Meghalt Kerekes Gábor, az egyik legnagyobb magyar fotográfus. Életműve immár majdnem minden ízében hibátlan és tökéletesen formált, következetes és súlyos, tompán ragyogó egész. Jelentősége az idővel és az időben csak növekedni fog.

Már nem emlékszem, ki írta le, egy regényről szólván, hogy az akkora könyv, hogy beszakad alatta az asztal. És természetesen, nem a fizikai méretről volt szó.

Kerekes Gábor életműve és jelentősége akkora, hogy már rég beszakadt alatta a magyar fotóművészet asztala. Következetes, szigorú, invenciózus, szellemileg és technikailag a lehető legnagyobb tökéletességre, hibátlanságra törekvő és azt majdnem mindig el is érő életműve magányos, senkihez nem hasonlítható oromként magaslik a virtuális magyar fotótörténetben.

Munkái különlegessége, hogy technikailag, szellemileg szinte az egész fotótörténetet bejárják, átszövik, kontextusukba emelik. Nincs olyan archaikus fotográfiai eljárás szerintem, amit ne próbált volna ki, vagy ha nem is, ne tudott volna róla mindent. A csodálatos azonban az, és ez mutatja művészi erejét, jelentőségét, hogy semmilyen technika nem volt nála öncélú.

Fotográfiái gyönyörű, nehezen felfejthető, és kis méretük ellenére vagy éppen ezért, monumentális zárványok. Zárványok, mert hallgatagok, nem beszélnek, nem vagy nehezen dekódolható, (nem emberi) jelrendszert alkotnak. Így, mintha Roswell fölött c. sorozata az életmű rejtett és rejtélyes önreflexiója lenne. Munkássága hallatlanul izgalmasan hozza játékba a konstruktivizmus, az archaikus eljárások, a tudományos kísérletezés, okkultizmus, az orvostan, a földrajz, botanika, geológia kontextusait.

Egy személyes megjegyzés, mindig nagy hiánynak éreztem, hogy relatíve kisméretű, tökéletes életműve nem hozzáférhető életműalbumban. Egyszer (többször) említettem neki, hogy nagyon fontos lenne így megjelenni, hogy ez a fotótörténeti életmű így is kutatható legyen, hogy növekedjen és kikerülhetetlenné váljon a hatása. Már nem emlékszem, mit válaszolt, de hihetetlen maximalizmusa és igényessége beszélt belőle, azt az albumot, amit ő elképzelt és méltónak érezne, nem tudná senki megfizetni, nincs az a pénz, amiből az kihozható. Pompás és gyűjtői albumok készültek, és egypár kisebb megjelenés. Remélem, ez megváltozik, és akkor elkezdhetjük nézni, csodálni és elemezni, kutatni ezt az igen súlyos és szép művet.