Nathalie Daoust: Tokyo Hotel Story

Csütörtökön nyílt meg a kArton Galéria tárlata, amelyet 18 éven aluliak szülői felügyelet mellett sem látogathatnak. Pedig a kanadai Nathalie Daoust képein látható 39 japán prostituált ezúttal imitálja a munkát, férfiak nem láthatók a fényképeken. Csak a fantáziájuk.

Nathalie Daoust 1977-ben született Montreálban, ott is tanult fotózni 1994 és 1997 között. Miután végzett a középiskolával New Yorkba költözött, ahol két évig lakott a Carlton Arms Hotelben, egyben fényképezte is szorgalmasan a szobákat és azok lakóit. Volt mit, mivel a négyemeletes művész hotel szobái egyedi festésűek, ahogy az a hotel honlapján is látható, mindegyik helyiséget egy-egy képzőművész festette ki. Ebből a projektből nőtt ki Nathalie Daoust első egyéni kiállítása 1999-ben, majd a szobabelsőkről készült képek albumban is megjelentek: New York Hotel Story címen 2002-ben.

Később Rio de Janeiro egyik külvárosában fényképezett egy lepattant bordélyházat (Street Kiss, Brazil), majd Berlinben dolgozott egy hasonló sorozaton. Az Entre Quatre Murs (Négy fal között) csupán annyiban volt hasonló, hogy ebben az esetben is nőket fényképezett szobákban, csakhogy itt már nem hagyományos fényképről beszélünk, hanem egyfajta digitális montázsról, hiszen a fotós olyan II. világháború előtt épült belső tereket fotózott, amelyekre aztán a mai berlini nőket montázsolta rá digitális technikával, amint otthoni életük intimebb részeit élik hálóingben, törölközőben, vagy bugyiban, hétköznapi gesztusokban. Álomszerű hangulatot nyújt a svájci Alpokban készült Frozen in Time sorozat, vagy legújabb, idei sorozata a China Dolls, amely Mao Kínájának örökségét és a 21. századi kínai nők helyzetét vizsgálja.

Tokyo Girls sorozatában Tokióban táncoló sztriptíztáncosnőket fotózott úgynevezett lentikuláris térhatású technikával. A képeket light boxokon instalálta, amivel olyan hatást ért el, mintha a táncosok mozognának, táncolnának, pipiskednének éppen. Innen már csak egy lépés volt az Alpha In, egy menő tokiói S&M hotel, ahol hónapokat töltött el fotózással.

Ebben az időszakban született meg a kArton Galériában látható Tokio Hotel Story, amely címével nem csak a művésznő első kiállítására utal, de a tokiói sorozat készültekor (2009) éppen tízéves alkotói pályát is összegzi valamiképpen. Kétségtelenül a Tokio Hotel Story Nathalie Daoust legismertebb munkája, ennek oka pedig számos lehet: egyszerre dokumentarista és meseszerű képek ezek, egyszerre szomorúak és elbűvölőek, egyszerre mutatják be a nő és testének kiszolgáltatottságát és engednek bepillantást egy kevesek által ismert exkluzív bordélyház világába - Japánban.

A képeken azt látjuk, ahova a férfiak a valóság elől menekülnek: fantáziavilágnak tűnő konstruált valóságba, a perverzió és a fájdalom határvidékére. Ugyanakkor a 26 szoba 3D-s fotóját nézegetve a befogadó maga is voyeurré válik: bekukkanhat a éteri kínok és a legmélyebb gyönyörök birodalmába.

Kínzókamra, műtő, wc, fürdő, barlang, mindez csak néhány a szerepjátékokhoz berendezett szobák közül, melyeknek lakóit, illetve munkásait is bemutatja Daoust, mégpedig analóg technikával készült, sötét szobában előhívott hagyományos filmeken.

A 39 nő mindegyike a tudását mutatja be, körülvéve speciális eszközökkel, illetve olyan öltözetben, amelyet a kuncsaft kérésére használ. Szinte hallani a lányokat, ahogy arról beszélnek, hogy mit és hogyan szoktak csinálni, viselni, használni, mert a vendég úgy akarja. Ebben rejlik Nathalie Daoust tokiói kupleráj-sorozatának titka: dokumentarista módszerekkel mutat be egy álomvilágot.