nem befolyásolta az árakat. Az, hogy egy plakát milyen minőségű volt, az kizárólag azon múlott, hogy az ember önmagával szemben milyen elvárásokat támasztott. Nem szóltak bele semmibe. Csak a magyar filmeknél: ott a rendező keményen beleszólt a plakátba. Ott gyakorlatilag ő döntött.

Helényi Tibor: Dübörgő csend / Macbeth

A nyolcvanas évekre ez a rendszer hogyan változott meg?

A nyolcvanas években én már főleg magazincímlapokat készítettem, az 20, 30 vagy 50 ezer is lehetett. Akkor az ember már annyit kért, amit épp akkor hajlandók voltak kifizetni egy címlapért. A magánkiadók már önmaguk gazdálkodtak, nem volt egy merev állami rendszer, mint korábban, amely maximalizálta az árat. Úgy nézett ki egy grafikus élete, hogy várta a megrendelést. Amikor volt megrendelése, akkor volt munkája, amikor nem volt megrendelése, akkor nem volt. 1976-ban kezdtem el csinálni az Interpress Magazint. Felváltva csináltuk a számokat Kemény Gyurival, ami azt jelentette, hogy kéthavonta, akár esett, akár fújt, meg kellett tervezni a lapot, nagy lapokon vázoltuk fel a szöveg és képek arányát, nem volt akkoriban kompjúter. És mivel nekem akkor minden második hónapban jött ez a munka, teljesen áttérhettem a festészetre. Akkor már nem jelentett egzisztenciális problémát a plakátrendelés, ha jött, jött, ha nem, nem. Több időm maradt festeni. 1978-ban nyílt az első önálló kiállítás a festményeimmel. Nem akartam, hogy bárki megmondja, hogy mit csináljak. És az Interpress Magazin erre lehetőséget teremtett. Ilyen egyszerű.

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

Szerette a munkáját?

Nagyon jó munka volt, bár ezt nagyon kevesen hiszik el. Az ember elolvasta a kéziratokat, elmeditált rajtuk, és designeri munkát végzett. Volt egy cikk Rettegett Ivánról, aztán egy másik Gibraltárról, egy harmadik a tengerek élővilágáról, és mindegyikhez más betűtípus, más tipográfia és kinézet kellett. Nem egyenfolyóirat volt, minden cikket külön meg kellett tervezni.

Nem szóltak bele abba, amit csinált?

Nem, nagyon liberális volt az egész.

Helényi Tibor kiállítási plakátai, jobbra a saját, 1982-ben nyílt Testmás című kiállítása

A nyolcvanas évektől kezdve egyre több amerikai film jött be. Ez egy grafikus számára érzékelhető változás volt, illetve új élményt jelentett?

A Polanski-féle Macbeth nagy élmény volt, a Csillagok háborúja és az Alien is nagy élmény volt. Az a helyzet, hogy bár most nagyon jól jönne azt mondani, hogy szovjet filmnek eleve nem akartam plakátot csinálni, de eleinte a véletlen hozta úgy, hogy én nem kaptam szovjet filmet.

Mégis úgy tűnik, hogy az átlagosnál több sci-finek készített plakátot.

Volt egy fiatalember, akit ma art directornak hívnának, aki tudomásul vette, hogy engem ez érdekel. Volt olyan, hogy csak engem hívtak be egy sci-fihez, nem kellett versenyeznem érte. Aztán már azt is mondhattam, hogy a szovjet filmekhez ne is hívjatok, mert én olyat nem tudok csinálni.

Néz ma még plakátokat az utcán vagy bárhol?

Nemigen van, nincs mit nézni. 1988 óta nem csinálok plakátokat.

Melyik volt az utolsó plakát, amit készített?

A Robotzsaru, 1988-ban.

Helényi Tibor: Harmadik típusú találkozások / Robotzsaru

Gondolom, amikor készítette, még nem tudta, hogy az az utolsó, de azért érezhette a korszak végét. Hogyan élte meg?

Egyszercsak nem jött több felkérés, küldték a Schwarzenegger-filmekhez a diákat és az egyenplakátokat, és csak a szöveget kellett magyarul rátenni. 1993-ig voltam az IPM-nél, törvényszerű volt, hogy az is végetér, mert egy digest volt, olyasmiket dolgozott fel és hozott be más, külföldi magazinokból, amik máshogyan nem jöttek volna be. Na most a rendszerváltással ez nyilván megváltozott. A magazin a csúcson 100-120 ezer példányban fogyott, ez 80 és 85 között volt nagyjából. Hihetetlen népszerűek voltak, el is keltek mind. Abban volt szó először a Gyűrűk uráról, egy rövid cikkben, de megjelent a Szárnyas fejvadász novellája is (Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?), még a nyolcvanas évek elején. Az egyik kedvenc filmem volt.

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

A rendszerváltás után miből lehetett megélni?

A könyvcímlapok jöttek: volt egy nagy robbanás. Sok kisebb-nagyobb kiadó indult és rájöttek, hogy nem érdemes a borítón spórolni, mert akkor a nyakukon marad a könyv.

Milyen könyveknek készített borítót?

Nem mindre emlékszem, de én csináltam Stephen King Cujo című könyvét, aztán Robin Cooknak az Agy című könyvét, ez elment 250 ezer példányban, aztán még 50 ezret utánanyomtak. Illetve volt egy könyv, ami Korbács címmel jelent meg (Clive Barker: Korbács), annak is én csináltam a borítóját, azt is nagyon szerettem, jó könyv volt.

Az ön művészetével kapcsolatban meg szokták említeni a manierizmust; plakátjai akkor is felismerhetők, ha nincsenek szignózva. Ugyanakkor a filmeknél van egy előkép, amihez igazodni kell. Hogyan egyeztette ezt a kettőt össze? A nyolcadik utas: a halál plakátja szinte metafizikus távlatokat nyit.

Az egy alkalmazott műfaj, ez igaz. Nyilván azt is csinálhattam volna, hogy fogok három képet a filmből és azokat rakom a plakátra. Talán kicsit sokat lát bele abba a plakátba, de az tény, hogy a magam módján próbáltam kifejezni a film gondolatiságát, hangulatát, világát. Amikor festek vagy csinálok egy képet, mindig van egy előképem, ami nem annyi, hogy lefestek egy virágot, egy tájat, vagy csinálok egy portrét - hanem egy kifejeznivaló. Az ábrázolásmódban benne van az, hogy az ember mit gondol a világról, és csak azután jön létre egy kép. Az a figura, ami a plakáton van, nincs is a filmben. Az Alien nagyon tetszett nekem.

Mi fogta meg benne a legjobban?

Megmondom. Amikor leszállt az űrhajó, ahogy a talpa leért a talajra és összeroppantott egy követ, amitől rugózott egyet. Ilyet sci-fiben korábban nem láttam. A hitelességnek ezt a látszatát. Az Alien plakátjánál érdekesség egyébként, hogy az egy külön harc volt, hogy rá lehessen írni, hogy „horrorfilm”.

Miért?

Röhejesen hangzik, de nem akarták kiírni. Mit tudom én, miért.

Önnek miért volt fontos, hogy rá legyen írva, hogy horrorfilm?

Hát mert az volt. Ebben az országban sajnos a dolgokat nem nevezik a nevén. Ha valamire ráírjuk, hogy zöld, akkor az legyen zöld. A Kádár mondta ugye, hogy a krumplileves legyen krumplileves. Nagy közhely, de igaz. Végül nem engedték ráírni, az eredeti terven ott, ahol most az "Idegen" olvasható, az állt, hogy "horror".

Fotó: Tuba Zoltán (Origo)

1986-ban volt egy nagy magyar plakáttörténeti kiállítás a Műcsarnokban, ott szerepelt több munkája, pl. a Klee-plakátja, a Macbeth, a Csillagok háborújából az első rész, összesen talán 6-8 plakátja; egy plakáttörténeti könyvben viszont kizárólag kiállítási plakátai. Érdekelte, hogy mások hogyan értékelik a műveit? Érezte, hogy bizonyos munkáit, pl. a sci-fiket alsóbbrendűnek könyvelték el művészeti körökben?

Sosem érdekelt.

Az sem, hogy például Lengyelországban sokkal többre értékelik a plakátokat, gyorsabban kanonizálták, elismerték, archiválták, míg itthon lerohadtak a falakról?

Egyrészt nem foglalkoztunk ezzel, másrészt amikor elkezdtem rendszeresen festeni, onnantól fogva már nem is érdekelt. Életem egyik legjobb plakátját például nem fogadták el a varsói biennálén, ez volt az első Paul Klee-kiállításhoz készült plakát.

Helényi Tibor plakátja a Műcsarnok Paul Klee-kiállításához

Ami a festészetben érdekelte, az a plakátjain is megjelent. Érdemes egymás mellé tenni a Barbár Geometriát és mondjuk az Excaliburt és a Ben Hurt. Ráadásul minden plakátját eredetileg festette. 

Persze, az igény hasonló, de a cél és a használati érték más. De valóban, van egy oda-vissza hatás. Az Excalibur plakátján is ott vannak a naturális testrészek, a képregényszerű gesztusok, simára lefestett mezők, ami aztán a Barbár geometriában is nagyon fontos. Szerettem keverni a műfajokat, a fotórealizmust, a gesztusfestészetet, a képregényeket, a sima felületeket.

Helényi Tibor: Ben Hur / Excalibur

Az IPM-ben viszonylag gyakran jelentek meg Boris Vallejo-képek. Az ő népszerűségéhez hogy viszonyult?

Jók voltak. De sokkal jobb volt nála Frank Frazetta. Ő képregényrajzolóként kezdte, aztán volt egy rajzfilmje is. Neki a stílusa sokkal nyersebb volt, ő nem vált annyira népszerűvé.

Miért vonzódik ennyire a lovakhoz és az emberalakokhoz?

Nem tudom, emberek vagyunk. (nevet)

Igen, de valaki kockákat fest, valaki meg portrékat.

Mindig gyűlöltem a kockológiát. Dögunalom. Dögunalom.

Malevics is?

Az más. Én arra gondolok, hogy amikor elkezd az ember rajzolni, akkor eléraknak egy kockát, és azt le kell rajzolni. Jaj. Malevics egészen más. Van egyébként egy életnagyságú képem, az a címe, hogy Malevics lova. De most darabokban van.

Helényi Tibor: Hegylakó / Földrengés Tokióban

A Hegylakó plakátjáról milyen emlékei vannak?

Érdekes, erről később leszedték a feliratot és szerepelt egy naptárban. Ezt három nap alatt festettem, gyorsan kellett. Nagyon szerettem, azért tettem rá a gonoszt, az mindig látványosabb a jónál.

Min dolgozik jelenleg?

Az a címe a sorozatnak, hogy Frankenstein a Colosseumban. Több darabból van összerakva a kép, ezért Frankenstein. Hasonló figurák vannak rajta, mint a Hegylakón, de lecsupaszítva, attribútumok, sisak, ilyen vagy olyan kard nélkül, csupaszon. Nagy önuralmat kíván, mert olyan jópofa sisakokat lehetne rájuk csinálni. Nincs személyiségük, arcuk sincs.

Puskár Krisztián, Várkonyi Ádám

Helényi Tibor (fotó: Tuba Zoltán, Origo)

Helényi Tibor, magyar plakát, filmplakát, alkalmazott grafika, Csillagok háborúja, Alien, Nyolcadik utas: a halál, Hegylakó, Robotzsaru, Excalibur, Paul Klee

Reblog hírfolyam | Like hírfolyam

Nem nagy kunszt.

Facebook

Utolsó kommentek

Címkefelhő

fotográfia fotó kiállítás Szépművészeti Múzeum Damien Hirst Műcsarnok fotóművészet Sothebys Aj Vejvej Christies képzőművészet múzeum Mark Rothko Andy Warhol Ludwig Múzeum Ludwig Muzeum Caravaggio Pablo Picasso street art Jean-Michel Basquiat árverés Banksy Robert Capa Magyar Nemzeti Galéria műgyűjtés interjú David Lynch Rembrandt Harmensz. van Rijn Rembrandt Leonardo da Vinci Salvador Dalí aukció Oroszország plakát műkincsrablás Francis Bacon banksy London Vincent Van Gogh Győrffy László életrajz plakátművészet Cy Twombly Virág Judit Galéria Bonhams holokauszt Kína design karikatura Paul Cezanne Jeff Koons film Louvre Vincent van Gogh Lady Gaga Párizs Marcel Duchamp Nemzeti Múzeum New York Vivian Maier Tate Modern Csontvary Kosztka Tivadar Iparművészeti Múzeum Michelangelo Nagy Kriszta x-T Ludwig Muzeum Kortars Muveszeti Muzeum akt Phillips aukciósház MODEM REÖK Várfok Galéria Fabényi Júlia Gulyás Gábor Kis Róka Csaba Edvard Munch Velencei Biennale Joel-Peter Witkin animáció pussy riot Konsztantyin Altunyin graffiti Tatjana Titova kArton Galéria MoMa indián művészet Oltai Kata portré Paul Gauguin Paul Klee Los Angeles festészet Csillagok háborúja Mai Manó Ház vandalizmus selfie régészet René Magritte Marina Abramovic Bécs Batman művészettörténet Bencsik Barnabás Vermeer Manet festeszet Claude Monet Mednyánszky László Kiscelli Muzeum Helényi Tibor műtárgylopás Gerhes Gábor Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé Capa Központ MoMA Julio Carrasco Bretón restitucio Young British Artists Frida Kahlo képregény Szentpétervár Ernst Múzeum építészet Hieronymus Bosch kijev Rubik-kocka Sandro Botticelli Mexikó Picasso illusztráció Björk Művészetek Palotája dioráma Renard mandrill rozmár orrszarvú gömbhal Daniel fejlábú lajhár Seba Canaletto eBay Nancy Kominsky Roman Abramovics Viktor Tilson Tahir Salakhov Hejdar Alijev Ilham Alijev William S. Burroughs Allen Ginsberg Ai Weiwei Olafur Eliasson Falling Walls Berlin Peter Orlovsky John Giorno Jack Kerouac Jean-Jacques Lebel Zaha Hadid Courbet Brazília Sao Paolo Alex Kaleb Romano Leonardo Da Vinci Ford T-Modell Henry Ford Patric J. Culhane Delacroix Santa Barbara Museum of Art rokokó Marc Dennis Kanye West barokk Domenico Remps Erik Kahng Guido Reni Jim Dine La Tour Ermitázs I. Péter Nagy Katalin cárnő James Meyer Jasper Johns vam design center digitális restaurálás Breaking Bad Elgar Zakirov Téli Palota Thomas Hobbes térkép Miley Cyrus Freight+Volume Jade Townsend Leningrad Jan Hinrik Drevs William Powhida Emberi Erőforrások Minisztériuma Alekos Fassianos magyar plakát filmplakát alkalmazott grafika szobor Szőke Gábor Miklós Pierre-Auguste Renoir Mészöly Géza műtárgyhamisítás Alien Nyolcadik utas: a halál Michael Lin Sophie Calle Nabil Nahas Bernardeau Excalibur Hegylakó Robotzsaru Grant Wood Johannes Vermeer Lucian Freud Bizen Nagamitsu szamuráj Budapest Galéria Vető János Petra Cortrigth Tumbrl stencil Gregory Crewdson fényképezés Gessner Baione Historia Animalum ifjabb Brueghel pin-up lány Katar Chiharu Shiota Valerij Barikin Brenna Murphy Ilja Karilampi Blue Noses Putyin fenykepeszet William Faulkner fortepan Böröcz András FUGA vécépumpa homoerotika Jean Cocteau Trafo Kortars Muveszetek Haza streetart Rafaël Rozendaal Martin Parr Tony Ray Jones Artyom Loszkutov Maria Kiszeljova Darwin Carel Fabritius Pantone könyv vízfesték Oleg Mitaszov szín Budapest Berény Róbert beton köztéri beavatkozás Harkov IKEA National Holocaust Monument Barnett Newmann The Webby Awards Daniel Liebeskind AICA Antony Gormley White Cube H. R. Giger Bortnyik Sándor FFS The Architizer A+Awards Eperjesi Ágnes Labor BMC Moaffak Makhoul Finnegans Wake Francesco Vezzoli Damaszkusz Átlátás-projekt tehetséggondozás Paolo Ulian Moreno Ratti Introverso Christina Rinaldi Google + Hodosy Enikő Kerekes Gábor Staachi Gallery Vlagyimir Majakovszkij Alexander Rodcsenko leica putyin British Council Lengyelország Jevgenyij Haldej Dobos Tamas Henri Matisse Derek Jarman AES+F skócia Rene Magritte Piggyback 1997 pedofilszobor ef.Zámbó István Chapman fivérek Tímár Katalin Ország Lili Erdely Miklos Toulouse-Lautrec Unfathomable Ruination Joao Onofre Georg Muehlamm biophilia Horthy Miklós Luca Martorano Glenn Brown Reiner Riedler Scribble Sarah Lucas Poussin finn művész Arca Swiss Pécs Bayeuxi kárpit Ansel Adams bob dylan Hunger King hajléktalanság egycentes magenta James Joyce Franklin Brooke-Hitching Szilágyi Lenke Ottlik Géza Kiscsoportos Játékok Vaszilij Maszlov Jodorowsky Dune Alejandro Jodorowsky jurányi produkciós közösségi inkubátorház drMáriás A nap műtárgya Dzerzsinszkij Robert Löbel Pókember Szecska mester Expo Milano 2015 Josh Lane Donna Tartt Szinyei Merse Pal Frans Hals Tracy Chevalier Jurányi Közösségi Ház Medve Zsuzsa Tetsumi Kudo Esterházy Művészeti Díj rihanna Isteni színjáték Alíz Csodaországban robert wilson Artpop Macbeth Jim Starr Rubens Casey Jenkins Kochi-Muziris Biennale Google Art Project Clint Eastwood Alcatraz Bernini viktoriánus Okwui Enwezor világkiállítás Szőcs Géza Gustave Courbet VOLTA NY Art Basel Harmadik Birodalom Majdan Pjotr Pavlenszkij Jurij Norstejn kínai művészet Debrecen Roger Ballen Thames&Hudson Jason DeCaires Taylor TED konferencia google chrome szoborpark Thibault Brevet Sipho Mabona Herman Melville amerikai alkotmány Peggy Guggenheim Collection Fernand Leger Richard Dadd Gustave Flaubert Niizeki Hiromi Ukrajna Nemzeti Művészeti Múzeuma Vaszary János Christian Frederick Martin Paige Powell Canon International Center of Photography Hasselblad Arsenal 2014 Kijevi biennále Gerhard Richter Larry Clark Napoleon Apollo expediciok NASA Star Wars Finzi Pasca Társulat Amerikai Egyesült Államok Steve Lazarides art world Bristol Günther Uecker jelmezek művészeti oktatás Walter Gropius Johannes Itten múzeumpedagógia Csodák Palotája Raffaello Maxfield Parrish Jan Vermeer van Delft befejezetlen képek Mesemúzeum Természettudományi Múzeum Cézanne Petőfi Irodalmi Múzeum Bauhaus Orr Máté Kostil Danila video Godot Galéria Kulo City Stark Attila Asztalos Zsolt Fehérvári Géza iszlám művészet Organs & Extasy Roham Galeria Kraftwerk Peter Boettcher Düsseldorf kulturális örökség Oslo Central-Slovakian Galéria Louvre-Lens festék Amrita Sher-Gil India magyar festészet Nemes Marcell Kieselbach Tamás kulturtörténet A38 kiállítóhely művészet kortárs képzőművészet Marjai Judit fanzine Direkt Fanzine Magyar Nemzeti Vagyonkezelő James Franco performansz Magyar Művészeti Akadémia muralizmus grafika Bestiarium Hungaricum kriptozoológia nyomdászat litográfia 2013 Magyar nemzeti Múzeum Ludwig kiállítások Ernst Lajos Baktay Ervin Melvin Sokolsky divatfoto Szombathelyi Képtár Armory Show Miaimi Sikoly feltárás meadowlands ph21 gallery 1913 szatmári gergely velencei képzőművészeti biennálé modern művészet Szépművészeti Múzeim Ulay Carl Spitzweg Hajdu Bence II. világháború kortárs yBA műkincs Nickolas Muray Amerikai Természettörténeti Múzeum Assisi freskó náci Németország Giotto digitális gyűjtemény vatikán José Guadalupe Posada Rijksmuseum Saatchi sakk robotok pályázat Bidzina Ivanisvili Szabó Ottó Tokio Congo Nathalie Daoust prostituált Roy Lichtenstein Szíria propaganda Anglia riacei bronzok mém Pauer Gyula műemlék fosztogatas appropriation art Deutsches Historisches Museum Vladimír Jiránek Fiatalok Fotóművészeti Studiója Pixelszag képriport hipszter Brückner János Vito Schnabel Demi Moore Julian Schnabel Dimitri Tsykalov Moszkva Marc Rothko Yellowism Vladimir Umanets fotogram Moholy-Nagy László Vojna muveszcsoport Kiss Tibor recenzió fotótörténet Székesfehérvár Kovács KoPé Péter Otto Pankok Ceija Stojka Instagram Budapest Alternative Bob es Bobek Kétbalkezesek Bukta Imre Francia Intézet cigányság CZKI Erwin Olaf EU Shorts Lehoczki Károly Paris Photo Thomas Schütte Rafael Jablonka Olof Palme-ház Budapesti Történeti Múzeum fényképészet Mr. Brainwash Sid Vicious Rinko Kawauchi 1981 szexualitás buddhista művészet Steve Wood Dennis Morris Tót Endre Sasvári Edit Lepsényi Imre Saul Bass Kassák Múzeum Dust Bowl zer0demo 1930-as évek Desmond Morris Róma Stendhal-szindróma Barnett Newman environmental art land art Diego Velazquez Edvard Eriksen 80-as évek igazgatói pályázat megtámadott műtárgyak nature art természetművészet Bilbao-effektus Rubens-szindróma múzeumok Lettország Mark Rothko Művészeti Központ Bécsi Imre lyukkamera camera obscura Alfred Hitchcock Psycho Trapéz Galéria David Cerny Múzeumok Éjszakája Luo Dan dadaizmus Time Platán Galéria Kamil Kuskowski Madrid nőművészet Hecker Péter Kicsiny Balázs impresszionizmus Nagy Kriszta Gustav Klimt Lumas X6 Fotógaléria Egon Schiele Barakonyi Szabolcs Szász Lilla Baki Péter Kogart Haz Chemical X Magyar fotóművészet az új évezredben Összefogás a Kortárs Művészetért főcím Muzeumok Majalisa szovjetunió acid trance Pieter Hugo Ujj Zsuzsi Loffice Japán Nobuyoshi Araki Svájc Deák Erika Galéria nyolcvanas évek A.E. Bizottság műtermek Marcelle Humbert Max Jacob Élesdi Művésztelep hímzett falvédő Pittmann Zsófia Pittmann Zsófi falvédők Guillaume Apollinaire Fernande Olivier Dora Maar Françoise Gilot Jacqueline Roque Marie-Thérèse Walter Olga Koklova Bateau Lavoir Georges Braque Henri Rousseau Tóth Szilvi Várfok Project Room Smithsonian Warner Bros Újvidéki Városi Múzeum Macskanő Superman Gerlóczy Károly Fővárosi Múzeum Városliget Outmane Amahou FBI Horror Pista Karácsonyi László Szabó Eszter Icko Dávid Chimera-Project Isabella Stewart Gardner Múzeum Degas Alexis Adler pszichológiai tárlatvezetés Igor Szavcsenko fénykép fotógráfia mozi tárlatvezetés szürrealizmus Exhibition: Great Art On Screen Phil Grabsky nemi szerepek férfi akt Eduard Manet Yves Klein ellenkultúra Jean Nouvel Louvre Abu-Dzabi Meztelen férfi Sylvia Sleigh Oskar Kokoschka Bank Austria Kunstforum Meret Oppeheim 1964 Burt Glinn Tom Wolfe hopi indiánok Yoko Ono Helmut Newton John Lennon Beatles Felix Bonfils Egyiptom BMW BMW Art Cars pop-art iszlám Bejrut Közel-Kelet ókor Rippl-Rónai József

Követők

Bódi Tamás vargabetti buhalya fotoblogger vinczebarbara puskar bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán benedekmarton Markó Barbara kunsztblog Csobod Luca Németh Ráhel Balkányi Nóra Virág Erő Cséka György Mihály Kamilla Mockingbird Pályi Zsófia Danyi Orsi CsékaGyörgy

Naptár