Kicsiny Balázs munkáit talán legpontosabban úgy lehetne leírni, vagy inkább körülírni, mint a radikális zavarba hozás művészete. Festményei, filmjei és térberendezései egyszerre térítik el, oltják ki és szabadítják fel, szórják szét, sokszorozzák meg a jelentéseket. Kicsiny, erős vizuális hatású, szinte a retinába égő, egyszerre enigmatikus és költői paradoxonokat hoz létre, amelyeket az értelmezésben folyton és egyre csak közelíteni lehet, tökéletesen megérteni, megfejteni nem. Legújabb munkája, az Anthem egy újabb gazdag vizuális oximoron és katasztrófanarráció.

>> a poszt folytatódik