Alejandro Jodorowsky

Ha Alejandro Jodorowsky teljes filmes munkásságát, zavarba ejtő esztétikáját, illetve szuggesztív-karizmatikus személyiségét egyetlen szóba sűríthetnénk, a megosztó lenne az. Amíg az underground filmes passzázs korszakos guruját, hipnotikus tekintetű messiását tiszteli a személyében, és úgy tízévente újra felfedezi magának, addig a profanizált álomgyár rendre hajigálja vissza az önjelölt látnok kozmikus távlatú vízióit, forgatókönyv-tervezeteit közel negyven esztendeje. Utóbbi esetekben az untig ismert financiális szempontokhoz gyakorta olyan kritikai felhangok is társulnak, melyek szerint Jodorowsky és a szemfényvesztés elválaszthatatlan kebelbarátok.

A harmadik, és egyben a legnagyobb csoportba azok tartoznak, akiknek lövésük sincsen Jodorowsky filmművészetéről.

A 2013-ban, Cannes-ban bemutatott Jodorowsky's Dune című dokumentumfilm a viszontagságos életmű koronájának szánt, ám soha el nem készült Dűne-adaptáció történetét járja körbe közel negyven év hallgatás után. A filmet (több alkotása mellett) január 2. és 4. között háromszor vetítik le a Magyarhangya által szerevezett, Átrium moziban tartott Jodorowsky-maraton során. Mi egy korábbi vetítésen néztük meg.