Björk Biophilia c. 2011-es CD-je, pontosabban zene, szoftveres aplkalmazások, grafikák innovatív hibridje bekerült a MoMA gyűjteményébe, mint a legelső letölthető applikáció. A múzeum ezzel még szélesebbre nyitotta gyűjteménye kapuit a hagyományos vagy/és magas művészeti műtárgyként, alkotásként nehezen definiálható, kevert műfajú, besorolhatatlan, ne adj isten, a popkultúrában gyökerező művek előtt.

A Biophilia nevezetessége, amellett, hogy egy tudományos hipotézis, hogy azt Björk majdnem teljes egészében iPaden írta és így minden zene iPades alkalmazást is kapott. A lemezen ezen kívül van minden az elektronikától a hagyományos hangszereken át az egyedi, épített hangszerekig. A dalok a vírusokról, DNS-spirálról, a fekete anyagról, gravitációról, emberről és környezetéről szólnak, a szokott nyugtalanító, komplex, megfoghatatlan, töredezett és nehezen tárgyiasítható stílusban.

Gyanítható, ha gonosz akarok lenni, hogy gyűjteménybe kerülésben nyomós indok lehetett az Apple-kompatibilitás, kollaboráció, vagy épp az Apple-marketingesek finom aknamunkája. Ami, ez esetben, talán nem is volt haszontalan.