Kiállítási enteriőr az Armory Shown, New York, 1913

Az európai művészet először mutatkozott be Amerikában a ma 100 éve megnyílt Armory Show-n. Állítólag pofonok is csattantak Henri Matisse és Brancusi arcán, az amerikai elnök pedig azt mondta Marcel Duchamp Lépcsőn lemenő aktjára, hogy az nem is művészet, mégis óriási tömeg volt kíváncsi a később korszakos hatásúnak bizonyuló raktárkiállításra.

Amerika először Alfred Stieglitznek (1864-1946) köszönhetően találkozhatott a századelő modern művészeti irányzataival. A zseniális fotográfus - Georgia O'Keeffe férje - Edward Steichennel közösen 1905-ben New Yorkban, az Ötödik sugárút 291 alatt megnyitott galériája a 291 gyorsan az avantgárd művészet otthonává vált. Az 1917-ig működő galériában többek között Henri Matisse, Auguste Rodin, Henri Rousseau, Paul Cézanne, Pablo Picasso, Constantin Brâncuşi, Francis Picabia és Marcel Duchamp műveit láthatta a szokatlanra nyitott közönség.

Az 1913. február 17-én megnyílt Armory Show is az ő fejéből pattant ki, de nem ő, hanem az 1911-ben alapított Amerikai Festők És Szobrászok Egyesülete (Association of American Painters and Sculptors, AAPS) tagjai szervezték meg, akiknek komoly elhatározásuk volt, hogy fellendítsék a modern amerikai művészetet az akadémikus szemléletmód ellenében. A kiállítás végül Walter Pach festő-kritikus, Arthur B. Davies festő és Walt Kuhn festő, az egyesület titkára szervezésében valósult meg a Lexington Avenue és a 25. utca sarkán, a 69. gyalogos ezred kaszárnyájában. A laktanya parancsnoka 4000 dollárt kért a terembérlet fejében, a mintegy másfél ezer kiállított munkát 100 ezren látták, majd a kiállítás nagy része tovább utazott Bostonba és Chicagóba.

Az Armory Show főbejárata, 69th Regiment Armory, New York City, 1913

Az amerikai közönséget sokkolta a kiállítás. Egyes pletykák szerint a New Yorkban tartózkodó Matisse-t és Brancusit a dühödt közönség megverte, de annyi biztos, hogy a francia mester úgy érezte, jó, ha megmagyarázza a bizonyítványát, mivel munkáit sértőnek és erkölcstelennek tartották. Ezért egy interjúban azt bizonygatta az amerikaiaknak, hogy ő egy teljesen normális ember, hűséges férj és apa, aki színházba jár.

Bár az amerikai művészetnek már akkor sem kellett szégyenkeznie, hiszen olyan művészeik is jelen voltak a szemlén, mint Mary Cassat, Edward Hooper, vagy James McNeill Whistler, mégis megfigyelhető volt a tendencia, hogy a hazai festők és szobrászok alkotásai gyakran az európai művészekére emlékeztettek. Például a két főszervező, Arthur B. Davies és Walt Kuhn festményein a francia posztimpresszionisták hatása köszön vissza, míg Abraham Walkowitz képeire - a kritikusok szerint - Cézanne és Matisse hatott erősen. 

A kiállítás részlete

De az Armory Show-nak számbeli fölényük ellenére sem az amerikai műtárgyak voltak a főszereplői, hanem az összes mű mintegy egyharmadát kitevő európai alkotások. Ahogy Hajdú István írja egy esszéjében: "az Armory Show révén Amerika a kortárs európai művészettel találkozott, az addig a XIX. századi akadémizmuson és naturalizmuson matatgató újvilági festők és szobrászok, gyűjtők és műkedvelők szembekapták az aktualitást, az avantgárdot, melyet kikerülni, ignorálni soha többé nem lehetett."

Vaszilij Kandinszkij, Ernst Kirchner, Henri Matisse, Constantin Brâncuși, Francis Picabia, Marcel Duchamp, André Derain, Maurice de Vlaminck, Pablo Picasso, Georges Braque, Fernand Léger, Odilon Redon, Henri Toulouse-Lautrec, Georges Seurat, Édouard Manet, Claude Monet, Edgar Degas, Pierre-Auguste Renoir, Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Paul Cézanne, Pierre Bonnard, Edouard Vuillard, Edvard Munch és a többiek művei szó szerint sokkolták az amerikai közönséget. A tárlatot meglátogató amerikai elnök Theodore Roosevelt sem volt nagy véleménnyel Marcel Duchamp Lépcsőn lemenő aktjáról, "Ez nem művészet" - mondta. Jellemző, hogy az American Art News című lap díjat ajánlott fel annak, aki megtalálja a képen a címben szereplő aktot. Ennek ellenére - vagy épp ezért - már a megnyitó estjén 4000 ember tolongott a paravánokkal 18 szekcióra osztott hatalmas térben, ahol a látogatók a klasszikus, illetve realista művektől haladtak a modernebb alkotásokat bemutató galériák felé.

A kiállítás plakátja

A legnagyobb indulatokat a modern francia festészetet és szobrászatot bemutató "I" terem váltotta ki, amelyet kubista teremnek is neveztek, de a köznyelv csak úgy nevezte, hogy chamber of horrors (a horror csarnoka). Itt állított ki Marcel Duchamp és testvérei (Raymond Duchamp-Villon és Jacques Villon), Francis Picabia, Picasso, Braque, Fernand Léger, Albert Gleizes és Alexander Archipenko. No persze, nem csak franciák és amerikaiak állítottak ki, hanem angol, ír, holland, norvég, német és svájci művészek is. És bár az amerikai ízlés az akkor már több évtizede futó impresszionizmussal látványosan megbarátkozott - a Metropolitan Museum például Cézanne-képet is vásárolt - évtizedeknek kellett eltelnie, míg az európai művészeti eszmék felszívodtak a kulturális közgondolkodásba. A második világháború pedig igen nagyot lendített az amerikai művészeten azzal, hogy számos Európából elmenekült művész telepedett le az országban, alapított iskolát, vagy egyszerűen ott folytatta tovább alkotótevékenységét.

Akárhogy is, az, hogy ma New York a művészeti világ központja, nem kis részben a ma 100 éve megnyílt Armory Show-nak köszönhető.